Bős – Nagymaros története

A Bős-Nagymaros ügy a rendszerváltás egyik szimbóluma. A vízlépcső ellenes mozgalmak szervezői elhitették az emberekkel, hogy a vízlépcső károsítja a természetet, és azt is, hogy ha nem építünk vízlépcsőt, megbukik a kommunizmus. Ma már azonban tudjuk, hogy a kelet-közép európai rendszerváltások oka nem a vízlépcső ügy volt, hanem a nagyhatalmak alkujának eredménye.

Az persze tisztázatlan, hogy hol és kik írták meg a rendszerváltás forgatókönyvét. Csak azt tudjuk, hogy a vízlépcső ügy – látszólag – egyfajta trójai faló volt a hazai rendszerváltás lebonyolításában, ámde trójai faló volt abban is, hogy a nemzeti vagyon jelentős részét áron alul privatizálták az erre kijelölt személyek és érdekcsoportok számára.

Mára azt is tudjuk, hogy a Bős-Nagymaros projektből való kihátrálás óriási gazdasági veszteséget okozott Magyarországnak, és hozzájárult ahhoz, hogy a kezdetben élvonalba tartozó Magyarország a kelet-közép európai régió sereghajtója lett. Azóta eltelt egy generációváltás, és fel kell tenni a kérdést, hogy érdemes volt-e egy szimbólumért ekkora áldozatot hozni.

Ami pedig a szlovák felet illeti, számukra a bősi (Gapcikovo) vízerőmű az önálló nemzetté válás büszke jelképe, egyfajta hatalmas nemzeti teljesítmény, akárcsak az amerikaiaknak a Hoover Gát, amelyben bebizonyosodott a kreativitásuk és alkotó készségük, és amelyben lepipálták az „öntelt, pökhendi” magyarokat. A büszkeség pedig jogos, hiszen a hatalmas beruházás megtérülési ideje mindössze 15 év volt, ezt követően pedig az erőmű a magyarországi villamos energia árak töredékéért termeli a villamos áramot úgy, hogy közben nem bocsát ki semmilyen káros anyagot.

Történelmi előzmények

Folyók szabályozása évszázadokkal ezelőtt napirenden volt egész Európában. Magyarországon erre a XIX században került sor, egyrészt a Tisza szabályozásával, másrészt azzal, hogy a számos kisebb szigetet tartalmazó, gyakorlatilag hajózhatatlan Szigetköz térségében, nagyrészt kézi munkával kiásták azt a hajózható folyómedret, amelyet ma így nevezünk: „régi Duna meder”.

Erre nagy szükség is volt, egyrészt, mert gróf Széchenyi István szerint hajózni kell, mert ez a nemzet felemelkedésének záloga, másrészt a folyóink szabályozása nélkül Magyarország területének 25-30 %-a lakhatatlan, egészségtelen mocsár vidék lenne, ahogyan azt a térkép szemlélteti.

1. ábra: A Kárpát-medence vízrajza

Dunai vízlépcsők építése az első világháború előtt már felmerült, azonban a háború miatt erre nem került sor. A Párizs környéki (Varseilles, Trianon) békekötések után pedig a győztes hatalmak nem kívánták támogatni egy olyan hajózható (Duna-Majna-Rajna) vízi út megvalósítását, amely a vesztes országok területén keresztül köti össze az Atlanti Óceánt a Fekete Tengerrel.

Amikor az 1938. évi Bécsi Döntéssel a Felvidék egy részét visszacsatolták Magyarországhoz, Horthy Miklós elrendeltemint  dunai vízlépcsők és erőművek terveinek előkészítését. A tervezési munka meg is kezdődött, azonban a projekt folytatását 1942-ben a háború miatt felfüggesztették.

A Rákosi rendszer idején a vízlépcső ügy folytatása – a megkezdett, de be nem fejezett Duna-Tisza csatorna építésével együtt – ismét felmerült, azonban az 1956-os események miatt erre megint nem került sor.

A Bős-Nagymaros-Dunakiliti projekt rövid krónikája

1956-ban a KGST államok a Duna komplex hasznosításáról hoztak határozatot. Ennek keretében 1963-ban kidolgozták a magyar-csehszlovák vízlépcső-vízerőmű beruházási programot, amit 1974-ben hagytak jóvá, 1976-ban pedig aláírták a kormányközi egyezményt a megvalósításról.

1977-ben kötötték meg a magyar-csehszlovák megvalósítási szerződést, amely szerint a bősi, nagymarosi, és dunakiliti vízlépcsőket 1986 és 1990 között helyezik üzembe, azonban 1983-ban, a felmerült gazdasági nehézségek miatt a határidőket öt évvel eltolták.

A közvélemény reagálása kezdetben inkább pozitív volt, azonban a Dunakanyar ingatlan tulajdonosai aggódtak az ingatlanjaik értékcsökkenése miatt, és a közreműködésükkel 1984-ben megalakult Duna Kör mozgalom szédületes gyorsasággal bontakozott ki.

A vízlépcső ellenes hangulatot egyes külföldi rádióadások is fokozták, az ügy a nemzetközi érdeklődést váltott ki, és a Duna Kör a megalakulását követő évben (1985-ben) megkapta az alternatív Nobel-díjat. A kormány ezt külföldről érkező politikai nyomásként értelmezte, és a nagymarosi építkezést egy időre felfüggesztették.

A Kormány végül mégsem hátrált. 1986-ban az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat és a Magyar Villamos Művek Tröszt építési és kivitelezési szerződéseket kötött osztrák vállalatokkal, amelyek alapján a nagymarosi beruházást az osztrákok finanszírozzák, az ellenérték törlesztése pedig az üzembe helyezés után 20 év alatt „természetben” történik a nagymarosi erőműben termelt villanyáram exportálásával.

Válaszul a Duna Kör 1988-ban Duna Konferenciát rendezett, és több tüntetést is szerveztek a vízlépcső ellen. A mozgalom ekkor már egyre inkább rendszer ellenes politikai színezetet kapott, jelentősen megnövelve a szakmai kérdésekben tájékozatlan közvélemény szimpátiáját.

A kormány azonban 1989. februárban a beruházás gyorsításáról döntött, és az osztrák félhez fordult, hogy utalja át a szükséges összeget. Rövidesen költségvetési hiány alakult ki, amely államcsőddel fenyegetett, ezért az osztrákoktól kapott pénzt – megsértve a szerződést – az államadósság kifizetésre fordították, felfüggesztették a beruházási munkákat, és úgy döntöttek, hogy nem helyezik üzembe Dunakilitinél a vízmegosztás szabályozására szolgáló duzzasztóművet és zsilip rendszert sem, amire a csehszlovák fél bejelentette a C változat tervezését.

1990-ben a Parlamentben a vízlépcső ellenes pártok kerültek többségbe. Visszafizettük az osztrákoknak a pénzt, a kártérítéssel együtt mintegy 2,65 milliárd schilling összegben.

Erre a csehszlovák kormány 1991-ben a C változat megépítéséről döntött, amire a magyar kormány – sikertelen tárgyalások után – egyoldalúan felmondta az államközi szerződést.

1992-ben beindult a bősi erőmű, és megtörtént a Duna elterelése a C változat szerint, majd a két fél egy EU Bizottság bevonásával aláírta a londoni jegyzőkönyvet, amelyben vállalták, hogy a jogvitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, és megegyeztek az átmeneti vízmegosztásról is.

1993-ban a magyar fél elfogadta, hogy a szétvált Csehszlovákia után a szerződés jogutódja Szlovákia, 1995-ben pedig a felek megállapodtak, hogy a hágai ítéletig a szlovák fél átlagosan másodpercenként 400 köbméter vizet biztosít a közös mederszakaszba, a magyar fél pedig fenékküszöböt létesít Dunakilitinél a szigetközi ágak vízpótlása érdekében, ez azonban a tüntetések miatt a mai napig nem teljesült, és az elmaradása jelentős ökológiai károkhoz vezetett.

A Nemzetközi Bíróság 1997. szeptemberben hirdette ki az ítéletet, amely szerint Magyarország jogtalanul szüntette meg a vízlépcső szerződést, és az általa előterjesztett ökológiai kár kockázata nem igazolható, Szlovákia viszont jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet, azonban nem írta elő annak leállítását.

Az ítélettel kapcsolatos intézkedések végrehajtására a Horn-kormány kormánybiztost nevezett ki, akinek a közreműködésével 1998-ban keret-megállapodás tervezetet parafáltak Pozsonyban. Ebben a magyar fél vállalta egy dunakanyari duzzasztó gát megépítését, és megállapodtak, hogy a régi mederbe átlagosan a vízhozam 7,5%-ka kerüljön.

A Duna Kör azonban nem hátrált. Tüntetést szerveztek a Parlament előtt, és az SZDSZ a kormánykoalíció felbontásával fenyegetőzött, ha a Horn kormány nem mondja fel a keret-megállapodást.

Az 1998. tavaszi választások új helyzetet teremtettek. A bal-liberális koalíció veresége után megalakult Orbán kormány új kormánybiztost nevezett ki, akinek a feladata volt a magyar-szlovák tárgyalások folytatása, az aláírt keret-megállapodás tervezet és a dunakanyari gát tervének visszavonása, valamint a régi Duna ágba juttatott vízmennyiség növelésének szorgalmazása, vagyis a kormány engedett a Duna Kör és az SZDSZ követelésének.

A helyzet azóta is rendezetlen. Miután lemondtunk a dunakiliti duzzasztómű és zsiliprendszer üzembe helyezéséről, és ezzel átengedtük a vízmegosztás szabályozását a szlovák félnek, viták folynak a vízmegosztásról. A szlovák fél azonban fontosabbnak tartja a bősi erőmű üzemeltetését, mint a Szigetköz víz ellátását. Ez pedig magyar területen okoz ökológiai károkat.

2. ábra: Győr 2012

Mint tudjuk, a „rendszerváltás” 1989-90-ben következett be, a vízlépcső szerződés felbontása, és az ezzel kapcsolatos per pedig csak évekkel később zajlott, ezért megalapozatlan a tévhiedelem, hogy azért bukott meg a kommunizmus, mert visszaléptünk a vízlépcső megépítésétől.

3. ábra: Nagymaros, látványterv

4. ábra: Freudenau, megépült 1992-1998 között

Időközben feledésbe merült, hogy a nagymarosi vízlépcső visszabontása után, a megmaradt berendezések felhasználásával, Bécsben, annak Freudenau nevű külvárosában, Natura 2000 természetvédelmi területen építették meg a nagymarosi vízlépcső és vízerőmű ausztriai változatát.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy semmilyen ökológiai kár nem következett be. A vízerőműben hat darab, egyenként 29 megawatt teljesítményű, 7,5 méter átmérőjű Kaplan turbina termeli meg a magyarországi energia árak töredékéért az évenkénti több mint 1000 GWh áramot, amellyel legalább félmillió háztartás áramellátása biztosítható. Ugyanezt a villamos energiát Magyarországon mintegy 250 millió köbméter földgáz elégetésével tudjuk előállítani, jelentős üvegház gáz kibocsátással.

A hágai per

Az alábbiakban olvasható néhány fontos szemelvény a Hágai Perben született ítélet szövegéből, amelyet 1997. szeptember 25-én hirdettek ki angol és francia nyelven a hágai Béke Palotában.

  1. A Bíróság ezért

(1) a Külön-megállapodás 2. fejezetének 1. bekezdése kérdésében:

  1. A) Tizennégy szavazattal egy ellenében megállapítja, hogy Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni, majd később, 1989-ben leállítani a nagymarosi beruházás munkálatait és a bősi beruházás rá eső részét, amiért az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződésben és egyéb, ahhoz kapcsolódó dokumentumokban felelősséget vállalt.
  2. B) Kilenc szavazattal hat ellenében megállapítja, hogy Csehszlovákiának joga volt folytatni 1991. novemberében az „ideiglenes megoldás” megvalósítását, a Külön-megállapodás által meghatározott módon.
  3. C) Tíz szavazattal öt ellenében megállapítja, hogy Csehszlovákiának nem volt joga üzembe helyezni 1992 októberétől a fent említett „ideiglenes megoldást”.
  4. D) Tizenegy szavazattal négy ellenében megállapítja, hogy Magyarország 1992. május 19-i bejelentése, miszerint az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződést és az ahhoz kapcsolódó dokumentumok érvényességét megszünteti, nem vonta maga után a Szerződés megszűnését.

A Külön-megállapodás 2. fejezetének 2. bekezdése és az 5. fejezet kérdésében:

  1. A) Tizenkét szavazattal három ellenében megállapítja, hogy Szlovákia, mint Csehszlovákia jogutódja, 1993. január 1-től, az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződésben Csehszlovákia helyébe lépett.
  2. B) Tizenhárom szavazattal kettő ellenében megállapítja, hogy Magyarországnak és Szlovákiának jóhiszeműen kell tárgyalnia, figyelembe véve a fennálló helyzetet is, és a Feleknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződés céljai megvalósítását biztosítsák, azokkal a módozatokkal összhangban, amelyekben meg kell állapodniuk.
  3. C) Tizenhárom szavazattal kettő ellenében megállapítja, hogy amennyiben a Felek másként nem állapodnak meg, az 1977. szeptember 16-i Szerződés értelmében a Feleknek egy közös üzemeltetési rendszert kell létrehozniuk.
  4. D) Tizenkét szavazattal három ellenében megállapítja, hogy amennyiben a Felek másként nem egyeznek meg, Magyarország köteles kártérítést fizetni Szlovákiának azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákiának és Szlovákiának okozott azon munkálatok felfüggesztésével és későbbi teljes megszüntetésével, amelyekért felelősséget vállalt; és Szlovákia is köteles kártérítést fizetni Magyarországnak azokért a károkért, melyeket Csehszlovákia okozott az „ideiglenes megoldás” üzembe helyezésével, és azokért is, melyeket Szlovákia okozott annak életben tartásával.
  5. E) Tizenhárom szavazattal kettő ellenében megállapítja, hogy a létesítmények felépítésére és üzemeltetésére fordított költségek rendezésének az 1977. szeptember 16-án kötött Szerződés és a hozzá kapcsolódó dokumentumok ide vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell történniük, és megfelelően fel kell mérniük, hogy milyen intézkedéseket kell majd hozniuk a jelen hatályos bekezdés 2 B és C pontjának alkalmazása során.

A Bős-Nagymaros ügy néhány következménye

A történetből az is kitűnik, hogy a rendszerváltás hevében nemcsak a nagymarosi vízlépcső építését állítottuk le, de nem helyeztük üzembe a már elkészült Dunakiliti duzzasztóművet és zsiliprendszert sem, és emiatt a szlovák fél a Bős/Gabcikovo erőmű működtetése érdekében Dunacsúnynál megépített egy másik duzzasztóművet.

Ezzel a vízmegosztás szabályozása szlovák területre került, és alkudozni kell, hogy mikor mennyi vizet engednek a régi Duna meder magyar szakaszába.

5. ábra: A helyzet most

További kérdés a Duna hajózhatósága, amellyel kapcsolatban Magyarország szembe megy az érvényes nemzetközi szerződésekkel, és az EU csatlakozás óta az EU irányelvekkel is, amelyek stratégiai jelentőségűnek tekintik a Duna-Majna-Rajna vízi út hajózhatóságát.

A fontosabb hajózási egyezmények és előírások a következők:

  • Még 1856-ban, a Párizsi Egyezményben rögzítették a Dunának, mint nemzetközi hajózási útvonalnak a használatát, és ez az Egyezmény jelenleg is érvényes.
  • 1948-ban kötöttük meg a Belgrádi Egyezményt, és hoztuk létre a Duna Bizottságot, amelyet a jelenleg is hatályos 1949. évi XIII. törvény tartalmaz.
  • 1955-ben kötöttük meg a Pozsonyi Egyezményt a dunai árufogalom szabályairól
  • 1993-ban Magyarország kétoldalú szerződéseket kötött Németországgal és Hollandiával, az országok közötti hajózási és árufuvarozási feltételekről.
  • 2001-ben írtuk alá a Budapesti Konvenciót (CMNI) a nemzetközileg egységes belvízi árufuvarozásról, és a Duna-Majna-Rajna csatorna használatáról.

Ugyancsak gondot okoz a Duna magyar szakaszának medermélyülése, a vízszint csökkenés, valamint az évenkénti 8 méter körüli vízszint ingadozás, amely miatt a meder alján a hidrosztatikus nyomás mintegy 8 tonna/m2 mértékben ingadozik, és a Duna alsóbb szakaszán mindezek elősegítik a löszös partfalak beomlását.

A vízszint csökkenés oka a medermélyülés mellett a vízhozam csökkenése, amely főleg az éghajlat változás következménye. Ez pedig a legutóbbi jégkorszak óta folyamatosan zajlik, és nem remélhető a megakadályozása a széndioxid kibocsátás korlátozásával sem.

A medermélyülés oka főleg az, hogy a Duna felső szakaszán megépült vízlépcsők visszafogják a folyóban a kőzet és iszap hordalékot, és ezt a folyamatot csak hazai vízlépcsők építésével lehetne megfékezni, ami azonban politikai akadályokba ütközik.

A jelenleg üzemelő vízlépcsők helyét a térkép szemlélteti.

6. ábra: Vízlépcsők a térségben

A Bős-nagymaros ügy további következménye a szlovák-magyar viszony elmérgesedése, amelynek a szenvedő alanyai az ottani magyarok, továbbá az áramtermelés kieséséből adódó veszteség. Megegyezés esetén ugyanis a bősi vízerőmű áramtermelésének harmadrésze a magyar felet illetné, mivel a teljes esésmagasságnak a harmadrésze eredetileg magyar területen volt, ez pedig két évtizedre visszamenőleg kb. 25 ezer GWh villamos energiát jelent.

Miért kellene mégis vízlépcső?

Vízlépcsők építése elsősorban nem energiatermelési kérdés. Ilyenekre előbb-utóbb akkor is szükség lesz, ha nem használjuk ki a vízben rejlő ilyen lehetőséget. Jelentős ökológiai és gazdasági károk kockázatát jelentik ugyanis a természetes eróziós folyamatok, így a medermélyülések, továbbá a vízhozam és ezzel a vízszint szélsőséges éves ingadozása, és mindezt a folyamatban lévő természetes eredetű klímaváltozás tovább fokozza.

Ha pedig vízlépcsőt építünk, érdemes arra áramtermelő turbinákat is telepíteni. Az EU ajánlása is a vízenergiát a kiemelten preferált megújuló energiák közé sorolja, és ezt az elvet követi számos európai ország, annál is inkább, mert a vízerőmű alkalmas arra is, hogy az időjárás függő nap- és szél-erőművek ingadozó teljesítménye kiszabályozható legyen.

Dunai vízlépcsők megépítése ökológiai, környezetvédelmi, vízgazdálkodási, árvízvédelmi és közlekedési szempontból is hasznos. A vízlépcső feletti tározóban aszály idején is van víz, árvíz közeledésekor pedig a vízszint előzetes leapasztásával lehet helyet csinálni az érkező többlet víztömegnek, mérsékelve az árvízkárok kockázatát.

A vízlépcsők felépítményére közforgalmi (gyalogos, kerékpár és gépjármű) utakat lehet építeni, és ez kiválthatja új hidak építését, feleslegessé válik kompok üzemeltetése.

A vízlépcsők duzzasztott tere alkalmas vízi sportok művelésére, sporthorgászatra, a túrizmus fejlődésére, míg az árvízi vésztározók erre alkalmatlanok. Pozitív példa a kiskörei vízlépcső felett kialakított Tisza Tó, amely ötször akkora, mint a Velencei Tó, kiváló ökológiai állapotban, olyan élővilággal, amely utoljára Mátyás király idején tenyészett ezen a környéken, mielőtt a terület kezdett elmocsarasodni.

Ugyancsak fontos lenne a folyók duzzasztása öntöző csatornák kiépítése érdekében is, hiszen a melegedő éghajlat miatt elsivatagosodó területeinknek mindössze 2%-át öntözzük.

Összehasonlításul: 6 ezer évvel ezelőtt Mezopotámiában, a Sumer Birodalomban a mezőgazdasági területek legalább 90%-át öntözték, folyók duzzasztásával, és öntöző csatornák kiépítésével.

2014. november
Dr. Héjjas István

Irodalom

Vízenergia, vízlépcsők

http://www.realzoldek.hu/index.php

Vízlépcső és hajózás

http://realzoldek.hu/velemenyek/wp-content/uploads/2012/07/KerenyiAO-a-vizeromuteljesitokepessegeKW.pdf

http://zoldtech.hu/cikkek/20100302-vizlepcsok-a-lathataron?h=1

MTA vízenergia tanulmány

http://www.matud.iif.hu/2010/08/07.htm

Vízerőművek tanulmány

http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/megujulo/vizenergia/Vizenergia.html

Bős-nagymaros elemző tanulmány

http://www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/tudomanyos-alatamasztasok/24

Bős-nagymaros története

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=B%C5%91s%E2%80%93nagymarosi_v%C3%ADzl%C3%A9pcs%C5%91&action=edit&section=1

MSZP tanulmány a Duna-Tisza közi csatornáról

http://mszp.hu/sites/default/files/vizikozlekedes_duna-tisza_csatorna.pdf

Belgrádi hajózási egyezmény (1948-08-18), és az 1949. évi XIII. törvény

http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=219

http://www.fajltube.com/gazdasag/jogi/A-DUNA-NEMZETKOZI-REZSIMJE83532.php

Nemzetközi fuvarjog

http://www.agr.unideb.hu/ebook/logisztika/folyami_rufuvarozs.html

http://www.uni-miskolc.hu/~eujog/fuvar.htm

Nemzetközi folyók

http://www.komanovics.hu/doc/edu/14_Nemzetkozi_folyok_2013_ST.pdf

Löszfal omlás és medermélyülés a Dunán

http://www.zoldvalasz.hu/node/416

Kerényi Ödön a vízlépcsőről

http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2093

Freudenau vízerőmű

http://www.poyry.com/sites/default/files/50.pdf

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151 (OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.
Print Friendly, PDF & Email