Nobel-díjakról, klímamodellekről II.

Kezdjük mai eszmefuttatásunkat a tudós és a sarlatán összehasonlításával.
A tudós

  • Megfigyeli a természetet (valóságot).
  • Ebből következtetéseket von le, illetve törvényszerűségeket állapít meg.
  • Téziseit verifikációnak és falszifikációnak veti alá, tudóstársait is erre biztatja.
  • Ha felismeri esetleges tévedését, akkor azt habozás nélkül korrigálja és nyilvánosságra hozza.
  • Önzetlen érdekek, a köz szolgálata, új ismeretek szerzésének vágya vezérli. (Ami persze nem zárhatja ki, hogy ne próbálkozzon eredményeinek értékesítésével.)
  • Tudományos meggyőződéséhez ragaszkodik, még ha a hatalom vagy politika ezt esetleg rossz néven veszi is.

A sarlatán

  • Felállít egy prekoncepciót.
  • Csak azokat a tényeket veszi figyelembe, amelyek erősítik prekoncepcióját.
  • Amelyek ennek ellentmondanak, azokat figyelmen kívül hagyja, vagy meghamisítja.
  • Esetleges tévedését nem ismeri be, megpróbál rá leplet borítani.
  • Tudományos meggyőződését a mindenkori hatalom elvárásaihoz igazítja.

Forduljunk mai munkánkban a fizikai Nobel-díjjal másik 25 %-ban kitüntetett Syukuro Manabe felé.

A Nobel-díj bizottság szerint 

“Syukuro Manabe az 1960-as években bebizonyította, hogy az atmoszféra CO2-tartalmának növekedése a földfelszín hőmérsékletének növekedését eredményezi. Modelljei segítségével először vizsgálta a sugárzási mérleg és a légtömegek függőleges mozgása közötti összefüggéseket. Munkái alapul szolgálnak a mai klímamodellek számára.”

A valóság:
Manabe Möller nevű munkatársával 1961-ben numerikus szimulációkat készített, melyek eredményeképp azt kapták, hogy a CO2 a troposzférában és az alsó sztratoszférában termodinamikailag semlegesen viselkedik, a magasabb rétegekben azonban hűtő hatása lesz. Manabe és Möller elméleti megállapításait megerősíti Fu & Liou (1992), illetve azok bekerülnek Liou „An Introduction to Atmospheric Radiation = Bevezetés az atmoszférikus sugárzásba“ c. 2002-ben megjelent tankönyvébe.

Manabe 1967-ben fejlesztette tovább elméletét (Wetheralddal együtt), mely szerint a légköri CO2-koncentráció megduplázódása 2,4 °C hőmérséklet-emelkedést okoz a talajközelben, és hőmérséklet-csökkenést a sztratoszférában.

Manabe, S. and R. T. Wetherald. 1967. “Thermal Equilibrium of the Atmosphere with a given Distribution of Relative Humidity.” – A légkör termikus egyensúlya a relatív páratartalom adott eloszlásával
Journal of the Atmospheric Sciences 24, 241–259.

Manabe az elméletben figyelembe vette úgy a sugárzást, mint a hőáramlást. A szerzők szerint, ha a CO2 koncentráció 10 %-kal nő (300-ról 330 ppm-re), ez 0,3 K felmelegedéshez vezet. (Kuo-Nan Liou: An introduction to atmospheric radiation)

Nos, 1967 óta a légkör CO2-koncentrációja 300 ppm-ről 420 ppm-re (40%-kal) növekedett.

Ha Manabe teóriája helyes volna, ma 2021-ben pontosan egy fokkal kellene magasabbnak lennie a Föld átlaghőmérsékletének, amit még a legelvakultabb klímarögeszmések sem állítanak. (Most tekintsünk el attól, hogy milyen nehézségei vannak egy földi átlaghőmérséklet megállapításának, és ennek mekkorák a hibahatárai.)

Manabe teóriája hibás.

A teóriát egyébként már kortársai is bírálták. A gondolatmenet, hogy ne csak a sugárzást, hanem a hőáramlást is vegyük figyelembe, önmagában helyes. A probléma az önkényesen megállapított szorzótényezőkkel van, illetve avval, hogy Manabe és Wetherald nem vették figyelembe, hogy a CO2 abszorpciós sávjai nagy területekben átfedést mutatnak a vízgőz abszorpciós sávjaival, ami lenullázza vagy legalább is erősen leredukálja a CO2 abszorpciójából, illetve újrakisugárzásából eredő hőmérséklet-növekedést.
A kortárs fizikusok kritikus megállapításaival az alábbi linken elérhető tanulmány foglalkozik:

Kyoji Kimoto: Trükközés a tropopauzához hozzárendelt 3,7 W/m2 értékű sugárzási kényszer megállapításánál

ill. németül

https://eike-klima-energie.eu/2016/10/28/die-trickserei-bei-festlegung-des-strahlungsantriebs-von-37-wm%c2%b2-an-der-tropopause/

Gerhard Kramm, Research Associate Professor of Meteorology at the University of Alaska Fairbanks, Alaska, USA, szerint a Nobel-díj bizottság alapvető hibát követett el Manabe méltatásával.

“A Manabe és munkatársai által kidolgozott sugárzás-hőáramlás modell fizikai szempontból hibás. Az elmélet a hő és anyagáramlást nem a szél függőleges sebességéhez köti, hanem a -6,5 K/km hőmérsékletgradiens limitáló vertikális komponensével határozza meg. Ezt Lindzen már 1984-ben ostobaságnak nevezte.”

Nos, ha csakúgy, mint Hasselmann esetében Manabe 1961-es, ill. 1967-es munkája sem támasztja alá a klímanarratívát, ráadásul teóriája sem bizonyult helyesnek, föl kell, hogy merüljön bennünk a kérdés, mi volt a díj odaítélésének oka. A választ ugyancsak Hasselmannhoz hasonlóan Manabe későbbi munkáiban találjuk meg. Nemcsak, hogy feltétel nélkül támogatta az IPCC narratívát, de kitűnt a klímaszenzitivtásra adott magas becslésével. Igen, a tudósok saccolgatnak, mekkora lehet az ECS értéke.
“Az egyensúlyi klímaérzékenység (equilibrium climate sensitivity = ECS) az a hosszú távú hőmérséklet-emelkedés (egyensúlyi globális átlagos felszínközeli levegőhőmérséklet), amely várható a légköri CO2 koncentráció megduplázódásakor dt/2×[CO2]” (Wikipédia).

ECS-értékek IPCC-módra. Az 1,5 °C alatti becslések nem léteznek számukra. Még a végén megkérdőjelezné valaki a Párizsi Klímaegyezményeket.

Még a legelvakultabb klímariogató tudósok is beismerik, a CO2 önmagában képtelen számottevő hőmérséklet-növekedést előidézni.

Pedig bőségesen vannak ECS-becslések az 1,5 fokos határ alatt is.

Ezért menekülnek a visszacsatoláshoz, azaz a vízgőzhöz hozzárendelnek egy erősítő hatást (pozitív feedback), tehát azt állítják, a 300 ppm koncentrációjú légköri CO2 képes az 1-3 % vízkoncentrációt olyan mértékben megnövelni, hogy az képes legyen az átlaghőmérséklet immár jelentős növelésére.
Farok csóválta kutya IPCC módra.

E sorok írója – anélkül, hogy számszerűsítené, meg van róla győződve:

A légköri vízkoncentráció növekedésének hűtő hatása van.

Ennek okai:
Magasabb vízkoncentráció a Napból a Föld felé irányuló IR-sugarak fokozottabb abszorpcióját és fokozottabb visszasugárzását okozza, tehát nő a hűtő hatás. Gondoljunk a Tambora vulkán 1815-ös kitörésére, illetve az ezt követő nyár nélküli évekre!

Magasabb vízkoncentráció több csapadékot eredményez. A lehulló csapadék azonnal hozzájárul a fokozottabb párolgáshoz, ami hűtő hatást vált ki. Az ehhez tartozó kondenzáció (melegítő hatás) nem a földfelszín közelében, hanem a felhőképződéshez tartozó magasságokban lép fel.

A pozitív visszacsatolás, tehát a CO2 koncentrációnövekedés miatti vízkoncentráció növekedés, majd ennek következtében újabb hőmérséklet-emelkedés:
Fából vaskarika IPCC módra.

A tény, hogy a víz erősítő hatásának, és így a légköri koncentráció veszélyes növekedésének nincsenek tudományos alapjai, Manabe számára is ismert. Mindez nem zavarta, hogy 2019-ben – immár 88 éves korában – összefoglalja korábbi téziseit

Az üvegházhatást okozó gázok szerepe az éghajlatváltozásban – Role of greenhouse gas in climate change

Ebben megismétli 1967-es állításait, nem zavartatva magát attól, hogy az azóta eltelt 54 év rácáfolt teóriájára.

A Föld átlaghőmérsékletének változását kizárólag a levegő CO2-tartalmával magyarázza. Nem foglalkozik a közvélemény számára kevésbé ismert ciklikus (óceáni) ingadozásokkal, sem az éghajlatot befolyásoló bolygónkon kívüli tényezőkkel (Nap). Így elkerüli, hogy saját magának, illetve olvasóközönségének föltegye a kérdést: Mekkora az egyes befolyásoló tényezők aránya? Nem zavarja az sem, hogy elmélete nem ad választ sem az elmúlt évszázadok, sem a földtörténeti korok klímaváltozásaira, de a 20. századi hiatust (megtorpanást) sem említi meg.

És amin már meg sem lepődünk:

Kísérletet sem tesz arra, hogy akár megemlítsen, akár megcáfoljon olyan elméleteket, amelyek megingatnák a ‘zemberokozta’ klímaváltozás narratíváját.

Csak példaképp emeljük ki:

“A Föld legfeljebb 0,45 ° C-kal melegszik fel, ha a légkör CO2-koncentrációja 300-ról 600 ppm-re megduplázódik.”
Forrás:
Sherwood B. Idso: CO2-okozta globális fölmelegedés: a  lehetséges klímaváltozás szkeptikus szemlélete, 1998

“Az ECS = 0,41 °C a trópusokon, ECS = 0,40 °C a mérsékelt égövben és ECS = 0,92 °C a a sarki régiókban. Az összes éghajlati zóna súlyozott átlagaként ez ECS = 0,45 °C globális klímaérzékenységet eredményez.”
Forrás:
Hermann Harde: Mennyiben járul hozzá a CO2 valójában a  globális felmelegedéshez?

Figyelemre méltó, hogy a két szerző egymástól teljesen függetlenül, teljesen más módszerekkel jut szinte egyforma eredményre.

Miskolczi Ferenc volt NASA-kutató:

„A légkörbe jutó többlet-szén-dioxidnak semmi hatása sincs a légkör infravörös elnyelésére. Miskolczi eredményeit empirikus megfigyelésekre, mérésekre alapozta, így azok felülbírálnak minden ellentmondó eredményt produkáló elméleti számítást.”

Másképp fogalmazva: Az üvegházhatást meghatározó optikai vastagság állandó, és nem függ a levegő CO2-koncentrációjának növekedésétől.

Összefoglalva megállípíthatjuk:
A Nobel-díj odaítélésénél Syukoro Manabe esetében ugyanazok a mechanizmusok működtek, mint Hasselmann-nál. Nem egy tudóst, életművet tüntettek ki, hanem a klímahisztériát erősítették, még olyan áron is, hogy bizonyítottan hamis elméletnek adtak Nobel-díjat.

Néhány további – a Manabe által is képviselt – IPCC-narratíva cáfolására alkalmas dolgozat, tanulmány:

The Influence of IR Absorption and Backscatter Radiation from CO2 on Air Temperature during Heating in a Simulated Earth/Atmosphere Experiment – A CO2 infravörös abszorpciójának és visszasugárzásának hatása a levegő hőmérsékletére fűtés közben egy szimulált föld/légköri kísérletben

Role of greenhouse gas in climate change – Az üvegházhatást okozó gázok szerepe az éghajlatváltozásban

Melléfogások tárháza – Miért nem tudnak helyes prognózisokat adni a klímamodellek?

Ugyanaz németül:
https://eike-klima-energie.eu/2021/05/14/warum-modelle-keine-temperatur-prognostizieren-koennen-ein-kaleidoskop-des-scheiterns/

Radiation Transfer Calculations and Assessment of Global Warming by CO2 – Sugárzásátviteli számítások és a globális felmelegedés CO2 általi értékelése

2021. november
Öszeállította:
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151(OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.
Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us: