Kategória: Petz Ernő Dr.

A jövő?– Vágyfantázia Hollandiában

Mindenki látott diákkorában vízbontást egyenárammal. Még a politikusok is. Az más kérdés, hogy ha a költségeket nézzük, az egészet sürgősen el kell felejteni – egészen addig, amíg el nem fogynak a fosszilis energiahordozók a Földről. A másik rossz hírünk, hogy a véletlenszerűen termelő áramforrások háromszor olyan drágán termelik az elektromos áramot, mint az atomerőművek. Tehát: ha már hidrogéngazdaság, akkor csak atomerőmű alapon. Ez viszont megint dugába döntené a zöldbalos fantazmagóriákat.

Menetelés a megbízhatatlan energiatermelés felé

Áramszolgáltatás megújuló energiaforrásokkal – a fantazmagória bukásra van ítélve. Még néhány év, és általános lesz ez a felismerés. De hol lesznek már akkor a célkitűzés megfogalmazói, és a dekarbonizálás erőszakos és megszállott hívei? Egy történelmi tévút szereplőiként hullnak ki az emlékezetből. Amit itt hagynak maguk után: romhalmaz és gigantikus adósságok.

Újabb nehéz napok Németország áramellátásában

A németországi Zöldek kivételével már mindenki tudja: Az ún. megújuló energiaforrások (szélturbinák, napelemek) nem (csak) olyankor termelnek, amikor szükség volna rájuk, hanem olyankor (is), amikor csak úgy lehet a termelt áramtól megszabadulni, hogy egy kis pénzt is teszünk melléje. Ez a kis pénz az év első négy hónapjában több mint egymilliárd euró volt. Másik rossz hírünk: A Zöldek (a médiák segítségével) úgy rángatják a német belpolitikát, mint farok a kutyát.

Kína és a klímaegyezmény

A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.

A CLINTEL nyílt levele a világ vezetőihez

A COVID-19-el összehasonlítva a klímaváltozás egy „nem-probléma”. A klímavédelem kizárólagosan számítógépes modelleken alapul, és ezek alapján próbál a távoli jövőbe tekinteni. A jelenlegi egészségügyi-szükséghelyzetben az önök figyelmét elsősorban az emberek felé kell fordítaniuk! Kérjük, állítsák le a nulla-szénkibocsátási ambícióikat egy időre, amíg a világ a halálos globális krízissel küzd. Igen, szükségállapotban vagyunk, de nem a klíma miatt!

USA – Japán és a klímavédelem

Az USA és Japán jó példa a racionális klíma- és energiapolitika követésére az ideologikus, és a tudomány által nem igazolt klímavédelmi politika helyett, Láthatjuk továbbá, hogy az ENSZ tagországok többsége sem akarja, ill. nem is tudja az ENSZ klímavédelmi célokat teljesíteni. Gondoljunk csak Kínára, Indiára és általában a fejlődő országokra. Még az ENSZ klímacsúcsokra is egyre kevesebben mennek el, különösen, ha még meg is sértenek egyes országokat. Megrendült világrend? – kérdezhetjük. Igen az, főleg, ha nem csak a félrecsúszott klímapolitikára gondolunk.

Hidrogénstratégia – hidrogéngazdaság

A német politikai vezetésnek kezd derengeni, hogy a véletlenszerűen termelő energiaforrásokkal plusz akkumulátoros áramtárolással soha nem fog sikerülni a dekarbonizáció. Így most a hidrogéngazdaság felé fordulnak. Anja Karliczek szövetségi kutatási miniszter szerint (nincs természettudományos végzettsége) „a hidrogén a klímamentés potenciálja”. Ez azt jelenti, hogy Németország megint eltapsol néhány száz millió eurót, mielőtt jön a felismerés: A hidrogénnel sem fog menni a dekarbonizáció.

Újabb vihar Németország felett – az áramtermelés újabb vizsgája

A német média örvendezik: a februári orkánok során a szélenergia-termelés soha nem látott méreteket öltött. Amit elhallgatnak: Az így termelt váratlan mennyiségű energia a kutyának sem kellett. Hogy a német állam megszabaduljon a termelt plusz energiamennyiségtől, ez a német adófizetőnek 131 millió eurójába került. Ne kövessük a német példát!