Gondolatkísérlet a CO2 klímaszenzitivitásáról

 

Mint tudjuk, a pánikkeltő tudósok 3 Celsius fokban határozzák meg az átlaghőmérséklet-emelkedést, ha a levegő CO2-koncentrációja 280 ppm-ről 560 ppm-re emelkedik.
Vannak ettől némileg eltérő adatok is a tudóstársadalomban, az egyszerűség kedvéért most számoljunk evvel.

A 280 ppm 15 °C-on 521 mg/m3-nek (0,5 g), az 560 ppm 1042 mg/m3-nek (1 g) felel meg.
A klímarögeszmések (tudóstársadalom egy része + médiák) az alábbi ábrával magyarázzák a CO2 klímaszenzitivitását:

1. ábra A CO2 légköri koncentrációjának hatása az átlaghőmérsékletre

Figyelem! Az ábra hamis összefüggést szuggerál. A jobb oldali rész csak számítógépes szimulációk eredménye, minden gyakorlati igazolás nélkül.
Az IR-sugarakat abszorbeáló anyagokból (ún. üvegházhatású gázokból) csak a CO2-t nevezi meg, kihagyja a vízgőzt, melynek abszorbeáló képessége a szélesebb abszorpciós spektrum miatt legalább másfélszerese a széndioxidénak.

2. ábra. Vízgőz, CO2 és metán elnyelési spektrumai

Sárga színnel a bejövő napfényt, piros színnel a visszavert IR-sugarakat jelöli. A vízszintes tengely logaritmikus skálájú. Az 50 mikrométer fölötti sugárzástartománynak témánk szempontjából nincs jelentősége.
A klímagázok (helyesen: IR-aktív gázok) abszorpciós sávjai. Az ábra nem tartalmaz adatokat a mennyiségi arányokról.
A légkörben lévő víz mennyisége a földrajzi helytől, évszaktól, csapadékhelyzettől, domborzati és talajviszonyoktól, széljárástól, hőmérséklettől függ, és a CO2-vel ellentétben meglehetősen széles sávban mozog.
Magyarországon a levegő abszolút víztartalma 5 és 15 g/m3 között ingadozik, éves átlagban 10 g/m3-rel számolhatunk, ami 13.125 ppm-nek felel meg.
Az 1. sz. ábra korrekt föliratozásának tehát így kellene kinéznie a CO2-koncentráció 280 ppm-ről 560 ppm-re történő növekedése esetén:

3. ábra. Ennél figyelembe vesszük a víz abszorpciós képességét is a CO2 mellett

Számolás: 10 g víz = 10.000 mg/m3 megfelel 13125 ppm koncentrációnak. Ezt megszorozzuk a nagyobb abszorpciós képesség miatt 1,5-tel, majd hozzáadjuk a 280-t (CO2). Eredményül 19.967 ppm-t kapunk, azaz 1,996 tf-%-ot. Ha a CO2 koncentráció 280-ról 560-ra növekszik, akkor ugyanezt a számításmenetet végigkövetve 2,025 tf-%-ot kapunk, azaz, ha a légkörben duplájára emelkedik a CO2 mennyisége, a légkör abszorbeáló hatása 1,4 %-kal növekszik. Nos, ha klímamodellezőink a 280 ppm megduplázódásánál 3 fokot számoltak ki, akkor bizonyára nem okoz nekik gondot kiszámolni, hogy 1,4 %-os emelkedésénél a hőmérséklet növekedése 0,042 °C.
Számolás: 1,4/100*3 = 0,042 °C [1]
Magyarul a mérhetetlen kategória. Nemcsak mérhetetlen, de tudományos szempontból érdektelen.
Eddig az elméleti tudomány.
Nézzük most meg, tudjuk-e fenti számításainkat a gyakorlatból vett példákkal igazolni.
Hasonlítsunk össze ehhez két területet, amelynek hasonló a földrajzi fekvése, de nagyon eltér az abszolút páratartalmuk.
Az egyik a szaharai Tamanrasset városa (Algéria), a másik Bangkok (Thaiföld). Mindkét város hasonló szélességi fokon fekszik, és hasonló az átlaghőmérsékletük is. De óriási a különbség az éves csapadék mennyiségben.

4. ábra. A Szahara Tamanrasset közelében

5. ábra. Bangkok, Thaiföld

Tamanrassetben a legcsapadékosabb hónap augusztus, átlagosan 9 mm csapadékkal.
Bangkokban a legcsapadékosabb hónap szeptember, 330 mm csapadékkal.
A levegő átlagos abszolút víztartalma Tamanrassetben 6 g/m3, Bangkokban 24 g/m3, azaz a szaharai víztartalomnak 4-szerese.
Tehát a klímagázok koncentrációja Bangkokban 300 %-kal magasabb, mint a Szaharában.
Ha helyes volna a teória az üvegházhatású gázok, klímagázok hőmérsékletnövelő hatásáról, Bangkokban a szaharai hőmérsékletnél négyszer magasabbnak kellene lennie az átlaghőmérsékletnek (92-125 °C). Evvel szemben Bangkokban az átlaghőmérséklet 28 °C, míg a Szaharában 23-28 fokkal számolhatunk. Vegyük figyelembe azonban, hogy Tamanrasset magasabban fekszik a tengerszint fölött, az alacsonyabb szaharai átlaghőmérsékletnek a felhőtakaró nélküli ég az oka, ami óriási hőingadozásokat okoz nappal és éjszaka között. A nappali átlaghőmérséklet Bangkokban 34 °C, míg a Szaharában 32-34 °C körüli.
Ugyancsak szükséges figyelembe vennünk a csapadékosabb délkelet-ázsiai éghajlatnál magának, a csapadéknak a hűtő hatását. Ez tapasztalati értékekre támaszkodva nem becsülhető 5 foknál magasabbra, amit analóg számítások is igazolnak.
Mindezeket figyelembe véve kijelenthetjük:
Az ún. üvegházhatású gázok (helyesen: IR-aktív gázok) légköri mennyisége változásának mérhetetlenül kicsi, egy tized Celsius fok alatti hatása van az éghajlatra. Ez ismert az IPCC számára is.
A víz abszorbeáló hatása nem különíthető el a víz mennyiségével összefüggő egyéb tényezőktől (párolgás hűtő hatása, felhők szigetelő hatása). A víznél hetvenszer alacsonyabb klímahatású CO2-nek a vizsgált nagyságrendben (280 ppm-ről 560 ppm-re) nincs mérhető hatása az éghajlatra. Ha az [1]-ben közölt számítást lefuttatjuk a Szaharára vonatkoztatva, akkor a CO2 koncentráció megduplázódása 0,07 °C hőmérséklet-emelkedést, Bangkokban pedig 0,017 °C hőmérséklet-emelkedést okozna.
Az 1. és a 3. ábrát összehasonlítva elmondhatjuk: A számításokat végigfuttatták az IPCC berkeiben is. És mivel a vízgőz figyelembevétele nem adta ki a kívánt pánikkeltő eredményt, azt nemes egyszerűséggel elhagyták. Hátha nem jön rá senki. Ezt hívják tudományos csalásnak.
Jelen számításunk nem tér ki arra a közismert tényre, hogy a az elektromágneses kisugárzásból energiakvantumot kapott víz- és CO2-molekulák a sztratoszférában még visszasugárzás előtt leadják az energiatöbbletet környezetüknek, nevezetesen az O2 és N2 molekuláknak (Jablonski). Jablonski fölfedezését azóta mérések igazolják, de van egy közvetett bizonyítékunk is. A Napból az atmoszféra külső határára érkező IR-sugárzás energiatartalmának 22 %-át elveszíti, mire a Föld felszínére ér. Ez az elveszítés azt jelenti, átadja energiatartalmát a légkörnek.

6. ábra. A Napból érkező elektromágneses sugárzás összetétele és energiatartalma az atmoszféra tetején és a Föld felszínén

Mivel a légkör két fő alkotóeleme, az O2 és N2 nem IR-ktív gáz, az átadás úgy valósul meg, hogy az infravörös sugárzást kapott IR-aktív molekulák (H2O, CO2, metán, N2O) átadják a többlet energiatartalmat környezetüknek. Így tud a levegő, amely 97 %-ban nem IR-aktív molekulákból áll, fölmelegedni. Ugyancsak nem tárgyaljuk részletesen azt a közismert tényt, hogy a visszasugárzott infravörös sugarak által fölmelegített levegő fölfelé áramlik és helyébe hidegebb levegő kerül. Ez bizonyára így van a Szaharában is, és Bangkokban is. Ha ezeket tekintetbe venné az IPCC és az AKH-hívők (antropogén klímahatás) tábora, akkor egy szót is kár volna vesztegetni az egész témára.
PS
Írásom keletkezésekor nem ismertem még két korábban megjelent írást:
Robert H. Essenhigh: Does CO2 really drive global warming?
A szerző a víz nagyobb mennyiségéből és szélesebb spektrumú abszorpciós hatásából levezetve NEM-mel felel a kérdésre.
Jó, mondhatnánk, a fizikusok és kémikusok már csak ilyenek. Saját szakterületük elméleti ismereteit próbálják alkalmazni. De megnyugtató számomra, hogy Essenhigh tőlem függetlenül, ugyanazt a gondolatmenetet alkalmazva gyakorlatilag ugyanarra az eredményre jut.
Jóval érdekesebb a másik:
Egy lelkiismeretes légkörkutató meteorológus, aki a világ minden részéről származó adathalmazokat vizsgál, arra a megállapításra jut:
A CO2 légköri koncentráció 300-ról 600 ppm-re történő változása elméletileg maximum 0,4 °C átlaghőmérsékletet eredményezhet.
A gyakorlati vizsgálatok és adatelemzések azonban azt mutatják, a csekély mértékű fölmelegedés automatikusan ellentétes, tehát hűtő hatású folyamatokat indukál, úgy hogy a tényleges hőmérsékletnövelő hatás gyakorlatilag mérhetetlen.
A szerző, Sherwood B. Idso (U.S. Water Conservation Laboratory, Phoenix, Arizona 85040, USA) számos publikációt jelentetett meg a témában. Álljon itt példaként az egyik:
CO2-induced global warming: a skeptic’s view of potential climate change

Összefoglalva:
A víznek, úgy mennyiségét, mint abszorbeáló képességét tekintve jóval (két nagyságrenddel) nagyobb a hatása a légkörben, mint a széndioxidnak. Az IR-aktív gázok légköri koncentrációja szempontjából két extrém példa összehasonlítása azt mutatja, hogy az IR-aktív gázok koncentrációjának nincs befolyása a légkör hőmérsékletére. Ez ismert az IPCC tudósai számára is. Ezért pánikkeltő grafikonjaikból rendszeresen eltüntetik a vizet (H2O).
Az egyes országok illetve régiók meteorológiai adatait az alábbi honlapból nyertük:
https://www.laenderdaten.info/
2019. szeptember

Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151 (OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.
Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:
error0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük