A magyar főáramú média (közszolgálati és kereskedelmi) – a nyugati világ trendjét követve ismét beáll a pánikkeltő sorba: Most aztán tényleg mind elégünk – hacsak nem töltünk újabb százmilliárdokat a feneketlen klímahordóba. Írásunkban részletezzük, miért alaptalan és fölösleges a félelemkeltés.
Jogi szempontból pontatlan, nem egyértelmű fércmű, tudományos alapok nélkül, az IPCC narratívát egyedüliként elfogadó alapokon. A szerződés semmi konkrét kibocsátás-csökkentésre kötelezi az aláírókat, inkább ajánlásokat fogalmaz meg. Nem helyez kilátásba retorziókat. Számszerű vagy %-os CO2-kibocsátás csökkentésről nincs szó a szerződésben. Az országok egy részére olyan terheket ró, amely egy-két évtizeden belül a porig rombolja a gazdaságot, a maradék országok számára pedig segítséget, támogatást helyez kilátásba, melyeket ugyancsak az első csoport finanszíroz.
Mai munkánkban igyekszünk nagyon röviden, nagyon tömören, egyszerűen, közérthetően fogalmazni. Mai összefoglalónk természetesen nem teszi fölöslegessé a honlapunkon eddig írtakat. De naponta szembesülünk vele, hogy egy ötmondatos, tetszetős hibás állításnak több esélye van úgy a politika, mint a sajtó, mint a közvélemény előtt, mint egy képletekkel, integrálszámítással, levezetésekkel megtűzdelt hibátlan tanulmánynak.
Rámutatunk, miért hamis az IPCC számolási módja, amely figyelmen kívül hagyja a legjelentősebb klímagázt, a H2O-t.
A Nobel-díj odaítélésénél Syukoro Manabe esetében ugyanazok a mechanizmusok működtek, mint Hasselmann-nál. Nem egy tudóst, életművet tüntettek ki, hanem a klímahisztériát erősítették, még olyan áron is, hogy bizonyítottan hamis elméletnek adtak Nobel-díjat.
Döntésével a Nobel-díj Bizottság a fizikai Nobel-díjat a Sztálin-békedíj szintjére süllyesztette le. Nem a tudóst (az ötven évvel ezelőtti Hasselmannt), hanem a klíma-vészhelyzetre hivatkozva a német gazdaságot tönkretevő merkeli ámokfutást – és Európát, illetve a nyugati világot tönkretenni szándékozó klímarögeszmét – tüntették ki.
Avval, hogy a kutatást megbízó állam vagy magángazdaság masszívan beleszól a kutatásba – nemcsak úgy, hogy megrendelőként meghatározza a kutatás témáját, hanem félreérthetetlenül közli elvárásait az eredmények tekintetében – a tudomány saját tekintélyét rombolja le.
2020 februárjában közzétettük F. W. Engdahl írását, melyben baljós fejleményekre hívta fel a figyelmet. Engdahl az a fajta figyelmeztető hang, akinél azon drukkolunk, nehogy bejöjjenek jóslatai. Sajnos ma pont oda érkeztünk, amitől óvott bennünket.
Rövid körképet adunk a véletlenszerűen rendelkezésre álló, időjárásfüggő (VRIF) áramforrások által termelt áram tárolási lehetőségeiről. Összefoglalva kérdéskört: El a kezekkel a VRIF áramtermeléstől és az általuk termelt áram tárolásától. A pénz elégetésének vannak egyszerűbb módjai is.
“It’s the economy, stupid! – A gazdaság az, te ostoba!” – mondta Carville, Bill Clinton kampányfőnöke 1992-ben, és a szállóigévé vált mondás hozzásegítette Clintont a győzelemhez. Ezt plagizálva mondjuk mi is, a Nap az, nem pedig a levegő CO2-tartalma, és főleg nem az emberi CO2-kibocsátás, ami döntő a Föld éghajlatának változásában. Erre – az IPCC narratívájának, és főleg a közelmúltban kiadott. 6. jelentésben foglaltaknak ellentmondó – megállapításra jut egy nemzetközi kutatócsoport, melynek Szarka László geofizikus, akadémikus személyében magyar tagja is van.
Az elmúlt hetekben osztrák internetes fórumokon, a magyar ellenzéki sajtóban és még az Unió hírei között is olyan írások jelentek meg, melyek szerint a Paksi Atomerőmű második etapját egy „földrengésvonalon„ kívánják felépíteni. De Paksot nem fenyegeti pusztító földrengés. Szarka László, geofizikus, mérnök, akadémikus nyilatkozik erről a Karc FM Rádió Regiszter című műsorának. Frissítés 8.28-án, beillesztettük az adás leiratát.
