A klímatudósok szerint a szokatlan hideget az okozhatta, hogy hatalmas mennyiségű por, korom, és egyéb szilárd részecske került a levegőbe, amely tartalmazhatott szétbombázott épületekből származó téglaport, és fel nem robbant puskapor maradványokat is. Ezeket a légáramlatok felvihették a magasabb légköri rétegekbe, bennük elnyelődhetett a napsugárzás egy része, ezért a felszínre kevesebb sugárzás jutott.
Csakhogy a szálló por egy-két év alatt kiülepedett a levegőből, a szokatlanul hideg időjárás azonban még évtizedekig tartott. Ezért az 1960-70-es években a tudósok már közeledő jégkorszakot jósoltak.
Az elmúlt millió év 90 százalékában ugyanis jégkorszak volt, amelyet csak kb. 100 ezer évenként szakítottak meg a mindössze pár ezer évig tartó, mostanihoz hasonló, vagy ennél egy-két fokkal melegebb interglaciális időszakok. A hosszan tartó jégkorszakokban hó és jég borította szinte egész Európát és észak Amerikát, hatalmas pusztulást okozva az élővilágban. A legutóbbi jégkorszakban halt ki például a Neandervölgyi ősember, pedig sokkal jobb ellenálló képességgel rendelkezett, mint a mai modern ember.
A problémával a nyugati sajtó egyre gyakrabban foglalkozott. A következő lapon látható 1975-ből a Newsweek egyik cikkének fénymásolata. A szerző szerint évtizedek óta csökken a bolygó hőmérséklete, ezért a kormányok kötelessége lenne intézkedéseket tenni a globális lehűlés ellen, vagy legalább gondoskodni arról, hogy a lakosság képes legyen túlélni a veszélyesen közeledő klímakatasztrófát.
A témával egyre többet foglalkozott a bulvársajtó is. Itt látható például a Time Magazine egyik számának címlapja 1977-ből.
A nyugati világot kétségbe ejtő jégkorszak-pánik azonban nem gyűrűzött át a kelet-közép európai szocialista világba, mivel ezt a párt-állami sajtópolitika cenzúrája megakadályozta.
Eközben a nyugati világban tovább folyt a jegesedési klímahisztéria, az emberek szorgalmasan vásároltak meleg takarókat, bundákat, fűtő berendezéseket, konzerveket, a tehetősebbek hőszigetelt bunkereket építettek a házuk alá. Itt látható például a Der Spiegel egyik számának a címlapja 1988-ból.
Képfelirat: ózonlyuk, sarkvidéki jégolvadás, üvegházhatás. A kutatók figyelmeztetnek.
Csakhogy közben változott a helyzet és a politika is. Kezdett melegedni az éghajlat, kezdett visszaállni a korábbi normális állapot, és ez a mai napig folytatódik. Közben kezdett összeomolni a kommunista világrendszer, leomlott a vasfüggöny, megkezdődött az információk szabad áramlása nyugat és kelet között.
Ebben a helyzetben nem lett volna ésszerű exportálni keletre is a jégkorszak hisztériát. A világot irányító gazdasági és politikai elit számára gyümölcsözőbbnek látszott jegesedés helyett katasztrofális hőséggel ijesztgetni az embereket. A lakosság veszély érzetét mindenképpen fenn kellet tartani, mert különben majd mindenki „kipofázik a sorból” és nem lehet biztosítani a liberális demokrácia stabilitását.
A folyamat kibontakoztatása a 80-as években, a várható keleti rendszerváltások előtt már beindult. Támogatták, szponzorálták a jégkorszak-szkeptikus tudósokat, intézményeket, és igyekeztek háttérbe szorítani, lejáratni a melegedés ellenzőit, és ehhez külföldről támogatott környezet és klíma védő mozgalmakat, civil szervezeteket (NGO-kat) hoztak létre keleten is az új klíma ideológia támogatására.
Nem véletlen, hogy manapság a zöld klímaideológia talaján felfutott zöld energia iparág profit termelő képessége vetekszik a gyógyszeriparral és a hadiiparral. Márpedig ez a profit – főleg a bennfentesek számára – gyakorlatilag kockázatmentes, mert a túlnyomó részét az állam finanszírozza az adófizetők pénzéből.
Érdemes pár szót szólni a globális melegedés tudományosnak mondott elméletéről is. Eszerint minél több a széndioxid a levegőben, annál többet nyel el az atmoszféra a felszín infravörös hősugárzásából, amelyből ezért egyre kevesebb tud közvetlenül kiszabadulni a világűrbe.
A műholdas felvételek azonban azt mutatják, hogy a bolygó kétharmad részét felhők takarják el.
Ha pedig valahol egy felhő feloszlik, nyomban keletkezik helyette valahol máshol egy másik felhő.
A felszín infravörös hősugárzása azonban nem tud áthatolni a felhőkön, mivel az atmoszféra részét képező felhőzet teljesen elnyeli.
Más szóval: a bolygó kétharmad részén a felszín kisugárzása az atmoszférában 100% mértékben elnyelődik, akkor is ha sok a széndioxid a levegőben, akkor is, ha kevés, sőt még akkor is teljesen elnyelődne, ha egyetlen köbcenti széndioxid sem lenne az atmoszférában.
A bolygó kétharmad részén ezért a széndioxidnak semmiféle hatása nincs, és nem is lehet abban, hogy az atmoszféra mennyit nyel el az infravörös sugárzásból, amit a felszín kibocsát.
Attól azonban nem kell aggódni, hogy mi történik majd a rengeteg infravörös sugárzási energiával, amit az atmoszféra elnyel. Az atmoszféra ismeri és tiszteletben tartja a fizika törvényeit, ezért szép lassan kisugározza az energiát részben felfelé, részben lefelé.
No de megkérdezhetjük, mi történik a bolygó fennmaradó harmad részén, ahol nincs felhő, ezért nappal sütkérezhetünk a napsugárzásban, éjszaka pedig gyönyörködhetünk a csillagokban és a holdfényben.
Még a hivatalos „kincstári” klímaelmélet szerint is ebben a régióban az infravörös elnyelődés 95%-át a levegőben található vízgőz okozza, és csak a maradék 5%-on osztozik a többi „futottak még” kategóriájú üvegház gáz, közöttük a sokat szidott széndioxid.
Ezeken a helyeken nappal sokkal melegebb van, éjszaka pedig sokkal hűvösebb, mint a felhővel borított régiókban, emiatt például tavasszal és ősszel hajnalban gyakoriak a talaj menti fagyok. Itt ugyanis gyengébben működik az „üvegházhatás”, ezért éjjel, felhők nélkül, a talaj gyorsabban kihűl.
Szélsőséges példa a Szahara sivatag, ahol a nappali hőmérséklet meghaladhatja az 50 C fokot, napnyugta után viszont talajszinten akár fagypont alá süllyedhet a hőmérséklet.
Talán nem haszontalan megemlíteni, hogy a szénsavas üdítő italok dúsítására elterjedten használt, egészségre ártalmatlan széndioxid annyira átlátszó, hogy teljesen láthatatlan.
Jogosan kifogásolhatjuk ezért, ha a médiában a széndioxid emisszió illusztrálására ilyen képekkel igyekeznek lóvá tenni a gyanútlan nézőt:
Ami pedig a közeledő jégkorszakot illeti, azt vicc nélkül is érdemes nagyon komolyan venni.
Az elmúlt millió év során a jégkorszakok közötti interglaciális időszakok időtartama általában nem érte el a 10 ezer évet. A mostani kellemesen meleg időjárás azonban több mint 11 ezer év óta tart.
Ezen belül is voltak a mostaninál jóval melegebb időszakok, éppen ilyen korszakokban alakultak ki a nagy folyami civilizációk, olyan helyeken, ahol télen sem volt szükség fűtésre.
Budapest, 2020. február
Dr. Héjjas István
aranydiplomás gépészmérnök
irányítástechnikai szakmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
