A nagy hidrogén-svindli

Az 1865-ben alapított Telegraph a brit sajtó patinás zászlóshajója, többszázezres napi példányszámmal. Mint általában a főáramú sajtó, éveken keresztül ellenőrizetlenül erősítette a klímarögeszmét. Ezért is figyelemreméltó a lap írása „A nagy hidrogén-svindli”, Andreas Orlowski tollából. Az alábbiakban ismertetjük a cikk főbb megállapításait, helyenként saját kommentárunkat fűzzük hozzá.

A mérnökök ritkán fogják azt mondani, hogy valami lehetetlen, még akkor is, ha a javaslatunkról messziről ordít, hogy nagyon rossz ötlet.

A klasszikus indián közmondás szerint, ha észreveszed, hogy a ló alattad megdöglött, szállj le róla.

Negyvenöt év kommunizmus alatt pedig számtalanszor elhangzott Magyarországon a V. I. Leninnek tulajdonított klasszikus idézet:
„Elvtársak, ami nem megy, azt ne erőltessük.”

Hogy a brit kormány megmutassa a világnak, mennyire támogatja a CO2-kibocsátás csökkentési célokat, több döglött lovat is alánk csempészett.

Nem lehetetlen például hőszivattyúval fűteni egy házat, de ez egy nagyon zajos, alacsony hatásfokú és drága módja a fűtésnek.[1]
Lehet ugyan szórakoztató egy elektromos autó, de tény, hogy drága, és az akkumulátorok kisebb energiasűrűsége miatt a benzines autó mindig könnyebb lesz, és messzebbre jut. Továbbá, egy elektromos autó semmivel sem fog a CO2-kibocsátás csökkentéséhez hozzájárulni, a Volvónak hála, ezt most már tudjuk.[2]

De talán a legnagyobb döglött ló, amit alánk csempésztek, az a hidrogén.

A gyártók minden nap bejelentik, hogy valamilyen hidrogén-innováción dolgoznak.

Ide tartoznak a legjobb és legokosabb vállalataink, például a Rolls-Royce és a JCB. A brit kormánynak van hidrogénstratégiája. [A magyarnak is – sajnos.]
A Brit Éghajlatváltozási Bizottság szerint a hidrogén csodálatos. Azt gondolhatjuk, hogy ezek mind-mind annak a jelei, hogy ez egy jó ötlet. De a dolgok nem azok, aminek látszanak.

A hidrogénnek két fő problémája van, amelyek minden projektet a döglött lóval való kínlódássá tesznek.

Az első az, hogy tiszta hidrogén nem létezik – egyszerre van mindenhol és sehol. Az általunk igényelt összes hidrogént le kell gyártanunk, és ehhez rengeteg energiára van szükség. Ez rendben is van, ha a folyamat eredménye valami számunkra nagyon értékes dolog, például a műtrágya. De egyáltalán nincs rendben, ha termékünknek sokkal olcsóbb nyersanyagokkal kell versenyeznie, ahogyan a helyzet az energiapiacon jelenleg kinéz.

Lehet választani: Mínusz 259 °C-on vagy 700 bar nyomáson tároljuk a hidrogént.

Másodszor, a hidrogén saját fizikai tulajdonságai egyedi problémák egész sorát hozzák létre. Ez egy apró atom, amely könnyen megszökik a fogságból. A tárolás céljából történő fogva tartása drága, és még drágább a biztonságos szállítása, mivel folyékony formában nagyon hidegnek kell lennie.

A hidrogénpártiak hajlamosak elhessegetni ezeket a problémákat – úgy gondolják, hogy megoldásuk valaki más problémája lesz.[3]
Külön-külön egyik tényező sem teszi lehetetlenné a hidrogént mint energiahordozót vagy tárolót, de ha együttesen szemléljük, egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni, hogy a ló alattunk – döglött.

A gázkazánok hidrogénkazánokkal való helyettesítése több ezer kilométernyi új, sokkal vastagabb, nagynyomású csövet igényelne. Tavaly Lord Martin Callanan, az energiaügyi miniszter nyíltan úgy fogalmazott, hogy a gázkazánok hidrogénkazánokkal való felváltására vonatkozó tervek „szinte kivitelezhetetlenek”.

És amikor a hidrogén felrobban, az elég látványos. Az első ausztrál hidrogénszállító hajó idén indult Japánba, és már első útján kigyulladt.

[Közzétevő: Az ugyancsak klímavírustól megfertőzött Japán[4] megegyezett Ausztráliával, hogy Ausztrália hidrogént szállít Japánnak. Billentyűzetem nem akarja leírni, da a sajtó, a japán és ausztrál politikusok ezt szénből előállított hidrogénnek hívják. Nem részletezzük itt a technológiát, csak utalunk rá. Ha egy magyar középiskolás azt mondaná az érettségin, hogy „szénből előállított hidrogén”, már mehetne is időpontot kérni a pótérettségire. A reakció lényege, hogy a szenet elégetik oxigénszegény környezetben, amiből a CO2 mellett jelentős mennyiségű CO keletkezik. A vaskohászatban ezt torokgáznak hívják és halálosan mérgező. A CO katalizátorok segítségével az alábbi egyenlet szerint reagál a vízzel:
H2O + CO → H2 + CO2

Tehát nem a szénből állítják elő a hidrogént, hanem vízből, a szénből pedig szénmonoxidot, ami oxidálódik, a víz pedig redukálódik. Persze kémiában kevésbé járatos személyeknek, jogászoknak, politikusoknak, újságíróknak, ez, hogy szénből hidrogén, nagyon jól hangzik, még akkor is, ha az eljárásnak úgy a CO2-mérlege – ami a körülményes gyártást motiválta –, mint az energiamérlege csapnivaló.]

Ismétlem, a hidrogénüzemű közlekedés nem lehetetlen, csak éppen semmi realitása nincs. A folyékony hidrogén lehet olyan könnyű, mint a benzin vagy a paraffin, de -257 °C-on tartása sokkal nehezebb berendezéseket igényel. Egy kéthajtóműves turbópropeller paraffinról hidrogénre való átállítása, ahogyan azt nemrégiben itt megjegyeztem, a hajtómű súlyát két tonnáról 13 tonnára növeli.

Az egésznek a rákfenéje, hogy az energia véletlenszerűen áll rendelkezésre. A szél gyakran akkor termel áramot, amikor nincs rá szükség (amikor pedig szükség volna rá, nem termel). Ha tehát fúj a szél, a hidrogénlobbi érvelése szerint elektrolízissel „zöld hidrogént” állíthatunk elő. Ezek az elektrolizáló berendezések és technológiák drágák és érzékenyek, és nem gazdaságos őket a mítikus zöld hidrogén előállítása érdekében időszakosan bekapcsolni.

A zöld hidrogén tehát valójában nem egy, hanem két döglött ló, amelyért a brit parlament felel.

A kormány energiaügyi dokumentumát Dieter Helm professzor megsemmisítő értékelésében „lobbista utópiának” nevezi[5] . Helm professzor, egy energetikai szakértő leírja, hogyan reagálnak a megélhetési kutatók „minden problémára: Egy újabb állami beavatkozást követelnek. Mindennek vannak akaratlan következményei, és ezek a nemkívánatos következmények újabb, több „korrektúrát” igényelnek. Így lehet dióhéjban megfogalmazni a zöld hidrogén lényegét.

A zöld hidrogén megbízhatóan és olcsón előállítható lenne magas hőmérsékletű gázhűtéses atomreaktorokkal (HTGR), egy olyan technológiával, amelyet a japánok két évtizede fejlesztenek[6]. Japán első HTGR-je 1997-ben nyílt meg, de hihetetlen módon egy évtizedig nem üzemelt.
Az atomenergia története tele van ilyen történetekkel, kiaknázatlan lehetőségekkel és feltáratlan utakkal. Saját kormányunk reménykedik, hogy „legkésőbb a 2030-as évek elejéig megvalósul egy kísérleti HTG reaktor.”. De a brit politikusok – még ha elengednék a különböző hidrogénelőállítási innovációkat, és elfogadnák, hogy az atomeneriga az egyetlen járható út az elektrolízises előállításra – egycsapásra kijózanodnának, ha szembesülnének vele hogy nem elég a hidrogént olcsón előállítani, hanem azt tárolni és szállítani kell. A hidrogén használata továbbra is a legrosszabb módja szinte mindennek.

[Közzétevő felhívja a figyelmet, hogy a hidrogénhez kötődő műszaki nehézségek akkor is megmaradnak, ha olcsó áramforrás biztosítja az energiát az elektrolízishez. Egyetlen megoldás lenne a hidrogén átvitele kezelhetőbb formába (szénhidrogén), Power to Liquid technológia. Ehhez viszont – hogy életképes legyen – kb. 3,- Ft-ért kell egy kWh energiának rendelkezésre állnia. Ez ma teljesen illuzórikus. A HTG reaktor japán adatok szerintt 11 Ft-ért képes egy kWh-t termelni.]

A különleges érdekcsoportok azonban felfedezték, hogy a „nettó nulla” varázsszavaknak ugyanolyan szuggesztív ereje van, mint a „Szezám tárulj!”-nak. Az Ezeregyéjszaka című regényben a kifejezés egy kincses barlangot nyitott meg. Itt a kutatási támogatások és szubvenciók korlátlan kincsesbányáját nyitják meg, és a rosszul irányított „zöld” tőke bőséges vödreit csapolják meg.

A döglött lovat soha nem veszik ki alólunk, a mi feladatunk, hogy leszálljunk róla.

[1] Magyarországon a magasabb talajvíz-hőmérséklet miatt ígéretes alternatívának tűnik.

[2] A Volvo szerint az elektromos autók gyártásából származó károsanyag-kibocsátás 70%-kal magasabb lehet, mint a benzines modelleknél – és azt állítja, hogy akár 9 év vezetésbe is telhet, mire zöldebbé válnak.

[3] A klímarögeszmések ilyenkor előszeretettel használják az „igényes műszaki megoldás”, „nagy kihívás” frázisokat.

[4] Betegség neve: Morbus climaticus, a kórokozó a virus delirium verde. Állítólag több mutánsa van, mint a koronavírusnak.

[5] Dieter Helm professzor honlapja

[6] A japán forrás a technológiáról. A technológia kínai megvalósításáról beszámoltunk.

2022. április.
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök