A Magyar Hang 2019. augusztus 30-i számában Mangel Gyöngyi riportot készített Bartholy Judit meteorológussal, klímakutatóval, az ELTE meteorológiai tanszékének egyetemi tanárával, az MTA doktorával. A riportban a klímahisztéria minden regiszterét megszólaltatja a professzor asszony. Jelen írásunkban ezekre reagálunk klímarealista szemszögből.
E sorok írója megfogadta magának, hogy nem foglalkozik a Greta-hisztériával, annyira gyerekesnek és komolytalannak ítélte meg a jelenséget. A Nobel-békedíj kilátásba helyezése Greta Thunberg számára megmásította elhatározását.
Henryk M. Broder németországi publicista tükröt tart a társadalom elé: A Greta-hisztéria az általános hisztéria és képmutatás jele.
Michael E. Mann húsz éven keresztül ámította a világ közvéleményét hokiütő-görbéjével. A tudományt komolyan vevő személyek régóta gyanították, alapadataival valami nincs rendben. Miután egy másik tudós (Tim Ball) nyilvánosan csalónak nevezte, Mann beperelte őt. A bíróság viszont kérte, Mann mutassa be alapadatait, amit ő nem tudott megtenni. Mann a bírósági döntés ellen nem fellebbezett.
Az emberiségnek nincs más lehetősége, mint az atomenergia termelés felfuttatása.
Ha az ember tudatosítja magában, hogy nem a CO2 az elsőszámú klímagáz, hanem az atmoszférában a CO2-nél legalább ötvenszer nagyobb koncentrációban jelen lévő víz, akkor egykettőre rájön: A CO2 koncentráció növekedése nem okozhat globális felmelegedést.
A klímariogatók utolsó mentsvárként a 97 % konszenzus mítoszához menekülnek. Ami éppúgy nem igaz, mint maga a mítosz.
Jégkorszakok és meleg periódusok évmilliók óta váltják egymást. Az IPCC milliós költségvetéssel próbálja elhitetni az ember okozta globális felmelegedést.
„Ha most nem cselekszünk, akkor vége a Földnek!” – üzenik a hivatásos riogatók. Cselekvés alatt természetesen az adófizetők pénzének feneketlen hordóba töltögetését értik milliárdos nagyságrendben. A baj csak az, hogy a riogatások rendre felsülnek. Már ötven éve. Már nem tudunk nekik hinni.