Roger Köppel: Meg kell-e mentenünk a klímát?

Egy új napisten-imádás sötétíti el a politikusok és tudósok agyát

Roger Köppel a svájci Weltwoche c. lap főszerkesztője. Szerkesztői kvalitásairól több lap megmentésével tett tanúbizonyságot. Olyan főszerkesztő, aki saját bőrét viszi a vásárra, azaz saját vagyonát is kockáztatja a lap érdekében. Akit érdekel fordulatos és tanulságos életútja, az itt elolvashatja.

Az alábbi írás a lap 2019.02.21-i számában, tehát épp egy éve jelent meg. A fordítás és közzététel engedélyezéséért ezúton mondunk köszönetet a lapnak.

A cikk elérhetősége:
https://www.weltwoche.ch/ausgaben/2019-8/titelgeschichte/mussen-wir-das-klima-retten-die-weltwoche-ausgabe-8-2019.html
Illetve ajánljuk németül tudó olvasóink figyelmébe:

www.weltwoche.ch/abo

Hogy kezdettől fogva tisztázzuk.

A felvilágosodás híve vagyok, és csodálom a tudósokat. De fenntartásaim vannak az államilag ellenőrzött tudomány tudományosságát illetően.

Egyetértek avval, hogy a világ átlaghőmérséklete a 200 évvel ezelőtt véget ért kis jégkorszak óta kb. 1 °C-ot emelkedett. Elfogadom, hogy a CO2 egy üvegházhatású gáz, és mennyisége egyre nagyobb a légkörben. Meg vagyok róla győződve, hogy a fosszilis energiahordozók égetése növelte és még mindig növeli a CO2 koncentrációját a légkörben.

És igen. El tudom képzelni, hogy az elmúlt 50 év globális hőmérséklet emelkedésének felét, 0,2 °C-ot, az ember okozhatta ezeknek a tüzelőanyagoknak az elégetésével.

Tehát a tudományos konszenzus alapján állok, már ha létezik ilyen egyáltalán, hogy tudományos konszenzus a világklíma kérdésében. Egyidejűleg növekvő megdöbbenéssel követem, amit a politika csinál ezekkel a vitathatatlan tényekkel:

Az ipari társadalom öngyilkosságát

Ami itt a szemünk előtt végbemegy, egy elismert amerikai klímakutató az „ipari társadalom szervezett öngyilkosságának” nevezte. Ezt a fosszilis energiahordozók politika által diktált betiltására értette a Föld melegedésének befolyásolása céljából.

Prof. Richard Lindzen

A kijelentést Prof. Richard Lindzen, a Massachusetts Institute of Technology meteorológiai tanszékének vezetője tette. Ha a terv megvalósul, nem csak a klíma megvédésének terve bukik meg.

Gyermekeinknek és unokáinknak a politikai ostobaság hihetetlen súlyos jelzálogát fogjuk örökségül hagyni rozsdásodó szélgenerátorokkal, széthulló naperőművekkel elrondított tájak formájában.

Nos, én nem vagyok klímakutató és még csak természettudós sem, de ha az éghajlatról van szó, egy vezető MIT-professzor szava mégiscsak többet nyom a latba, mint egy liberális pártpolitikusé, mint Petra Gössi.

Egy látványos fordulat után a parlamenti képviselő új klímapolitikát diktál pártjának. Néhány hónappal ezelőtt még az ellenkezőjét mondta, de nyilván a tanuló ifjúság tüntetéseinek hatására (és tekintettel a közelgő választásokra) határozottan azon a véleményen van, hogy Svájcnak sürgősen tennie kell valamit a klímaváltozás ellen, és ebben pártjának, az FDP-nek élen kell járnia.

Gössi a repülést és az üzemanyagot akarja drágábbá tenni. Ez ugyan őt és frakciójának tagjait kevésbé fogja érinteni, viszont annál érzékenyebben a dolgozó középosztályt, a kisvállalkozókat, a távolabbi régiókban lakókat, akik számára az autó létszükséglet.

Most csak a gazdag Svájcról van szó. De ha Gössi kezdeményezését kiterjesztjük, ahogyan a Párizsi Klímaegyezmények azt megkövetelik, globális életszínvonal csökkenés lesz a következmény. A tervutasításos irányítás az afrikai, indiai és ázsiai emberek millióit fosztaná meg a gazdasági fejlődés esélyétől.

Óriási régiók lakói, akik a fosszilis energiának köszönhetően egy ipari fejlődés kezdetén állnak, hirtelen újra a rabszolgasorsba visszakatapultálva találnák magukat, a nyugati fejlesztési segélyek passzív fogadóiként, és kétséges, meddig tudná a Nyugat ezt a segélyt fizetni.

A svájci liberálisok már tettek egyszer egy ilyen meggondolatlan megnyilatkozást, a Fukushimai reaktorkatasztrófa után, ami persze nem reaktor-, hanem cunamikatasztrófa volt, és az erőmű nem megfelelő magasságú védőfalai miatt nőtte ki magát reaktorkatasztrófává.

A liberálisok figyelmen kívül hagytak olyan apróságokat, hogy a svájci hegyi régiókban elhanyagolhatóan alacsony a cunami kockázata. Mégis támogatták az atomenergiából való kiszállást, persze választási év volt. Viszont ez szöges ellentétben áll a liberálisok újabb fordulatával, hiszen az atomerőmű nem termel CO2-t, amelyet az FDP most kikiáltott a fő ellenségnek.

Ezek azok az ellentmondások, amelyek kételkedést ébresztenek bennem a jelenlegi svájci klíma- és CO2-politika iránt, amely majmolja a klímakongresszusokat és konferenciákat, ahol a tudósokból aktivisták, a politikusokból a bolygó megvédői, sőt megmentői lesznek.

A világ megmentése és a postaautók

Doris Leuthard, svájci környezetvédelmi miniszter asszony, a Párizsi Klímaegyezmények maradéktalan betartása mellett foglalt állást a parlamentben. És itt nem csak saját bizottságának nevében beszélt, hanem a jövő, az egész emberiség nevében, amely bizonyára fennkölt érzéseket keltett a hasonlóan gondolkodókban.

Bizonyára nem én voltam az egyetlen, aki ennél a színpadias fellépésnél a jó öreg Postauto AG-re gondolt, akinek egykori főnöke – Doris Leuthard beosztottja – súlyos támogatási csalás miatt hamarosan öt évre börtönbe vonulhat.

Egy pillanatra átvillant az agyamon: Hogyan gondolja egy politikus, hogy kezelni tudja a jóval komplexebb világklímát, ha már a postaautók szubvenciója is meghaladta képességeit?

A válasz egyszerű. Az egyik összefügg a másikkal. A politikusok korábban nemzetközi konfliktusokat szítottak, ha otthon megbuktak. Az állami vezetőknek ma a klímapolitika az egérút (ahogyan pár éve a finompor probléma fölfújása), hogy saját illetékességük megoldatlan problémáiból a globális világmentés felelőtlenségébe emelkedjenek.

Ha a tudósokból próféták lesznek

És evvel elérkeztünk a jelenlegi klímavita másik kellemetlen aspektusához, annak vallási dimenziójához. A vallás az ember viszonyát jelenti a teremtéshez, és a Teremtőhöz, Istenhez. Az emberekben mindig volt hajlam arra, hogy fölcseréljék magukat a legnagyobbal, a Teremtővel. Erre az ősi vallási megalomániára a kereszténység a válasz, amely 2000 éve megpróbálja az embereket lebeszélni önmaguk istenítéséről, mégha a keresztények, – lévén ők is csak emberek – néha maguk is engedtek ennek a kísértésnek. Ami aztán reformációhoz, majd ellenreformációhoz vezetett.

Ennek az önmagát istenítő kultusznak a leheletét vélem némely klímapolitikusban és klímatudósban felismerni, akik belelovallják magukat egy messianisztikus-apokaliptikus világvége révületbe, amely minden további vitát megtilt, minden kételkedőt elkárhoztat. Korábban istenkáromlásról beszéltek, ma a klímatagadók azok, akikre minden rosszat rá lehet fogni, egy szintre állítva őket a zsidókon elkövetett genocídium, modern korunk legnagyobb intellektuális bűntettének elkövetőivel.

Nemrég részt vettem a Bernben élő híres svájci klímakutató, Thomas Stocker egy előadásán, aki kétségtelenül nagy tudású képviselője saját szakterületének, de átlépte az aktivistához vezető Rubikont.

Görbéi és diagramjai egy önmagában zárt, fekete-fehér világképet reprodukálnak, a bűn és bűnhődés történetét, egy mítoszt, amelyben az emberek a bűnös központi szerepét játsszák belsőégésű motorjaikkal. Ők, és csakis ők a felelősek azért, hogy a Föld fölmelegszik, mint egy kemence.

Stocker a tudós ember fölényével kattint képeire, amelyeken a jövő mindenütt sötétvörös színnel van festve. Megtudjuk tőle, 2100-ban a hőhalál kockázatával járó napok száma el fogja érni az évi 200-365 értéket. Halálos hőkabinok mindenütt, amelyekben az emberek tönkreizzanak. Itt már nem a professzor, hanem az apokalipszist jövendölő próféta szól, aki egyúttal a menekülés útját is megmutatja. Stocker üdvözítő receptjei: „Kevesebbet repülni, kevesebbet autózni.”

Furcsa gyerekszentek

Greta Thunberg, a furcsa gyerekszent hézagmentesen illik a hőmérséklet-emelkedés kollektív megindultsági hangulatába.

Amikor az embereket vallásos borzadály keríti hatalmába, ha szembesülnek bűnös életmódjuk rémítő következményeivel, mint például a kőolaj meggondolatlan elégetése, vagy a vasárnapi autózás, akkor remegve várják az ég megtestesült küldöttjét, szenteket, szerzeteseket, vudu sámánokat, ördögűzőket, csodaszerárusokat, vagy éppen a svéd kislányt, aki Davosban a világsajtó képviselői előtt meghirdethette globális projektjét – nem a felvilágosításról klíma ügyben, hanem pánik keltéséről.

A World Economic Forum hivatalos logója előtt szenvtelen hangon felolvasott állásfoglalása tényleg a bűnbánatot hirdető középkori prédikátorok sötét jövendöléseire emlékeztetett, akik rongyokban, mezítláb, hajlék nélkül prédikáltak az emberek züllöttsége, az erkölcs romlása ellen. Greta is szívesen mutatja föl a világnak igénytelenségét, gondoljunk csak davosi sátras kempingezésére. És ahogyan a prédikátorok megmutatták a kivezető utat, bűnbánat és megtérés, úgy Greta is: „Már nincs egészen 12 évünk, hogy jóvátegyük hibáinkat. A társadalom minden területén eddig nem látott változásokra van szükség.”

Normális esetben egy kiskorú tanuló felhívása a civilizáció totális átalakítására 12 éven belül a valóság zavarodott felfogásának a jele volna, amelyet gyerekkori elmebajnak tekintenének.

Ebben a vallásosan felfűtött hangulatú közegben, ráadásul választási évben, az ilyen jelenségek önjáróvá válhatnak, mint egy járvány, amely egyre több embert fertőz meg, akik megmámorosodnak a gondolattól, nemcsak abban a helyzetben vannak, hogy megsemmisítsék a Földet az autózással, olajfűtéssel, repüléssel, de képesek is azt újra megmenteni, a teremtett világot megőrizni, a fölbosszantott napistent kiengesztelni, amennyiben ezekről a dolgokról lemondanak.

De jaj annak, aki a mindenható és teremtő fantáziától megittasodott embert visszahozza vallásos megalomániájából! Aki azt hiszi, hogy a Mindenható művét valósítja meg, azt nem lehet útjától eltéríteni. ennek megfelelően méreggel átitatottak és ellenségesek a mélyen hívők reakciói, ha a hitetlenek zaklatják őket klíma-bálványimádásukban.

«Klíma-fölmelegedés hisztéria»

Van legalább valami szolid tudományos alapja ennek a parancsoló klíma-rigorózusságnak? Csakugyan 97 %-os a klimatológusok konszenzusa a fölmelegedés kérdésében az állapot, okok és következmények tekintetében? A válasz egészen egyszerűen: NEM.

A bálványimádás figyelmen kívül hagyja, hogy jó néhány neves klimatológus és meteorológus másképp látja a kérdést. Én nem vagyok szakember. Nem tudom eldönteni, kinek van igaza, de tudomásul veszem, hogy a perdöntő kérdéseknél, mint pl. a CO2 hatása az átlaghőmérsékletre, alapvetően különböznek a tudósok álláspontjai.

Tekintsünk például a már említett Richard Lindzenre. Egy Londonban, az elmúlt évben tartott előadásában, – amelyet a Youtube-on néztem meg – elmondja az MIT, a Chicagoi Egyetem és a Harvard nyugalmazott professzora, hogyan működik a mi soktényezős klímarendszerünk. Csak csekély, a legutóbbi kis jégkorszak 200 évvel ezelőtti vége óta regisztrált fölmelegedésről beszél.

Lindzen legérdekesebb megállapításai:
A világ klímája erősen megváltozhat minden külső ráhatás nélkül. Az óceánok és az atmoszféra kölcsönhatása is okozhat ingadozásokat.

A CO2 ugyan üvegházhatású gáz, de messze nem a legfontosabb. És az arányait tekintve igen csekély antropogén CO2-kibocsátás eltörpül az óceánok, atmoszféra bioszféra természetes energiacseréje mellett. Ezért tudományosan tarthatatlan, a CO2-t kinevezni a világ átlaghőmérsékletét szabályzó tényezőjének.

Ezenkívül – folytatja Lindzen – nincsenek bizonyítékok az extrém időjárási események, gyakoriságának, viharok erejének növekedésére.

Lindzen külön bírálja azoknak a klímamodelleknek a pontatlanságát, a téves prognózisokat, amelyeket a klímaváltozás-kutatók világkongresszusa, az IPCC figyelembe vett pánikkeltő közleményeinek készítésekor. Minden eredményre van egy modell. Olyan ez, mint a céllövő, aki miután véletlenül eltalált valamit, azt nevezi ki célnak. Lindzen az egészet «fölmelegedés-hisztériának» nevezi, amelynek célja, hogy megszüntessék a szabad piacgazdaságot.

Anélkül, hogy csatlakoznánk az egyik vagy másik oldalhoz, szabadjon azért föltenni a kérdést: valóban helyes az energiaszolgáltatásunkat, gazdasági berendezkedésünket, életvitelünket egy, a CO2-re vonatkozó bizonytalan, szélsőséges elmélet alapján teljesen átalakítani?

Lehet előrelátónak nevezni azt a politikát, amely a mai és a jövőbeni generációkat az energiaátalakítás hatalmas jelzálogával terheli meg? Olyan elméletek alapján, amelyek erősen vitatottak?

Erős kétségeim vannak.

A világ egyre zöldebb lesz

Igen, egyre melegebb lesz. De nem tudjuk, meddig folytatódik ez így tovább. És senki nem tudja, hogy az ember irányíthatja-e és befolyásolhatja-e a Föld klímáját. Még a CO2 kérdésében sincs konszenzus. Van, aki méregnek nevezi, mások pedig áldásnak.

Prof. Ranga Myneni

A szakirodalom tanulmányozása során bukkantam Ranga Myneni, a Bostoni Egyetem környezettudományi professzorának munkáira. Szatellit adatok alapján be tudta bizonyítani, hogy a CO2-koncentráció növekedése következtében a zöld felületek világméretben 14 %-kal növekedtek az elmúlt 30 évben. A folyamat érinti a trópusi esőerdőket, a szubarktiszi tajgákat, a pampákat, félsivatagos és a mezőgazdasági területeket. Olyan a helyzet, írja Myneni, mintha a Föld kapott volna egy kontinenst, amelynek területe az USA területének duplája.

A világ egy kicsit melegebb lesz, de mindenekelőtt jóval zöldebb. Nyilván, találunk más jeleket is. De mint nem szakember szerényen megállapítom: A Greta Thunbergtől Petra Gössi-ig általánosan démonizált CO2-nek nem csak káros (ha egyáltalán vannak ilyenek), de nagyon örvendetes mellékhatásai is vannak. Akárhogy is: Semmi nem indokolja az állam gigantikus beavatkozását a gazdaságba, életünkbe a klíma megmentésének állítólagos indokával. Amely megmentésre lehet, hogy nincs is szükségünk.

2020. február
Fordította: Király József

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151 (OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.
Print Friendly, PDF & Email