INM-CM4 – Ez meg mi a szösz?

Avagy klímamodellek a mérlegen

Összefoglalás:

102 klímamodellt megvizsgálva azt tudjuk megállapítani, a vizsgált modellek sem az elmúlt évtizedeket, sem a készítésük óta bekövetkezett változásokat nem tudták helyesen modellezni egyetlen egy, Oroszországban készült klímamodell kivételével. Az orosz modell készítői – úgy tűnik – nem álltak megfelelési kényszer hatása alatt az IPCC irányába, ezért reálisabb modellt tudtak készíteni. Az összes többi modell túl magasra becsülte a CO2-koncentráció növekedés miatt várható átlaghőmérséklet emelkedést. A fő eltérés az orosz és a nyugati modellek között az, hogy az orosz modell nagyobb mértékben veszi figyelembe az óceánok hőkapacitását. Kisebb átlaghőmérséklet emelkedéssel számol az elkövetkező évtizedekre, ill. ami evvel szorosan összefügg: Jóval csekélyebb hatást tulajdonít a sugárzási kényszernek (radiative forcing).

Az IPCC a 101 hibás és egyetlen (többé-kevésbé) helyes modellből csak egy következtetést vonhat le:
A Földet nem fenyegeti klímakatasztrófa. A CO2-nek nincs olyan hatása az átlaghőmérsékletre, amelyet korában neki tulajdonítottak (természetesen az egyéb klímagázoknak sem).
A Párizsi Klímaegyezmény okafogyott.
E sorok szerzője mindamellett szkeptikus az éghajlat jövőbeni modellezhetőségét illetően a klímagázok függvényében.

INM-CM4: Ha a magamfajta hatvanon túli ember találkozik egy ilyen betű- és számkombinációval, ifjúságának ufóktól, földönkívüliektől hemzsegő regényei, filmjei jutnak eszébe.

Klímavédelem: A perfid manipuláció c. cikkemben azt írtam, hogy 102 klímamodell született, ami 102 felsülést jelentett. Dr. Szarka László akadémikus felhívta a figyelmemet, hogy csak 101 modell a téves, és egyetlen egy nagyjából helyesen prognosztizálta a várható átlaghőmérséklet-emelkedést.
A dolog természetesen fölkeltette kíváncsiságomat, és rövid keresés után rábukkantam az egyetlen, többé-kevésbé helyes prognózisra. Ennek adták az INM-CM4 nevet.

Álljon itt emlékeztetőül még egyszer a 102 modell és a valóság.

Az ehhez kapcsolódó számításokat és grafikont John R. Christy, az Alabamai Egyetem kutatója készítette 2018-ban.
Ezek után csakugyan érdemes foglalkozni az egyetlen modellel, amely a többi 101-gyel ellentétben nagyjából helyes prognózisokat készített. Miben tér el ez a modell a többi 101-től?

Először is: A modellt Oroszországban, és nem a nyugati világban készítették. Ami azt jelenti, az orosz tudósok nyakán nem ült a politikai komisszár, amely megköveteli a riogató elvárásokat.

Másodszor: A sugárzási kényszer vagy éghajlati kényszer (radiative forcing) értéke az orosz modellnél 37 %-kal alacsonyabb a többinél.

Tegyünk itt egy kis kitérőt.
A sugárzási kényszer (radiative forcing) fogalmát – tudományos standardokat alkalmazva – nehéz helyesnek elfogadni éghajlati számításoknál. Mert mit tartson az ember az olyan fogalomról, az olyan számításokról, amelyekből kihagyják a legfontosabb klímagáz, a víz hatását? Az alkotók pontosan tudják, hogy amit csinálnak, az nem felel meg a tudomány nevet megérdemlő standardoknak. A média, a fogyasztók pedig – akik maguk sem értenek a kérdéshez – elfogadják az egészet, hiszen tudósoktól jön.
A hivatalos definíció:
Az IPCC Negyedik Helyzetértékelő Jelentése (IPCC, 2007) szerint a sugárzási kényszer annak a hatásnak a mértéke, amivel egy hatótényező megváltoztatja a Föld-légkör rendszer bejövő és kimenő energiájának egyensúlyát. Más definíció:
A sugárzási kényszer (RF – radiative forcing) a troposzférában elnyelt nettó (a besugárzás mínusz a kisugárzás) sugárzási energia (napsugárzás plusz a hosszúhullámú sugárzás) megváltozása Wm-2-ben.
Ez az elvileg használható módszer a valóságban nagyszámú, jelentős bizonytalansággal meghatározható fizikai paraméter és jellemző ismeretét igényli. Az eredmény konszenzussal születik meg, ez nem nevezhető tudományos módszernek. Newton is, Einstein is bizonyos folyamatok általános jellemzőinek meghatározását minél egyszerűbb módszer alkalmazásával tartják kedvezőbbnek, és óvnak a természeti folyamatok megerőszakolásától. (Isaac Newton: The Mathematical Principles of Natural Philosophy [The Rules of Reasoning in Philosophy] RULE I szerint: „We are to admit no more causes of natural things, than such as are both true and sufficient to explain their appearances”.1 Albert Einstein szerint: „Everything should be made as simple as possible, but no simpler. Idézés Reményi Károly munkájából
Másik definíció:
Megegyezés szerint a sugárzási kényszert a tropopauzánál mérik. Illetve ez, hogy mérik, nem is a helyes megnevezés. Az értéket számítják, olyan adatokból, amelyeket részben elfogadottnak tekintenek. Ami újabb manipulációjának nyit széles kaput. A tropopauza magassága pedig állandóan változik a napszak, évszak és egyéb időjárási elemek függvényében. Egy biztos, valahol a 11 és 22 km magasság között van.
Egy további definíció:
Egyensúlyi klímaállapotban tehát a légkör felső határánál a beérkező és a világűr felé irányuló hőáramsűrűség átlagos különbsége nulla.
Ha a napsugárzás vagy a földsugárzás intenzitásában változás következik be, akkor az egyensúly megbomlik, és a rendszer számára energiatöbbletet eredményező pozitív, vagy energiaveszteséget jelentő negatív nettó hőáram alakul ki.
Ezt a kiegyensúlyozatlanságot a felszín−troposzféra rendszerre ható, Wm−2 egységben kifejezett
sugárzási kényszerként definiáljuk.
http://nimbus.elte.hu/oktatasi_anyagok/ha/nepo1-2.pdf
Első kifogásunk magával a mérőparaméter megválasztásával (W/m2) van. W/m2: ez felületre számított teljesítmény jelent. Energiát (munkát), annak változását mi, természettudományos alapokon gondolkodó műszaki emberek az energia mértékegységében mérünk [Wh és többszörösei, J (Joule) és többszörösei]. Az átlagember (ideértve a programozókat, klímamodell-készítőket, politikusokat, gender-ideológusokat) persze abból indul ki, hogy ha egy égő 60 W teljesítménnyel világít, akkor az 1 h alatt 60 Wh energiát (munkát) vesz fel, ill. ad le. Nyilván nem kell magyaráznom, hogy a tropopauzánál ez nem így működik.Tehát az energiacserét nem a teljesítménnyel, hanem a munka (energia) megfelelő mérőszámaival kell jellemeznünk.Ennek klasszikus képletei:
Q=c×m× Δt, ahol
Q a hőmennyiség
c a fajhő
m a tömeg
Δt a hőmérsékletkülönbség.
Ezt a képletet a földfelszín (óceánfelszín) és felhőréteg közötti energiacsere számításánál figyelembe lehet venni, de az atmoszféra és a világűr közötti energiacsere számításánal nem, lévén, hogy ott a tömeg = 0, az energiacsere csak sugárzás formájában történik. Arra az energiacserére figyelve a teljesítmény és az adott teljesítményhez tartozó időtartam szorzata adja ki az energiát (munkát). Másik alapvető képletünk:Q1=Q2, azaz amennyi hőmennyiséget lead az egyik rendszer (pl. a világűr a Föld környezetében), annyit vesz fel a másik (pl. a Föld).A teljesítmény és a munka közötti összefüggés: Q= P×t. Azaz teljesítményből munkát csak állandó teljesítmény esetén tudunk számolni. És ugye, mivel épp ezt, a teljesítmény állandóságát nem tudjuk biztosítani, így az energiaátadást sem tudjuk számítani.Második problémánk: Mivel a tropopauza fölött, a sztratoszférában jelentős energetikai és sugárzási folyamatok zajlanak le, pontosan a két nagy jelentőségű klímagáz (CO2 és N2O) vonatkozásában, értelemszerűen minden, ezeket a folyamatokat figyelmen kívül hagyó számítás, modellezés csak hibás eredményekhez vezethet.A klasszikus ábra:

Az IPCC ad ugyan kényszeredett magyarázatokat arra, miért is hagyja ki számításaiból a vizet, mint a legfontosabb klímagázt. Nevezetesen, mert jóval rövidebb a tartózkodási ideje a légkörben. Amire csak azt tudjuk mondani, amit már egyszer leírtunk.
Egy fizikai, kémiai reakcióban teljesen mindegy, mióta és meddig tartózkodik ott a molekula. A reakció lejátszódik a kinetikai és statisztikai törvényszerűségek szerint.
A tartózkodási időtartam és a reakció lefolyása között nincs ok-okozati összefüggés. Amennyi víz ott van, annyi van ott (az abszorpciós sávokat is figyelembe véve több mint százszoros potenciál a CO2-höz képest). Ha a víz gyorsabban távozik el az atmoszférából, akkor gyorsabban is kerül oda. Úgy, hogy a rögeszmések logikáját követve mondhatnánk azt is, hogy azért van a víznek a mennyiségétől számítottnál többszörös klímahatása, mert gyorsabban jut a légkörbe, mint a CO2.
Továbbá: 40 éven keresztül (XX. század harmincas éveitől a hetvenes évek végéig) folyamatosan csökkent a Föld átlaghőmérséklete a rohamosan növekedő CO2-koncentráció ellenére. Tessék mondani, szabadságra ment a sugárzási kényszer 40 éven keresztül? Az amerikai magazinok többször riogattak ebben az időben a Föld kihűlésével. És ez nem az egyetlen hiatus az elmúlt 150 évben.

Ugyancsak problémás a sugárzási kényszer számításával kapcsolatban: az ehhez szükséges alapadatok mérése rendkívül bonyolult, ellenőrzésük még nehezebb, igen tág teret ad a hamisításoknak. Részben konszenzuson alapuló, elfogadott faktorokkal dolgoznak. Feltehető, hogy az egésznek egyetlen egy létjogosultsága van: Hogy ellenőrizhetetlen érveket adjanak a klíma-riogatók kezébe. Ennek ellenére terjed a felismerés: A sugárzási kényszer közismert számai téves számításokon nyugszanak.
Ugyancsak hamis számításokra, illetve modellezésre utal, ha az atmoszférában jelen lévő metán kényszerhatását (klímahatását, hőmérséklet növelő hatását) 0,48 W/m2-rel adják meg, ami azt jelentené, hogy egy CH4 molekula 58-szor erősebb klímahatású, mint egy CO2-molekula. Számítás: (400/2)/(1,66/0,48)

Ez a cikk levezeti, hogy a sugárzási kényszer számításánál (becslésénél) a hibahatárok a szóban forgó érték 10-szeresét – százszorosát teszik ki.

Lord Christopher Monckton of Brenchley angol klímakutató több munkájában is bebizonyította a sugárzási kényszer értékekre vonatkozó IPCC számítások téves voltát.

Ízelítőül néhány link:

https://wattsupwiththat.com/2019/01/10/the-credibility-gap-between-predicted-and-observed-global-warming/
Ebben Monckton az elmúlt évtizedek hőmérséklet-emelkedését alapul véve arra a következtetésre jut, hogy ha a teljes hőmérséklet-növekedést a CO2 rovására írjuk, a Charney-érzékenységre akkor is csak max. 1,2 °C értéket kapunk (Charney-érzékenység: mennyivel növekszik meg az átlaghőmérséklet a CO2-koncentráció megduplázódása esetén).

https://link.springer.com/article/10.1007/s11434-014-0699-2
ill.
https://www.eike-klima-energie.eu/wp-content/uploads/2019/05/feedback.pdf
Monckton ezekben a munkáiban levezeti: a sugárzási kényszer számításához vezető faktorok önkényes megválasztása azt eredményezi, hogy a ténylegesen várható, és a CO2-koncentráció növekedésére visszavezethető hőmérséklet-emelkedés az IPCC által állított érték harmada, maximum annak a fele.

http://joannenova.com.au/2013/03/monckton-explains-why-taking-climate-extremists-to-court-works-and-uni-tas-agrees-to-investigate/
Az IPCC által erőltetett visszacsatolási számítások (feedback) hibásak, hamisak. Monckton és munkatársainak munkája.

https://notrickszone.com/#sthash.2nhgTChS.spK3keBs.dpbs
Ha a CO2-koncentráció légköri hőmérsékletre gyakorolt hatást vizsgálják, a legtöbb tanulmány valósnak fogad el bizonyos feltételezéseket. Evvel szemben Lightfoot és Mamer 2018-ban CO2-t kibocsátó természetes barlangok közelében közvetlen mérés-sorozatokat hajtottak végre, amelyek azt eredményezték, hogy a CO2-nek bizonyos feltételek közt melegítő, máskor hűtő hatása van.

https://wattsupwiththat.com/2012/04/23/why-there-cannot-be-a-global-warming-consensus/
A cikk legfontosabb mondata:
“There can be no consensus because all of the key parameters in the fundamental equation of climate sensitivity are unknown and unknowable. Not one can be directly measured, indirectly inferred, or determined by any theoretical method to a precision sufficient to give us a reliable answer.”
“Nem lehet konszenzus a kérdésben, hogy mennyire növeli a CO2-koncentráció az atmoszféra átlaghőmérsékletét, mert a sugárzási kényszer számításához alkalmazott képlet több olyan tényezőt tartalmaz, amely ismeretlen illetve nem megállapítható. Egyikük sem mérhető közvetlenül, nem meghatározhatók közvetett úton olyan pontossággal, amelyek megbízható választ adnak a CO2-szenzitvitás kérdésére.”

https://www.eike-klima-energie.eu/2018/03/23/die-elementaren-physikalischen-fehler-welche-zur-globale-erwaermungs-angst-fuehrten/

Ugyanez angolul:

https://wattsupwiththat.com/2018/03/19/global-warming-on-trial-and-the-elementary-error-of-physics-that-caused-the-global-warming-scare/
Ebben a cikkben Monckton a visszacsatolási modellek hibás számítását tárgyalja.

http://www.konrad-fischer-info.de/7klima3.htm
A sugárzási kényszer számítások figyelmen kívül hagyják a legjeletősebb klímagáz, a víz hatását, valamint a nagyon nehezen modellezhető felhőzet hatását.

https://www.eike-klima-energie.eu/2019/01/10/bruederchen-klimakatastrophe-und-schwesterchen-erdbebenkatastrophe-eine-satire-mit-bitterem-hintergrund/

Még az IPCC által favorzizált sugárzási kényszer számítás is csak 0,7 °C hőmérséklet-emelkedést prognosztizál a CO2-koncentráció megduplázódásánál. Ezért sürgősen ki kellett találni valamit: A víz pozitív visszacsatolását (feedback). Hogy a víznek esetleg negatív visszacsatolása lehet, de semmiképp sem pozitív, azt minden középiskolát végzett személy tudja. Ha melegebb van, több a párolgás és a csapadék. A párolgás hűt. A párolgáshő mértéke 2,25 MJ/kg. Hogy az eső hűt, azt talán nem kell külön magyaráznunk.

Hogy mennyire gyönge lábakon áll a z úgynevezett settled science – megállapodott tudomány – mutatja, hogy a CO2 hatására a szakiradalom 0,1 és 9,6 fok között ad értékeket. Ebből az IPCC 2 és 4,5 fok közötti értékeket valószínűsít. Ennyit a “settled science”-ről!

De térjünk vissza INM-CM4 modellünkhöz.

Az orosz modell fokozottabban veszi figyelembe az óceánok tömegét, ill. hőkapacitását, azaz az ebből adódó tehetetlenséget, csillapító hatást.

Továbbá: A modell 1 °C hőmérséklet-emelkedéssel számol évszázadonként. (Ami még mindig magasabb, mint az elmúlt 150 év tapasztalatai alapján várható [0,8 °C 150 év alatt az IPCC 2007-es jelentése szerint], de legalább elmondhatjuk, alig magasabb.)

Mit tesz ezek után a politikai szempontok által vezérelt IPCC a sok modell alapján? Az egyetlen modellt, amely többé-kevésbé helyes prognózist ad, figyelmen kívül hagyja. A 101 hamis (hibás) modellből pedig levonja pánikkeltő következtetéseit, illetve folytatja követeléseit a számolatlan százmilliárdoknak feneketlen klímahordóba, illetve a nyerészkedőknek ugyancsak feneketlen klímazsebeibe történő töltögetésére.

Amivel csak megerősíti az IPCC a saját magáról kiállított bizonyítványt:

Célja nem az éghajlat minél pontosabb előrejelzése, nem a politikai döntések tudományos alátámasztása, hanem pánikkeltés, a nemzetgazdaságok belehajszolása olyan kiadásokba, amelyek

  • nem produktívak, megfizethetetlenül drágák
  • tudományosan megalapozatlanok, amint az jelen példánk mutatja, viszont
  • a gazdaságot tökéletesen tönkreteszik. Olyan szinten, hogy a klímacélok végrehajtása a gazdaság elnyomorítása, az életszínvonal és életminőség általános romlása mellett súlyos nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. Egy kőkorszaki szintre visszafejlesztett népgazdaság katonailag is könnyű prédája lehet a rögeszmét nem követő szomszédainak.
  • Az EU-ban megcélzott eszközök alkalmatlanok a deklarált klímacélok elérésre. (A világ CO2-kibocsátása a rögeszmések számára legpozitívabb szcenáriót is feltételezve csak 5 %-kal csökkenne, ha az EU-ban elérnék 2050-re a teljes karbonsemlegességet. Lásd írásunkat. De jóval valószínűbb, hogy semennyivel nem csökken a világ CO2-kibocsátása. Mindenfelé épülnek a szénerőművek, még Ausztráliában is.)

Ha egy csöppnyi becsületesség volna az IPCC és a tőlük függő szakembergárdában, az alábbi közleményt adnák ki:

“Az elmúlt évtizedek klímamodelljeit vizsgálva arra a megállapításra jutottunk, hogy a párizsi klímaegyezmény okafogyottá vált. Nem fenyegeti a világot klímakatasztrófa.

A CO2-koncentráció megduplázódása az atmoszférában minimális átlaghőmérséklet-emelkedést okoz. A pozitív visszacsatolásra (a víz erősítő hatása, feedback) született elméleteket az eddigi mérések és számítások megcáfolták. Ha van egyáltalán a víznek visszacsatoló hatása, az inkább negatív a párolgásnak hűtő és a csapadék lehullásnak ugyancsak hűtő hatása miatt. Kérjük az ENSZ tagállamok adófizetőin élősködő szervezetünk azonnali megszüntetését. A világ népeitől pedig elnézést kérünk eddigi ámokfutásunkért.”

Munkánk alapjául az alábbi írás szolgált: Dr. John Christy https://www.eike-klima-energie.eu/2016/08/02/klima-fakten-versus-hypothesen/ https://wattsupwiththat.com/2016/07/26/climate-facts-versus-climate-theories/

E helyen szeretnék emlékeztetni arra, hogy annak ellenére, hogy az INM-CM4 modell meglepően közel jár a valósághoz, szkeptikusak vagyok az éghajlat jövőbeni modellezhetőségét illetően, főleg, ami az éghajlatnak a klímagázok koncentrációváltozásától való függését illeti.

Az orosz tudósoknak azért sikerült nagyjából helyes modellt felállítani, mert józanul gondolkodva, az eddigi évtizedek trendjét rajzolták tovább, illetve nem voltak politikai nyomásnak, kényszernek kitéve, mint amerikai kollégáik.  Azonban még az IPCC is elismeri:

IPCC 2001-es harmadik jelentés: Az éghajlat-kutatás és a modellezés során fel kell ismernünk, hogy egy kapcsolt nemlineáris kaotikus rendszerrel van dolgunk, ezért a jövőbeli éghajlati állapotok hosszú távú előrejelzése nem lehetséges. (14 fejezet, 14.2.2.2 fejezet.)]

Ezt erősíti meg az IPCC még egyszer 2017-ben:
„Eine bestmögliche Schätzung der Gleichgewichts-Klimasensitivität ist derzeit nicht möglich, da keine Übereinstimmung über die Werte in den bewerteten Evidenzlinien und Studien besteht.“
“A CO2 klímaszenzitivitását jelenleg nem lehet számszerűsíteni, mert nagy az ellentmondás az evvel foglalkozó tanulmányok végeredményei között.”
https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/WG1AR5_SPM_FINAL.pdf

Hogy mit tartanak a legnagyobb riogatók saját riogatásukról, mutatja két példa:
Amikor Al Gore pánikkeltő, a tengerszint katasztrofális emelkedésével riogató scifi horrorkomédiáját forgatta (A Profitable Fiction = Egy jövedelmező fikció), nos, ugyanabban az évben vásárolt egy villát 4 millió dollár értékben egy méterre a Csendes óceántól San Francisco Fisherman’s Wharf nevű körzetében. https://www.eike-klima-energie.eu/2018/07/18/juengste-studie-mit-der-prophezeiung-koennte-noch-viel-schlimmer-sein-als-prophezeit-ist-massenhaft-heisse-luft/

A fő-fő klímariogató politikus, Barack Obama, 11,75 millió dollárért vásárolt 2019-ben egy 640 m2 alapterületű villát az Atlanti óceán partján a Martha’s Vineyard szigeten.
https://www.welt.de/vermischtes/article204094148/Martha-s-Vineyard-Fuer-11-75-Millionen-Dollar-Obamas-kaufen-Luxus-Strandvilla.html

És néhány további link a modellek megbízhatatlanságáról:  https://rclutz.wordpress.com/2015/03/24/temperatures-according-to-climate-models/

https://www.eike-klima-energie.eu/2016/08/02/klima-fakten-versus-hypothesen/

https://www.eike-klima-energie.eu/2016/05/11/gavin-schmidt-und-seine-trickserei-mit-referenz-perioden/

https://climateaudit.org/2016/04/19/gavin-schmidt-and-reference-period-trickery/

Az egész komédiáról Liszenko és Micsurin, biológusokat játszó sarlatánok jutnak eszembe. A kor (Rákosi, Sztálin-éra) magyar biológusainak kötelező volt a két szélhámos elméleteiben hinni. Vagy ha nem is hittek, nagyon ajánlatos volt legalább úgy tenni. Liszenko tanaiba milliók haltak bele, ahogyan az Index is fogalmaz. A klímahisztéria véget fog érni. Minek kell történnie, hogy ez bekövetkezzen, mielőtt még jóvátehetetlen károkat okoz hazánknak?

2020. február
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151 (OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.
Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Vélemény, hozzászólás?

(Az eltérő véleményeket megjelentetjük, az útszéli stílust töröljük.)

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük