Bonckés alatt
A Klíma-kaland színpada (a felturbózott érdeklődés talaján) önként kínálja a fellépést, boldog-boldogtalannak. E ringlispíl kínálta vásári-szédület forgónak s szemlélőnek egyaránt látványos, mégha mindkettő is tudatában van: a falovacskák körbeforgása céltalan, s a múló izgalmakon túl legfeljebb rosszullétet, esetleg hányást idézhet elő.
Azt hogy Államelnökünk miféle felbujtásra teszi próbára saját gyomra türelmét is e forgolódással, nagyjából tudjuk. Indíttatása ugyan becsületére válik, amennyiben az a közös jövőnkért érzett aggodalom; szakértelme viszont (eredendően más-természetű végzettségéből is) olyannyira hiányos, hogy jobb lenne csak azok után szólalnia meg a témában (időben is, sorrendileg is), akik nála jóval felvértezettebbek a jelenségek mögöttiek szakmai feltérképezésében.
Azt hogy egy szakmai feltérképezés is mily buktatókat rejt, példázza Jánosi Imre Miklós 2020. január 13-án elhangzott előadása. Komoly fizikusi végzettsége és széleskörű nemzetközi tapasztalatai ellenére, tudását összegezve 54 évesen olyan előadásokkal fémjelzi a hazai Klimatológiai-gondolkodást, amely a belső skizofrénia szorításában nem képes (vagy nem mer) A-t és B-t megkülönböztetni. S bár előadása anyaga több pontja is kínálja az egyértelműsítést, ezek kiaknázására nem történik erőfeszítés. Helyette rendre óvatosan eszközöl olyas közbevetéseket, amelyek a kétértelműséget segítik vissza a nyeregbe. Mivel ezek rendkívül ügyesen bújnak meg az előadása anyagában, alább a műtőasztal reflektorfényében veszem e részleteket a bonckés alá.
* [Pálos L. 2020.01.26-i hozzászólásából nyert információ alapján az előadás elhangzásának a dátumát a szövegben jan. 27-én helyesbítettem: jan. 20-ról jan. 13-ra. – FE]
Rögzítsük legelőször is az előadó alapállását. Kijelentései szerint:
0: 25: „Ragaszkodunk a mérésekhez”.
0:28: „Spekulációkba biztos hogy nem nagyon megyünk el…”
Amire még figyelnünk kell, az a 23:30-nál jelzett felvetés: „A kérdés ugye az, hogy az emberi tevékenység mennyiben tekinthető a klímaváltozás kiváltó okának.”
Ezeket szem-előtt tartva bocsátom közre az alábbiakat.
1.) Az előadása videó-változatában 2:00-3:30-ig tartó „globalo-T-ride” mozizás kijózanító szövegalámondásaként az ott-elhangzottakat inkább erre cserélném: Figyeljük meg azt az előrelátó alaposságot, amivel már 1850 óta elődeink lankadatlan figyelemmel fürkészték mérőeszközeikkel a szárazulatot s a végtelen óceánok tükörét. Tették ezt olyan mérőeszközökkel, amelyek akkurátusan ugyanazokat az értéket mérnék mint a mai-fejlettségűek*, rendkívül előzékeny szolgálatot téve ezáltal ahhoz hogy a bemutatott animáció elképessze az erre fogékonyakat.
* A hit és a bizonyosság ütköztetéséhez szolgáljon adaléknak az az utó-korrekció, amely a mai klímatudományban központi-szerepet betöltő Keeling-görbe adataiban szükségeltetett, nem is oly régen: 2016-ban:
In scrippsco2.ucsd.edu/assets/publications/mauna_loa_report_high_frequency_co2_record_1958-2004.pdf page 6: Walker, S.J., R.F. Keeling, and S.C. Piper Reconstruction of the Mauna Loa Carbon Dioxide Record using High Frequency APC Data from 1958 through 2004, 2016. PDF
Ha itt az 1964.05–1969.01 időszakot nézzük, az utó-korrekció címén történő belenyúlás 0,77 ppm eltolást jelent, míg 1974.01–1976.04 között ugyanez 0,78 ppm. Mindezt ahhoz kell mérnünk, hogy az éves amplitúdó változás 5.5-6.0 ppm körül alakul. Nem mennék itt semmiféle következtetésbe arra vonatkozólag, hogy emez igazítások hogyan simítják a görbe le- (pontosabban: fel-) futását a fosszilis anyagok (mennyiségileg-dokumentált) felhasználásához, kiiktatva más moduláló-tényezőket (mint a vulkánkitörések). Maradnék pusztán annak a megvilágításánál, hogy még 2016-ban is fennállt a hosszabbtávú adatsorok belső-kongruenciájának a kérdésessége.
A sérülékenység iránti érzékenyítésre ugyan elhangzik az előadótól némi mentség: „a szürke foltok azt jelentik a térképen hogy nem volt elegendő adat ami rendelkezésre állt”. Ha most ezt elfogadva, ennek tudatában szondázzuk meg a korhoz-kötött eseményeket, akkor a következők adódnak:
