Karbonkibocsátás csökkentés: A célok megvalósíthatatlanok

[Király József bevezetője]
Légvárakat építünk,
vékában hordjuk a fényt az ablak nélküli épületbe,
és jövőnket, gyerekeinket dobáljuk be a Moloch torkába.
Ami mindennapos volt a kegyetlen ókorban, a középkor embere számára is csak megmosolyogtató mese tárgyát képezte, és egy lehetetlen vállalkozást jelent szólásainkban, azt véres komolysággal igyekszik megvalósítani jelenkorunk embere. Persze ez így túlságosan általánosítja a dolgokat.

Mindenekelőtt: a klímarögeszme messze nem jellemző az egész világra, annak csak arra a részére, amit ‘nyugati demokráciák’ névvel szoktunk illetni. Ha földrajzilag szeretnénk ezt lokalizálni, akkor Észak-Amerika, Ausztrália, Nyugat- és Közép-Európa a világnak azon része, amelyek meg vannak fertőzve a klímarögeszmével. A cél, a CO2 (karbon)-kibocsátás olyan mértékű csökkentése, hogy a nettó kibocsátás nulla legyen, először is megvalósíthatatlan, másodszor, minél közelebb kerülünk hozzá, annál kívánatosabb falat lesz az a régió egy, a rögeszmét csak kívülről figyelő, de potenciális hódító hatalomnak. Emlékezzünk Bill Gates hírhedt kijelentésére, melyben így foglalta matematikai képletbe a jövő megmentését:

Bill Gates 2012:
Az a legjobb klímavédelmi megoldás, hogy kevesebben legyünk a Földön.

Képlete:

CO2 = P x S x E x C[CO2] 

CO2: Az emberiség teljes CO2-kibocsátása

P: az emberiség lélekszáma

S: szolgáltatás fejenként
E: Egy szolgáltatás energiatartalma

C[CO2]: Egy energiaegység által generált CO2-kibocsátás.

Ha az ember megértette Gates képletét és szándékát, első reakciója az, hogy a hideg fut végig a hátán. A genocídium immár nem szörnyű bűncselekmény, hanem jövőnk megmentésének magasztos eszköze(?!).

Vegyük észre továbbá, a nyugati ember nem önként, és nem racionális számítások alapján vevő a klímahisztériára, hanem ellenkezőleg, súlyos, folyamatos félrevezetések, félretájékoztatások eredményezték azt, hogy sokan jóhiszeműen, de részesei saját jövőjük, életterük elpusztításának az éghajlat megmentése címén.

Nem tárgyaljuk mai írásunkban a felelősség kérdését, csak távirati stílusban említjük:
Felelős a tudós kaszt azon része, amely úgy tesz, mintha hinne abban, hogy “meg kell mentenünk az éghajlatot”, még gazdaságunk, életterünk tönkretétele árán is;
Felelős a politika, amely túl könnyen enged a külső nyomásnak a kérdésben;
Óriási felelősség terheli a médiát, amely a kommunista időkre emlékeztető módon egyenirányítóként működve szelektálja az információkat (hol vagytok, hős, oknyomozó újságírók?);
És végül felelős az utca embere, a választópolgár, aki túlságosan elkényelmesedett ahhoz, hogy vegye a fáradságot a meglévő információk ütköztetéséhez, szembeállításához, megvizsgálásához.

Ezeket előrebocsátva adjuk át a szót Petz Ernőnek.

* * *

PE-Energia Akadémia 351

Net Zéró kalamajka Angliában

Az ENSZ elvárja a tagállamoktól, hogy 2035-re elérjék a „Net zéró” kibocsátást. Pontosan értenünk kell, hogy mit is jelent ez, az Angliában bekövetkezett botrány jelentőségének mérlegeléséhez.

A nettó zéró kibocsátás nem abszolút értelemben vett zéró kibocsátást jelent, hanem az üvegházhatású gázok esetében a kibocsátás-elnyelés mérlege szerinti (nettó!) zérus kibocsátást jelenti. Ugyanis a kibocsátást kiegyensúlyozhatja az ellentételezés (offset), azaz egy „könyvelési mechanizmus” alkalmazásával értékelhető a klímavédelmi célkitűzés elérésének hatékonysága. Ellentételezéssel nemcsak országok, de iparágak, cégek, sőt, emberek is élhetnek – offsetnek számít az is, ha egy repülőút károsanyag-kibocsátását ellensúlyozzuk, vagy ha egy buszútnál engedélyezzük, hogy pár forint többletért a cég kiváltsa az egy főre eső széndioxid-kibocsátásunkat.

Az offset általában olyan technológiák támogatását jelenti, amelyek vagy valahol máshol a világon csökkentik a károsanyag-kibocsátást, vagy közvetlenül valamilyen szénelnyelő megoldás támogatását. Szénelnyelőnek nevezünk minden olyan rendszert, amely több szenet nyel el, mint amennyit kibocsát.

A természetes szénelnyelők (például az erdők) évente 9,5-11 gigatonna káros anyagot vonnak ki a légkörből, 2019-ben az összes kibocsátás 38 gigatonna volt. A természetes szénelnyelők nagyon hasznosak, a mesterségesek azonban egyelőre technológiai szinten nem tartanak ott, hogy lehessen rájuk építeni.

Ha a nettó zéró kibocsátás elől elvesszük a „nettó” kifejezést, rögtön megváltozik a jelentése: ez már azt mutatja, hogy az adott ország egyáltalán nem bocsát ki káros anyagokat. Ez jelenleg nagyon-nagyon távoli (reálisan nem is megvalósítható) célkitűzés mindenki számára. A nettó zéró emisszió mellett a karbon- vagy szénsemlegességet szokták leggyakrabban emlegetni, ami viszont – a korábban elmagyarázott kifejezéssel ellentétben – nem igényel kibocsátáscsökkenést: akkor is szénsemlegesnek nevezhetünk egy országot, ha sok káros anyagot bocsát ki, csak mindet kiváltja ellentételezéssel, sőt az ország kibocsátása akár növekedhet is, ha az offset is vele növekszik. Ez karbonkreditek vásárlásával is elérhető papíron. A nettó zéró emisszióhoz azonban elengedhetetlen a kibocsátáscsökkentés.

Lehetne ezt ennél bonyolultabban és ravaszabbul kifundálni? Mindent el lehet sunyítani kreditek vásárlásával, papíron is. És kié a befolyt lóvé? Hát akkor következzék az angliai Net Zéró botrányról szóló cikk:

 Egyesült Királyság: A kormány elveti a Net Zero hivatalos költségszámítását

A Klímaváltozási Bizottság – Climate Change Committee (CCC) – félrevezette a brit parlamentet!

Az Audit Bizottság ma közzétett jelentése a nettó zéró eléréséről azt mutatja, hogy a gazdaság szén-dioxid-mentesítésére irányuló tervek megvalósíthatatlanok.

A parlamenti bizottság kifejtette, hogy a jelek szerint nincs koherens végrehajtási terv, és a kormány végül elismerte, fogalma sincs az ezzel járó költségekről.

A bizottság jelentéséből:

Az Egyesült Királyság Pénzügyminisztériuma vonakodott kommentálni a nettó zéró elérésének jövőbeli költségeit, és megjegyezte, hogy bár az Éghajlatváltozási Bizottság becsléseket közölt, amelyek „ambiciózus feltételezéseket” tartalmaztak, de a nagyon hosszú időn keresztül felgyülemlett hibák összeadódtak.

A Nettó Zéró politikát az Éghajlatváltozási Bizottság hivatalos költségbecslése alapján iktatták törvénybe, amelynek elnöke, Lord Deben szerint azt (mármint a költségbecslést) „általában, mint a legkomolyabban előterjesztett, kalkulált erőfeszítésként ismerik el”.

Az elmúlt két évben azonban ez nagyrészt fikciónak tűnt[1], és legalább egy független becslés arra utal, hogy az Éghajlatváltozási Bizottság egy nagyságrenddel alábecsülte a Net Zero költségét.[2]

A Net Zero Watch igazgatója, Benny Peiser nyilatkozatából:

„A jelentésből kiderül, hogy a kormány elveti a Klímaváltozási Bizottság költségbecslését. Ez teljes mértékben megerősíti azt, amit 2019 óta mondunk. A Parlamentet félrevezető állításokkal győzték meg a Net Zéró-ról. A kormány most elvált a CCC-töl és Lord Debenttöl (magyarul kirúgta őket), aminek éppen itt volt az ideje.”

A Net Zero Watch nyilatkozatát üdvözölve Craig Mackinlay parlamenti képviselő az éghajlat- és energiapolitika teljes átrendezésére szólított fel:

Az ideológiai fantáziák 20 éve uralják a politikát, és a mai napig sikerült az emberek életfeltételeit lerombolni és a nemzetbiztonságot aláásni. Ideje újragondolni a frackinget (a palagáz és palaolaj kitermelést), az atomenergiát és az alkalmazkodást. Ideje komolyan foglalkozni az éghajlattal és az energiával.”

Link: https://www.netzerowatch.com/government-abandons-official-net-zero-cost-estimate/

* * *

[PE kommentárja:] Nehogy azt gondoljuk, hogy a többi országban más a helyzet. A klímavédelmi politikában mindenütt félrevezetik a kormányokat. A szomorú és érthetetlen az, hogy miképpen lehetséges ez? Gyanítom, hogy a kormányok, legalább is egyes kormánytagok pontosan tisztában vannak azzal, hogy félre vannak vezetve (Gondoljunk pl. Sigmar Gabriel, volt német gazdasági miniszter akkori mondatára: „A szomszédjaink mind azt gondolják, hogy mi őrültek vagyunk.”) Mégis, sőt: egyes kormányok maguk hozzák létre, alapítják és támogatják a félrevezető intézményeket, szervezeteket, bizottságokat és alapítványokat. Jó néhányat meg tudnánk kapásból nevezni. Ezek is követni fogják az angliai CCC sorsát. Ugyanis a klímavédelmi célok megvalósíthatatlanok! Sokszor és sokan mi szakemberek indoklásokkal alátámasztva elmondtuk.

2022. 03. 13.
Petz Ernő

[1] a, Andrew Montford: Three Trillion and Counting, The Global Warming Policy Foundation
b, Parliament ‘misled’ over cost of net zero target, say Conservative MPs. Telegraph, 25 September 2021
c, Net Zero target relies on rise in windy days. Telegraph, 23 October, 2021

[2] McKinsey. The economic transformation: What would change in the net-zero transition

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151 (OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.
Print Friendly, PDF & Email