Karbonciklus modellezés – a természetes és antropogén CO2 tartózkodási ideje a légkörben

Jelen tanulmány rámutat: évtizedekkel ezelőtt volt már tudományos véleménykülönbség, eszmecsere az ’emerokozta globális felmelegedésről, azaz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése hozzájárul-e a Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséhez, és ha igen, milyen mértékben. Segalstad részletesen bemutatja, milyen hamistítások, torzítások vezettek az IPCC által képviselt mai állásponthoz.
Hamisak voltak a múltbeli CO2-koncentrációk, hamis a CO2 légkörből óceánba történő távozásának sebessége, hamisak a jégmag CO2-tartalmára vonatkozó adatok, az IPCC hamisan értelmezi a szénizotópos vizsgálati eredményeket.
A dogma alátámasztására az IPCC-gépezet az „óceáni kitérési tényezővel (evasion factor)“ még egy új flogiszton-elméletet is felállított.

Viszlát, tudomány!

Jelen bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik az éghajlatvédelemhez, az ’emberokozta globális felmelegedés nevű fikcióhoz. Viszont rámutat, milyen világban élünk, hova jutott Amerika alig 50 év alatt, milyen mértékű a tudomány meghátrálása az ideológiai nyomulás előtt, milyen könnyen adnak fel a tudósok magától értetődő, kétszerkettő egyszerűségű pozíciókat.