Hozzászólás

Hozzászólás

I.) Ráközelítés

A​​ Tervezés ​​​​ intellektuális műfaj, s a​​ homo sapiens​​ önvélekedése szerint a saját privilégiuma.

Tervezni tehát jó-érzés, s akinek ez jut osztályrészül az teszi, gőzerővel.

Közbevetés: Igaz, hogy a cápa nem tervez s dinasztiájának közel 100 millió éves léte emiatt mégsem forog kockán, míg a teremtő-zsenik faja a neki kiszabott időt lehet hogy annak lejárta előtt terminálja, mégsem tudunk helyeslőleg nem bólintani arra a közülünk-valóra aki e műfajt leleménnyel és hozzáértéssel műveli. A fő-fő különbséget persze az teszi, hogy adott gőzerővel ki mennyi eredményt és mennyi gőzt produkál.

Mostanában éppen egy 30-éves távlatra szóló​​ Nemzeti Energiastratégia​​ tervezése áll a középpontban; már amiatt is mert az​​ Európai Unió​​ felé prezentálni kell ezt a „házifeladatot”. Nem időznék hosszan annál a baráti-hangú előzetes szóváltásnál, ahol partnerem gyöngéd utalással szóbahozta az elmerült​​ 3. Birodalom​​ tervezett 1000 évét, mert forgácsolódna a figyelem, s mert súlyosabb mondanivalóim lesznek. Szóval, ezidőre ez a​​ Tervezet​​ már szinte a legapróbb részletekig ki lett dolgozva, ám azért egy utólagos​​ Szakmai Konzultáció​​ lehetőségének jónak látták még teret adni.​​ 

Ez zajlott le 2019. nov. 26-án, az​​ ETE​​ keretein belül. A helyzet s a résztvevők érettségét figyelmen kívül hagyva vagy bekalkulálva (ki-ki döntse el a későbbiek birtokában, melyik inkább a szcenárió fundamentuma) az egész tervezet szűken háromszor el lett ismételve a pódiumról – dacára hogy az interneten elérhető anyag odahaza is előzetesen tanulmányozható volt. Magam ez utóbbi opcióval élve készültem e konzultációra, fontosnak érzett hozzászólással tervezve terelni a jelenlevők figyelmét olyan irányokba is, amelyeknek már a puszta említése is újdonság lehet, akár mindannyiuk számára. Miután türelemmel végigszenvedtem a repetitív orációkat, a következő ideákkal próbáltam nyitogatni a szunnyadó értelmet:

II.) A hozzászólásom

Annak aki szem-lehunyva szeretne összpontosítani az elhangzottakra, annak itt a vágatlan hang-anyag:

Tisztelt jelenlevők!2 pontot szeretnék érinteni.

Azzal az előrevetéssel, hogy egyik éle sem irányul az​​ Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület​​ tevékenysége ellen, viszont az​​ előterjesztésre és megvitatásra került​​ Tervezetben​​ foglaltakkal talán fonákul, ám alapvetően kapcsolatosak.

Az első az un. „dekarbonizációs” kötelezettségek teljesítésére irányuló törekvésekhez köthető:

Mióta​​ Miskolczi Ferenc​​ fizikus, a​​ NASA​​ alkalmazásában és annak adatai feldolgozásával, feketén-fehéren kimutatta, hogy nem létezik direkt összefüggés a légkör CO2​​ tartalma és az észlelt hőmérsékleti anomália között​​ [Development in Earth Science​​ Vol.2,​​ 2014​​ 31-52pp], azóta nekünk magyaroknak inkább büszkének kellene lennünk erre a teljesítményre, nem pedig az ellenszelet fúvók táborához csatlakozva szolgai-módon viselkedni. Ez a tudományos észlelésekkel szembemenő és​​ szilárd alapok nélküli, végtelenített, mindinkább bürokratikus-mederbe terelt dekarbonizációs-mánia szomorúan hasonlatos annak a kutyának az esetéhez, mely pára csupán azért ugat szűnni nem-akaróan mert bevette a fülébe magát egy bolha, s szerencsétlen eb​​ a saját ugatásával próbálja elnyomni a fülében állandósult zajt, miközben más baja nincsen.

Miskolczi Ferenc​​ felismerésére büszkén kellene bolhátlanítani a saját életünket is. S inkább arra összpontosítani, hogy nevezett megfelelő​​ rehabilitációban​​ részesüljön – különösen annak tükrében, hogy korszakos-eredménye​​ elismerése​​ helyett eddig csak kitaszítottság és gáncs jutott ki neki: 2005-ben megválni kényszerült a​​ NASA-tól, melynek messzire-nyúló keze eredményei publikálását is ellehetetlenítette. Ám a cég​​ 2019-ben (mintegy derült égből) a kalodába-zárt eredménnyel gyakorlatilag egyenértékű kijelentéssel rukkolt elő; megtoldva ezt azzal is, hogy e részleteknek már majd’ 50 év óta tudója. Aki többet óhajtana megtudni a dekarbonizációs törekvések hiábavalóságáról, annak javasolt a „Klímarearista” honlapon elérhető cikkek sokasága, bennük számtalan tudományos érvvel és hivatkozással a meghazudtolhatatlan tényekre.

Elismerem, nem lesz egyszerű meglépni e bolhátlanítást, ily hosszú mazochista szinkron-vakaródzás után. Ám ahogyan két jelentős világhatalom (Egyedsült államok, Oroszország) egyike sem óhajt békés önfeladással Iszlám-kalifátussá válni, s mi is egyelőre ezen az állásponton vagyunk, úgy felemelt fejjel​​ vállalhatnánk a​​ saját-utat​​ azon a téren is, amelynek a felismerése éppen egy honfitársunknak lenne köszönhető.

A másik érintendő pont egészen szorosan kötődik az​​ energiafelhasználás csökkentés​​ kérdéshez.

Míg mostanában gyakorta felmerül a lakossági-energiafogyasztás átalakítását célzó szemléletváltás​​ [a kérdést pár napja diszkutálták: a​​ XXIII. MAGYAR ENERGIA SZIMPÓZIUM-on,​​ Horkai András László​​ és​​ Dr. Kiss Gyula​​ építészek], addig egy messzebbre-tekintő tömör megfogalmazásból idéznék közénk,​​ Szarka László​​ akadémikus egy a​​ Magyar Tudományban​​ megjelent cikkének elfekvő soraiból:

A primerenergia-fogyasztás jelenlegi állapotára sokkoló mutató:

Mintha mind a 7,2 milliárd embernek 100 képzeletbeli rabszolgája lenne.​​ (http://www.matud.iif.hu/2017/06/07.htm​​ ).

Erre a sarokpontra támaszkodva tennék itt és most egészen konkrét kijelentéseket.

Ha egy egész energia-igényes szektorról kimutatható hogy tevékenységére valójában nincs szükség, akkor annak értelemszerű kiiktatásával csökkenthető lenne az össz-energiaigény. Bizonyíthatóan ilyen szektor a kommunális elfolyó-vizeket kezelő​​ szennyvízipar. Magát a bizonyítást egy röpke hozzászólás alatt azonban nincs módom prezentálni, ahhoz minimum egy előadás szükségeltetne. A tájékozódni óhajtók számára rendelkezésre áll egy könyv, mely teljes tartalmával ezt a kérdést járja körbe: referenciákkal, tény- és mérési-adatokkal bőségesen ellátva. A szerzője magam vagyok, s a könyv „Szenny és Víz” cím alatt kereshető az interneten.

További pikantériája ennek a szektornak, hogy tevékenysége egyben több-szálon futó jelentékeny környezet-rombolással is jár. (Csupán indikációként jelezném ezek egyikét: a 2. legjelentősebbnek tartott antropológiai-eredetű zavarkeltésben, a​​ Földi Nitrogén-ciklus​​ felborításában, hatalmas a hozzájárulása.) Ezeket belátva azonban nyitott még az alapkérdés:​​ De akkor mi veheti át e tevékenység szerepkörét?​​ A választ erre a​​ Vízgazda-koncepció adja meg. Nemcsak hogy képes átvenni és ellátni e feladatot, de a természettel összhangban álló folyamatai lényegesen olcsóbbak a mai műszaki-megoldásoknál,​​ valamint hátrahagyott következményekkel sem bír, sőt: építőleg/regenerálólag hat a már leromlott-állapotba került természeti-tényezőkre: ugyanis hatékonyan-teljesülő és automatikusan-beépített fenntarthatósági-kritériumokkal rendelkezik.

S ha már​​ energia-ügy, akkor e ponton önként adódik egy másik direkt-összefüggés, további energia-spórolásra. A szennyvízipar nagy műgonddal és költségekkel megsemmisíti a vizelet karbamidját: annak nitrogén-tartalmát ammóniává és nitráttá roncsolva azokat az élővizekbe küldi – nem kevés káros következménnyel. Mintegy ellensúlyul, a nehézvegyipar ammóniát és salétromsavat gyárt, hogy elegendő ammónium-nitrát álljon rendelkezésre a mezőgazdaság számára – mely kiszórt anorganikum zöme hasznosítatlanul alávándorol a talajvizekbe (újabb súlyos következményt sózva ezzel a nyakunkba: nitrátos talajvizek). A​​ Vízgazda-rendszer ezzel szemben a vizelet karbamidját​​ közvetlenül​​ hasznosítja, s kínálja humuszba-kötötten a talajélet számára. Tehát, a szennyvízipar feladásával a​​ Vízgazda​​ egyben tehermentesítheti a nehézvegyipart is: az ottani gyártás-volumen csökkenésének az energia-mérlege szintén nem jelentéktelen.

Nem térhetek ki az idő rövidsége miatt azokra a végzetes tévutakra, melyek a​​ szilárd és lakossági biomasszát​​ a megújuló-energia fejőstehenének tekintik, akár közvetlen elégetéssel akár biogázzá alakítás után. Ezek a másodlagos nyersanyagok ugyanis ezerszer több értéket képviselnek mint amennyi energiát adnak a jelen felhasználás szerint – amennyiben a​​ Vízgazda​​ elvei mentén​​ kerülnének hasznosításra. A veszteség érzékeltetéséhez legyen elég belegondolni Peru kifosztása haszon-mérlegébe: Mennyit érhetett az össze-zabrált arany-ötvösmunkák garmadája egyfelől, s mennyit az az arany, ami beolvasztás után nem a tenger fenekén végezte vihar vagy kalóztámadás következtében, hanem eljutott Európába – és ahova érkezett, ott gazdasági-katasztrófát indított el („ár-forradalom”).

Maga a​​ Vízgazda​​ egyebekben magyar lelemény, kidolgozója​​ Országh József​​ Belgiumi vegyészprofesszor, s könyvének​​ bemutatója [címe: A​​ Víz és Gazdája] 2019. december 4-én lesz az​​ MTA Vörösmary-termében. Maga a teória – meglepő egyszerűsége ellenére – olyannyira sokrétű következménnyel bír, hogy​​ számos​​ ágazatot​​ érintene rendkívül érzékenyen. E​​ multidiszciplináris​​ volta egyelőre sajnos azzal a hátránnyal jár, hogy semelyik szűkebb terület nem tekinti magát általa​​ egyedileg​​ megszólítva, s így mindenfajta hasznosítási lehetősége elsikkad. Ezen oknál fogva,​​ kérném azokat a jelenlevő prominenseket akik átjárással bírnak több ágazati-terület között, próbálják meg felhívni a figyelmet a mű kínálta megoldásokra és perspektíváira, hiszen a​​ Vízgazda​​ elemei​​ összehangolható​​ előrelépést kínálnak, az ágazatilag darabokra-szabdalt, gyakran ellentétes-érdekű kutatásokkal és megvalósításokkal szemben.

Köszönöm a figyelmet.

III.) A fogadtatás

Már nem annyira ijesztő mint régebben, ha közléseim mintegy a légüres térben foszlanak semmivé, dacára hogy körülöttem egy tetemes​​ hallgatóság, látszólag éberen.

Akik a hanganyagot követték végig, maguk is észlelhették a zárásban a reflexiókat: „Nem ez a témánk” és „Többnyire nem is a témáról volt szó”​​ [10:55-11:02]. Előbbi a közvetlenül előttem ülőtől származott (ki már menetközben is több jelét adta türelmetlenségének), utóbbi pedig egyenesen az Elnöki-pulpitusról hangzott el.

Azt hogy miről is maradtak le e vélelmezés okán mindannyian, már csak itt vezethetem elő. Jelentős áttételekre lesz benne utalás, messze relevánsabb mint az a​​ metodológiai-mondandó mely előző előadásként hervasztotta a kitartóbbak​​ érdeklődését, s melynek a programba-emelésére a legkevésbé találó szó a célirányosság.

Bizonyos „TIMES” modell lett hosszasan ecsetelve, ami funkcióját tekintve a megelőzően gyűjtött adatok feldolgozására szolgált, s mely kereteken belül örvendhettünk megtudni azt is hogy e módszer már Albániában is gyökeret verni látszik, egyebek mellett. Mindezekkel felvértezve kiosontam és az előtérben papírra-vetettem az alábbiakat:

„Ha szabad, még​​ egy rövid gondolatsor az imént elhangzott​​ TIMES-model​​ kapcsán:

Bármilyen aprólékosan is kalkulál akármilyen modell a már meglevő technológiák és ismeretek alapján, a végeredménye azonnal összecsuklik mert hasznavehetetlen, mihelyst kiderül hogy bizonyos innovációk (amelyekről ezért vagy azért de nincs tudomása) a már meglevő alkalmazásokat (s így az ezekre-alapított számításokat) felülírják. Hiszen ezeknek az innovatív elemeknek teljességgel más lehet az energia-képe – mi több: a további láncolt-összefüggések mentén is változhat még számtalan mutató.

Előző gondolataimmal éppen néhány ilyen innovatív-elemet villantottam meg, s az említett 2 könyv mögöttes tartalma még számos további effélét tartalmaz.

Ha tehát valóban és őszintén az energia-igény szempontjából vizsgálódunk, akkor a tennivalók a követendő utak irányába ezerszer fontosabbak, mint az előbbiek okán irreleváns modellezés technikai-részletei.

Ez utóbbinak maximum szaklapban lehetne a helye – míg a rejtettebb innovatív technikák esetében azok azonnali, pótlólagos megismerése kellene legyen a szempont. Éspedig a bevezetés-centrikusság irányába, mihamarabb. A majdan, általuk előálló tiszta-nyereség karosszékbeli kalkulálása pedig békésen elnapolható háttérmunka.”

IV.) Morfondírozás

Mindenfajta eddig jelzett elégedetlenségem ellenére nem tagadom meg nagyrabecsülésemet senkitől, aki bármely rész-feladatában is de biztosítja közös energia-ellátásunkat, melynek magam is hálás élvezője vagyok. Mindössze az sokall,​​ hogy e zömében nagytudású mérnökemberek mennyire erősen lehatárolt gondolatvilággal bírnak, s hogy ezen burokban remélik eredménnyel szövögetni az asztalukra-tolt ambiciózus tervek elúzív szálait.

Az atomizálódott tudás ha marad – féltékenységgel, izoláltan őrizve és pátyolgatva ezeket mint atomokat​​ – akkor soha nem lesz fikarcnyi sansz sem arra, hogy belőlük valaha is vegyület képződjön. Mely az atomokhoz képest ugyan szerkezetében bonyolultabb, ám termodinamikailag rendszerint stabilabb és képződése energia-nyereséggel is együttjár – valamint újdonat tulajdonságai is számos előnyt kínálhatnak a​​ nascens​​ atomokéhoz képest.

Annyit se kihámozni a hozzászólásomból hogy drasztikus energiafelhasználás-csökkentés lehetőségére hívom fel a figyelmet több fronton, s töksüketen menni el olyan agóniákkal-sújtott​​ területek mellett melyek a kínált alternatívával balkézről orvosolhatók, végképp nem az a multidiszciplinaritás, ami felé​​ Szöllősi Nagy András​​ tapogatódzva mutogatott az​​ Országos Vízprogram​​ 2016-os nyitásakor („egy ökológiával és vízzel foglalkozó​​ interdiszciplináris​​ tudományos intézmény megszervezését javasolta”) – és ami ott is, azóta is, csupán ha köd formájában van​​ jelen.

Ha e fennköltségeket a laikus felé kellene tolmácsolnom, így szólnék:

Figyelmeztettem a Kapitányt hogy rossz az iránytűje.

Mostantól rajta áll:

A presztízse megőrzése a fontosabb,

vagy a hajó + legénység + rakomány megmentése?

A latolgatásban​​ tovább kell lépjek. Lehetséges, hogy egészen másként kellett volna megszólalnom. Erélyesebben. Ahogyan​​ Köztársasági Elnökünk​​ proponálta, ugyancsak az​​ Országos Vízprogram​​ megnyitóján: „A tudomány képviselői közel 25 éve „dörömbölnek” a döntéshozók ajtaján,​​ mára viszont eljutottunk oda, hogy az ajtót be kell törni, és véget kell vetni a tudományos udvariaskodásnak, a közhelyes politikai beszédnek”. Kíméletlenebb leleplezéssel állítani fényárba azt, hogy a​​ Tervezet​​ mostani előterjesztése (mely itt végstádiumnak tekintett, és kiagyalói már csak apró igazításokra ha kíváncsiak) alapjaiban lukas:

1.) Helytelen koncepció mentén erőltetik a dolgokat,

2.) Totálisan alulinformáltak olyan lehetőségek felől, melyek a szerkezet kedvezőbb átalakítására igen erős hatással​​ lehetnének.

(2019. november 28. Fuggerth Endre)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:
error0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük