Mennyivel tartozunk? Avagy ki tartozik kinek és miért?

A COP27 nevű dőzsölés, bulizás, és extra CO2-kibocsátás az idén egy téma körül forgott.
Ti fehér emberek tettétek tönkre a Föld klímáját, miattatok szenvednek a többségében színes emberek (people of color) által lakott országok.” Persze a gépezet finomabban fogalmaz. Nem fehér emberekről beszél, de ha figyelmesebben olvassa az ember a híreket, rögtön rájön, hogy a lényeg, hogy a fehérek fizessenek. Hiába Kína ugyanis a világ egyik legerősebb gazdasága, hiába gigantikusak a kínai CO2-kibocsátások, akár összességükben, akár egy főre vetítve, eszük ágában sincs ezért fizetni másoknak. Az olajdollárokban dúskáló arab országokat vagy Dél-Koreát úgyszintén nem említi meg senki, ha klímajóvátételről van szó, nyilván az érintett országok is csúnyán néznének bárkire, aki csak szóba hozná a kérdést. A COP27 gépezetnek ugyancsak nincs esze ágában ezt tematizálni, erre rámutatni, egyedül a fehér emberekben kíván bűntudatot ébreszteni, ami a jövőbeni kártérítéseket hivatott megalapozni.
Adósai vagyunk-e tehát mi, a többségében fehér emberek által lakott országok a többségében színesek által lakott országoknak? Miért?
Kinek áll érdekében a megosztás, a világ népeinek egymás ellen hergelése? Az ún. fejlett nyugati államok között egy sincs, amelynek ne lenne – folyamatosan növekvő – államadóssága. Kinek áll érdekében az eddig is reménytelen eladósodás további fokozása? Tulajdonképpen ki az az Ursula von der Leyen, ki az az Ürge-Vorsatz Diána, hogy a magyar parlament illetékességébe durván belenyúlva ígérvényt írjanak alá a magyar költségvetés terhére?
Megfelelnek ezek az állítások a tényeknek? Jogosak tehát a vádak? Jogosak a követelések? Lehet egy kalap alá venni a monarchiában agrártermelésre kárhoztatott Magyarországot, egy német, egy francia ipari termeléssel? Lehet egy kalap alá venni az ipari fejlődésben jócskán lemaradt volt szocialista országokat Nyugat-Európával?

1, Járjuk körbe egy kicsit a kérdéskört 

Az emberiség történetében az ipari forradalom előtt a fosszilis tüzelőanyag felhasználása (a CO2 kibocsátása) szinte a nullával volt egyenlő. Igaz, hogy nem volt folyóvíz a lakásokban, se hideg, se meleg, az élet a mai mércével mérve elviselhetetlenül drága volt. Egy 20 km-es ökrösszekeres utazás már eseménynek számított az ember életében. Petőfi teljesen természetesnek tartotta, hogy gyalog közlekedett két település között, és boldog volt, ha egy éppen arra járó szekér fölvette. A magyar hajdúk a középkorban gyalog hajtották a szürkemarha csordákat, egészen addig, amíg valahol Németországban el nem fogytak. A kasza, kaszakő, kések, evőeszközök vásárlása komoly megterhelés jelentett a családi kasszának. Porcelántányér? Csak a főuraknál. Üvegablak? Csak gazdagéknál. A világításra a fáklya, faggyú- vagy viaszgyertya, mécses volt az általános. Gyerekjáték? Csak amit az apa faragott, az anya pedig varrt.

A 18-20. századot felölelő időszak talán az emberiség legnagyobb változásokat eredményező háromszáz éve.

A teljesség igénye nélkül említsünk meg csak néhány, ez időszakban született műszaki vívmányt, amely olyan kényelmet jelentett az időszak végén élő embernek, amelyről korábban a királyok sem álmodozhattak.

Gőzgép 1769, innentől számítjuk az ipari forradalom kezdetét
Acélgyártás A 18. század végétől, számos szabadalmon keresztül alakult ki mai formája
Műanyagok, melyek ezer területen könnyítik meg életünket 1838 óta számos (több ezer) műanyag kifejlesztése
Építőanyag-gyártás, komfortos lakásépítés A 19. század elejétől indult diadalútjára a beton feltalálásával
Belső égésű motorok A 19. század utolsó harmadától kezdve terjedtek el
Vasút Az első vasútvonalat 1825-ben adták át a forgalomnak
Légiközlekedés A 20. század elejétől indult soha nem látott fejlődésnek
Szilárd burkolatú utak, individuális közlekedés, közúti szállítás A 19. század közepétől indult diadalútjára
Elektromos áram A világ első elektromos energiát termelő erőművét 1882-ben nyitották meg
Földgáz a lakásban főzésre, sütésre A 20. század első évtizedeitől kezdve
Az elektromos áram mindennapos használata úgy gépek meghajtására, mint világításra, élelmiszerek hűtésére A 19. század végétől kezdődően
Lakásfűtés, gázzal, távhővel, ennek szabályozása gombnyomással A 20. század közepétől kezdve
Kemizált mezőgazdaság magas termésátlagokkal, iparszerű állattenyésztés mindenki számára megfizethető áron* A 20. század elejétől kezdve folyamatosan
Nehéz fizikai munka kiváltása okos, erős gépekkel A 20. század elejétől kezdve folyamatosan
Atomenergia felhasználása energiatermelésre (amely még sokezer évre biztosít megbízható energiaforrást) A 20. század közepétől kezdve folyamatosan
Információtovábbítás fölgyorsulása, általánossá válása. (Könyvek, folyóiratok, majd később a rádió, televízió, illetve néhány évtizede az internet.** 20. század elejétől kezdve folyamatosan

*Nekünk természetes, hogy bemegyünk a bevásárlóközpontba, és kiválasztjuk, milyen húst, köretet szeretnénk ebédre. Mikor kopasztottunk utoljára csirkét?

**Ma minden érdeklődő számára rendelkezésre állnak olyan könyvtárak, lexikonok néhány GB-ba sűrítve, gombnyomásnyi elérésre, melyekről a korábbi nemzedékek csak álmodozhattak. Az más kérdés, hogy nem tűnik úgy, hogy az emberiség okosabb lett volna, még az internetet használó emberiség sem.

Mindevvel együtt járt a termelési folyamatok munkamegosztáson alapuló racionalizálása, ami végső soron az ipari termékek korábban elképzelhetetlenül olcsó előállítását tette lehetővé. A 20. század elején Magyarországon általános volt, hogy a gyerekek mezítláb jártak, a cipő vásárlása komoly anyagi megterhelést jelentett.

Természetesen mindez elképzelhetetlen a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) felhasználása nélkül. Másképp fogalmazva: Korábban elképzelhetetlen kényelmünk, az életszínvonal növekedése, az emberiség fejlődése az elmúlt 300 évben nem létezhetne a ma ismert CO2-koncentrációk nélkül.
És bár az innovációk gyakorlatilag 100 %-ban a fejlett országokban születtek meg, a feltalálók, kutatók óriási többségben fehérek (horribile dictu fehér férfiak) voltak, a fejlődés áldásait a világ összes országában élvezik. Mindenütt nőttek a termésátlagok;

Búza termésátlagok alakulása Ázsiában, Afrikában és világviszonylatban hektogramm/ha egységben 1961 és 2020 között

A világ búzatermelése 1850 és 2000 között az 5,6-szorosára emelkedett.

…nőtt a várható élettartam.

Minden afrikai, ázsiai országot átszőnek a vasútvonalak, az áramhálózat, mindenütt építenek aszfaltutakat, használják az internetet, a mobiltelefont. Kína és India olyan szintre fejlesztette oktatását, mérnökképzését, hogy ma már egyenrangú partnerek az atomiparban, acélgyártásban, informatikában és az élet sok más területén. Japán pedig egyenesen lekörözte a fehér nemzeteket. Egyébként épp Japán és Dél-Korea (meg általában a Délkelet-Ázsiai országok) példája mutatja, ha egy társadalmat áthat a józan gondolkodás, becsületesség, a tudásvágy, akkor olyan gazdaságot tudnak évtizedek alatt a semmiből felépíteni, amelyek megfelelően tudnak reagálni bármiféle katasztrófahelyzetre.

Úgy gondolom a világ 8 milliárd lakosa közül egy sem választaná azt az opciót, hogy lemond mindezekről a vívmányokról, cserébe néhány ppm-mel alacsonyabb CO2-koncentrációért, ami ráadásul még alacsonyabb termésátlagokat is eredményezne. Nézzünk szét magunk körül akár lakásunkban, akár azon kívül. Látunk-e olyan eszközt, tárgyat, amely már a 17. században is ismert volt? Avagy képzeljük csak el, mi volna, ha egy komolyabb betegség esetén 18. századi szintű orvosi ellátást kellene igénybe vennünk?

És úgy gondolom továbbá, egyetlen fehér embernek nem jutna eszébe ezekért a vívmányokért sápot szedni a fejlődő országoktól.

Nincs helye tehát semmiféle adó beszedésének az ENSZ irányítása alatt az ún. fejlett (a lényeg az, hogy fehérek lakta) országoktól, és ezek továbbításának a fejlődő országok felé. Figyelem: Jóvátételről és nem humanitárius segélyről beszélek. Utóbbinak természetesen van létjogosultsága. Míg a jóvátétel bűnösséget, károkozói felelősséget feltételez.

Mivel az ún. fejlődő országokban semmiféle káros hatást nem okoz a magasabb CO2-koncentráció, ha akarnák, se tudnák az érintett országok a kapott ingyenpénzt az éghajlatváltozás káros hatásainak kivédésre fordítani.

Iskolapéldája ennek a Maldív-szigetek, amely 2008-ban médiahatásos módon a tenger alatt tartotta kormányülését, jelezve evvel, milyen súlyos a tengerszint emelkedés veszélye a szigetországra. Ezután dőlt a pénz a világ államaitól, többek közt az EU-tól, azaz hazánktól is. Mire fordította a kapott pénzt a szigetállam? Talán 1 méter magas betonfallal vette körül a szigeteket? Magasabban fekvő területekre költöztette át a veszélyeztetett lakosságot? Nem, egyikre sem volt szükség, a szigetek körül nem emelkedett a tengerszint. Ehelyett egy milliárd dollárért bővítették a főváros, Malé repülőterét, hogy több turistát tudjanak fogadni. És evvel a szigetország komoly mértékben hozzájárult a globális CO2-kibocsátáshoz. Tudatosítsuk tehát: Magyarország fizet a Maldív-szigeteknek, miközben a magyar légitársaság, a MALÉV tönkremegy. Hogyan is szól a régi magyar közmondás? Vert visz veretlent. A kérdésről bővebben: [1]

“Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult?” – kérdezné Karinthy Frigyes, ha még élne.

Nézzük át ezek után a média által ezer regiszteren sulykolt, de minden valóságalapot nélkülöző kliséket a magasabb CO2-koncentráció állítólagos káros hatásairól.

2, A Csendes óceáni szigetvilágot fenyegető, gyorsuló ütemű tengerszint-növekedés Palau példáján

A tények: A tengerszint a legutóbbi jégkorszak, azaz 12 ezer (más kezdeti időpont választás szerint 20 ezer) éve emelkedik. Az emelkedés üteme nem gyorsul, összefüggés az ember okozta CO2-kibocsátással nem mutatható ki.
Palau a Csendes-óceánban fekszik Indonézia mellett és Pápua Új-Guinea felett. A Csendes-óceáni Tűzgyűrű egykori vulkáni láncolata. Ezek nem csak atollok, amelyek közvetlenül a vízből emelkednek ki, a legmagasabb tengerszint feletti magasság a mintegy 500 szigetből álló országban 242 méter. Palau egy aktív tektonikai zónában van. A legutóbbi, nagyobb, 1998-as földrengés 10-15 cm-rel süllyesztette Palaut. [2]

A valódi problémákat az angol nyelvű Wikipédia szerint nem a tengerszint-emelkedés, hanem a hiányzó hulladékártalmatlanítás, a homok és a korallok kitermelése építkezési célokra, az illegális és túlzott halászat okozzák. Mégis, a német klímapánik-gerjesztő gépezetnek olyan tökéletesen sikerült a Nyugat felelősségét átvinni a köztudatba, hogy egy klímahisztéria-lotyó következmények nélkül állíthatta a Lanz beszélgetős műsorban, hogy Palauban milliárd halálos áldozata van már a tengerszint-emelkedésnek. [2]
Mint tudjuk ugye, a szigetcsoportnak 18 ezer lakosa van, míg 1960-ban csak 10 ezer volt. De ha valaki szóvá tette volna, milyen ostobaságot mondott az ifjú hölgy, rögtön megkapta volna a jelzőt, náci.

3, Aszály és árvizek Nigériában

Nigéria legnagyobb problémája a népesség robbanásszerű növekedése.

Népességnövekedés 1965 és 2020 között: Kevesebb mint 50 millióról 200 millió fölötti értékre.

Mindeközben az állatállomány 6 millióról 66 millióra növekedett.

Most már mindenki tudja – a német ZÖLDEK kivételével – hogy a Nigériába is belenyúló Száhel-övezetben a csapadékmennyiség jelenleg az éghajlatváltozás miatt növekszik:
Idézet: … A tanulmány a nigériai Száhel-övezetben 1949 és 2008 között az éves csapadékmennyiség legújabb tendenciáit és változásait vizsgálta. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a régió éghajlata jelenleg a csapadékosabb körülmények felé tendál, nem pedig a szárazság fokozódása felé, ami az 1960-as és 1980-as évek közötti időszakra volt jellemző. És mint köztudott, a Föld zöldülése csakugyan összefügg a megnövekedett CO2-tartalommal.

Továbbá:
“Nigériában számos aszályos időszak fordult elő a történelem során, de a hatások az északi régióban súlyosabbak voltak. Vannak arra utaló jelek, hogy Nigéria száheli övezetét 1681-1687 és 1738-1756 között szárazság és éhínség sújtotta. Hasonlóképpen, egy 12 éves időszak alatt, 1828 és 1839 között Kano és Maiduguri városok környékén is súlyos aszályok voltak. Az 1840-es évek aszályait Darara (hausa) néven, míg az 1850-es években bekövetkezetteket Bamga-Bamga néven emlegették.
Nigériában aszályok 1914, 1924, 1935, 1943, 1951-1954, 1972-1973 és 1991-1995 között fordultak elő.” [3]

Nigéria csapadékmennyiségei az elmúlt 120 évben

4, Kelet-Afrikai (szomáliai, etiópiai) aszályok

Aszályok mindig voltak a régióban. Ezt a levegő CO2-tartalmának számlájára írni: a tények, regisztrált adatok meghamisításával vagy ignorálásával egyenlő. Az 1820-as, 1830-as évek aszályai valószínűleg az elmúlt 200 év legsúlyosabb aszályai közé tartoznak. De az 1880-1900-as aszályos időszak is legalább olyan súlyos volt, mint a mai. [3]

5, Pakisztáni árvizek

Nincs annál kényelmesebb és egyszerűbb megoldás, mint ha az ember mantraszerűen minden természeti csapást a klímaváltozással indokol. Nem kell foglalkozni a valós okokkal, nem kell törni a fejünket megoldáson, hiszen a klímaváltozás egy “Szézám tárulj”-hoz hasonló varázsszó, amely egyes helyi diktátorok és nyugati segítőik szándéka szerint megnyitja a pénzcsapokat. Hogy aztán a befolyt pénzzel mi történik, már senkit nem érdekel, ahogyan a Maldív Szigetek példája mutatja. Nincs ez másképp Pakisztán esetében sem.

Pakisztán 75 éves történelme során 28 szuper árvizet szenvedett el. Az első feljegyzett szuperárvíz 1950-ben volt, ezt követte 1955, 1956, 1957, 1959, 1973, 1975, 1976, 1977, 1978, 1981, 1983, 1984, 1988, 1992, 1994, 1995, majd 2010 óta minden évben – amely egyben az ország történetének legsúlyosabb áradása is volt. Ezek az árvizek együttesen 616 558 négyzetkilométernyi területet érintettek, 13 262 értékes emberi életet követeltek, és több mint 39 milliárd rúpia értékű kárt okoztak a nemzetgazdaságnak. [4], [5]

Hasonlóképp ír az ENSZ Katasztrófavédelmi Fóruma 2013-ban:
“Különösen érdekes megjegyezni, hogy bár a tartományban évszázados múltra tekintenek vissza a természeti katasztrófák, a függetlenség elnyerése utáni egymást követő kormányok nagyrészt kevésbé reagáltak erre a visszatérő jelenségre, és elmulasztották a proaktív fellépést.”

Magyarul: gyakorlatilag senki nem tett semmit. A fórum megjegyzi még, a legjobb, amit a pakisztáni hatóságokról el lehet mondani, hogy érzéketlenek saját, a környezettel kapcsolatos kötelezettségeik, feladataik iránt.

Bezzeg 2023-ra a pakisztániak is megvilágosodtak: “A klímaváltozás évente 3,8 milliárd dollárral károsítja meg Pakisztánt.”

6, Bangladesi árvizek

Az országnak hosszú története van a pusztító árvizekből, amelyek nagy kárt okoztak és okoznak az emberéletben és anyagiakban. A 19. században hat nagyobb árvizet jegyeztek fel: 1842, 1858, 1871, 1875, 1885 és 1892. A 20. században tizennyolc nagyobb árvíz volt. Az 1951-es, 1987-es, 1988-as és 1998-as katasztrofális jelentőségű volt. A közelmúltban 2004-ben és 2010-ben volt árvíz.

Banglades lakosainak száma 1950-ben 38 millió volt, ma 175 millió. Nyilván ugyanolyan erősségű árvíz ma sokkal több emberéletet követel.

Így kell tehát a statisztikákat nézni.

A Spiegel 2020. augusztus 3-i számában foglalkozott a bangladesi árvízhelyzettel. A cikkben szóhoz jut Hasszán, egy helyi hivatalnok, aki eléggé elővigyázatlanul megemlíti, hogy
“A károk nagy részét az ember okozza. Kivágtuk az erdőket, ami felgyorsítja az eróziót. A mocsaras területeket, ahol a víz akadály nélkül  elszivároghatott és a gyűjtő folyókba folyhatott, lebetonoztuk.”

Nyilván a Spiegel újságírója sem akarja állását elveszíteni, ezért Hasszán szájába adja:
“És ott van még az éghajlatváltozás, amely mindent tovább ronthat: Sok tudós arra számít, hogy az özönvízszerű esőzések gyakoribbá válnak – és az esős évszak kevésbé válik kiszámíthatóvá. A monszun eltolódhat.”

Sokatmondó mindenesetre, hogy a tények, megtörtént események emberi mulasztásokra, nem pedig éghajlatváltozásra mutatnak. A feltételes jövőben viszont az 1. számú bűnbak a klímaváltozás: “Ronthat, arra számítanak, eltolódhat.” [5]

7, Új tudományág: hozzárendelés (attributing)

Tudták Önök kedves olvasóim, mi a legújabb tudományág? A természeti katasztrófák hozzárendelése az éghajlatváltozáshoz. Azaz nem pontosan az éghajlatváltozáshoz, hanem csak a ‘zemberokozta CO2-kibocsátás miatt fellépő klímaváltozáshoz. Mai világunkban egyáltalán ki sem szabad ilyet ejteni szájunkon, hogy természetes klímaváltozás. Aki ilyet mond vagy gondol, az jobb, ha… Na jó, inkább be se fejezem.

Lényeg az, hogy nagyon sok szélhámos, léhűtő, áltudományt művelő személy fölcsapott hozzárendelési tudósnak. A klímarögeszmét erőltető gépezet persze tárt karokkal várja őket.

A tudományág jeles képviselője Friederike E. L. Otto, aki – sajnos, sajnos a tények alapján nem tudott a bangladesi helyzet tanulmányozása során mást írni, mint:
“A szélsőséges csapadékra vonatkozó éghajlatváltozási tendenciák nem jelentősek.” Értsd: A tények alapján nem sikerült a bangladesi árvizek okaként a klímaváltozást, mint fő felelőst megnevezni. 

De bezzeg a szimulációs modellek kiküszöbölték a (tényekből, megfigyelésből eredő) csorbát. A modellek már a helyes (pánikkeltő) irányba mutatnak:

“Az elemzést a jövőre kiterjesztve valamennyi modell a szélsőséges események valószínűségének növekedését vetíti előre az iparosodás előtti idők óta bekövetkezett 2 C-os globális felmelegedéssel …
Rávilágít továbbá a több modell alkalmazásának fontosságára az attribúciós vizsgálatokban, különösen akkor, ha az éghajlatváltozás jelzése nem erős a természetes változékonysághoz képest.” 

És ezt a Friederike Otto nevű hölgyet választotta be munkássága alapján a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb személye közé, a Nature szakfolyóirat pedig a tudományt leginkább meghatározó 10 személy közé sorolta.

Forrásunk, [5] részletesen elemzi, milyen ócska trükkökkel dolgozik Friederike. Szándékosan úgy választ megfigyelési időszakokat, hogy tudjon összefüggést kimutatni a hőmérséklet-emelkedés és a csapadékmennyiség között. De ha csak 20 évvel arrább visszük a megfigyelési időszakot, már összedőlt a hozzárendelés.

Avagy a szövegben Friederike és munkatársai kénytelenek beismerni, hogy

“E tényezők mindegyikét vagy némelyikét befolyásolhatja az antropogén éghajlatváltozás, de hogy ez mennyire és milyen mértékben van így, az továbbra is nagyon bizonytalan… Ezért a régió csapadékmennyisége éghajlatváltozáshoz történő hozzárendelésének bizonyítékai iránti általános bizalom jelenleg alacsony. (Magyarul: senki – értsük szó szerint így, senki – nem hisz a hozzárendelésben.)

Mindezek aztán az IPCC 6. állapotjelentésében már úgy formálódtak át szintén Friederike tollából, hogy a szélsőséges időjárási események gyakoribb fellépése a ‘zemberokozta klímaváltozás miatt már ténnyé manifesztálódott.

8, Zárszóként
csak azt tudjuk mondani, ha egy fejlődő ország pénzkövetelésekkel lép fel azokkal az országokkal szemben, amelyeknek köszönheti a technika és tudomány vívmányait, eredményeit, jól tudván, hogy a katasztrófákat a legtöbb esetben a hanyagság, gondatlanság, a minden mértéket felülmúló népességnövekedés, az iszlámra jellemző fatalista gondolkodás (ha Allah akarja…) a pénzek, segélyek ellopása, eltékozlása okozza, ezt (hogy stílszerűek legyünk) csak egy attribútummal lehet jellemezni:
arcátlanság.

Ha egy nyugati széplélek bedől a követeléseknek, és helyesli, hogy tovább folytatódjon saját hazájának kifosztása, az államadósság növekedése, a gazdasági lemaradás bebetonozása, a helyes attribútum:

pipogyaság, ostobaság.
(És mindez csak úgy működik, hogy az illetők nem akarják a kérdést megvizsgálni, több oldalról megvilágítani. A tények zavarnák világképüket.)

Ha pedig egy olyan személy, tudós, kutatóhelyek, intézmények vezető kutatója, professzora, emellett médiasztár, aki tökéletesen tisztában van az általa képviseltek hamisságával, de úgy tesz, mintha hinne bennük, mert különben elveszítené a magyar átlagfizetést sokszorosan meghaladó jövedelmét, a helyénvaló attribútum:

jellemtelenség. 

Hogyan is mondta Upton Sinclair?
“Nehéz egy emberrel megértetni valamit, ha fizetése attól függ, hogy ne értse azt.”

De ha ezeknek a személyeknek csakugyan szívügye, hogy adakozzanak a harmadik világbeli országoknak olyan katasztrófák miatt, amelyeket nem a légköri CO2-koncentráció növekedése okozott, és főleg nem a magyar részesedés ebben, tessék, szabad a pálya. Szabad adakozni. A saját vagyonból. Lopós Leyen asszonyság napi 1000 eurót keres, nyilván könnyedén lemond egy hónapban 29 napi jövedelméről. De el a kezekkel a magyar költségvetéstől, attól, hogy a már ezerszer kisemmizett magyarok fizessenek újabb pénzeket a feneketlen klímahordóba. És tudjuk jó néhány magyar hivatásos klímapánikkeltőről is: Jó osztalékot fizet a klímarögeszme.

Nem folytatjuk. Nem részletezzük a jegesmedvékkel történő riogatás alaptalanságát, hogy a Dél-tengeri korallzátonyok a legjobb egészségnek örvendenek, hogy az 5 m-t meghaladó magasságú fákkal borított terület nagysága az elmúlt 35 évben 2,2 millió km2-rel nőtt. [6]
Továbbá, hogy a CO2-koncentráció növekedése következtében a zöld felületek világméretben 14 %-kal növekedtek az elmúlt 30 évben. A folyamat érinti a trópusi esőerdőket, a szubarktiszi tajgákat, a pampákat, félsivatagos és a mezőgazdasági területeket. Olyan a helyzet, írja Ranga Myneni, mintha a Föld kapott volna egy kontinenst, amelynek területe az USA területének duplája. [7]

Csak egy mondattal említjük, a 2021-es Rheinland-Pfalzi árvizek kapcsán, hogy a múltbeli meteorológiai (hőmérséklet és csapadék) adatok elemzése azt mutatja, hogy a sulykolt narratívával ellentétben nem a melegebb, hanem a hidegebb időszakokra jellemzőek a szélsőséges, hirtelen esőzések. [8]

9, A helyes attitűd a klímajóvátétel kérdését illetően csak a következő lehet:

Fejlődő ország képviselője: “Fehér ember, köszönjük, amit országaitok eddig is tettek értünk. Köszönjük a sok találmányt, innovációt, katasztrófahelyzet idején a logisztikai segítséget és a segélyeket. Köszönjük, hogy – hála a CO2-koncentráció növekedésének – nőttek termésátlagaink, nőtt a művelhető terület nagysága világszerte.”

Fehér ember: “Á, hagyd, semmiség. Természetes, hogy megosztjuk veletek tudásunkat, eredményeinket. Természetes, hogy segítünk. De tudod, szeretnénk még többet segíteni, de ennek néha olyan akadályai vannak, amelyek okai nálatok vannak. De ne menjünk most ebbe bele. Gyere, igyunk meg egy pohár bort.”

És legvégül: Van csakugyan egy esete annak, hogy egyes országok saját tevékenységükkel károsan befolyásolják egy másik ország éghajlatát. 
A százezer nyugat-európai szélturbina fékezi az Atlanti óceán felől hazánk légterébe érkező csapadékdús légtömegeket. Évek óta csökken a csapadék mennyisége Magyarországon, a 2022-es aszályhelyzet évtizedek óta a legsúlyosabb volt. Erről több helyen említést teszünk honlapunkon, de német honlapok is megemlítik.

A szélerőművek fékezik az Atlanti óceán felől Magyarország felé tartó páradús légtömegeket. Egyúttal kondenzációt is okoznak. Ez a csapadékmennyiség hiányzik Magyarországon. Ábra forrása: Csernai László fizika professzor előadása

 Lesz bátorsága a magyar politikának ezért klímajóvátételt követelni, tudóst játszó médiaszereplőinknek ezt tematizálni? Úgy gondoljuk, a válasz nem kétséges.

2023 január
Király József
okl. vegyészmérnök

[1] Újévi kvízjátékunk billenőpontokról, ökológiai lábnyomokról (megoldásokkal frissítve) 10. sz. prognózis.

[2] Früher musste man seinen Namen zumindest tanzen können, heute reicht es, sich werbewirksam anzukleben … | EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie (eike-klima-energie.eu)

[3] Seit der Klimawandel alle Probleme dieser Welt erklärt, kann jedes Kind „Minister“. Teil 2(2) | EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie (eike-klima-energie.eu)

[4] A függetlenség óta Pakisztánban árvizek veszélyeztetik az emberéletet és a gazdaságot

[5] Attributions-Studien zeigen das Gegenteil von dem, was darüber verkündet wird | EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie (eike-klima-energie.eu)

[6] Klima : Es grünt auf der Welt* | EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie (eike-klima-energie.eu)

[7] Roger Köppel: Meg kell-e mentenünk a klímát? – Klímarealista (klimarealista.hu)
[8] Seit der Klimawandel alle Probleme dieser Welt erklärt, kann jedes Kind „Minister“. Teil 1(2) | EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie (eike-klima-energie.eu) Itt: 8. ábra

 

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámom: – Király József –
10205000-12199224-00000000 (K&H)
A közleményben kérjük megadni: klímarealista.

 

Print Friendly, PDF & Email