Szeged Hallucinations

Pakal, a mayák királya sötét ábrázattal jött ki a papi rezidenciából. Évek óta nem esett elég eső, a termőföldeken az egyik aszályos év követte a másikat. Általános volt az éhínség, és ezt a határokon leselkedő ellenség is érzékelte. Bevett szokás volt a birodalomban, hogy ilyen szituációkban a papok, más néven orvosságos emberek kérdezték meg az isteneket. Nos, Laman a főpap megkérdezte a földművelés istenét, Yum Kaax-ot, aki állítólag azt a választ adta, hogy haragját csak emberáldozattal lehet lecsillapítani. Pakalnak nem volt sok kedve 200 fiatal feláldozására, ahogy azt Yum Kaax kérte, de nem volt mit tenni. A papi kaszttal még egy uralkodónak sem volt tanácsos ujjat húzni.
Természetesen az emberáldozat nem segített a maya birodalmon. Ha a mayák karbantartották volna öntözőrendszereiket, víztározókat építettek volna, kutakat fúrtak volna, gondot fordítottak volna a vetésforgóra, a termőföldek trágyázására, ez talán segített volna.

A SZEGED PÓLUS FEJLESZTÉSI NONPROFIT KFT a szegedi önkormányzat tulajdonában lévő nonprofit Kft, melynek feladata az uniós finanszírozású fejlesztési projektek lebonyolítása. A Kft közreműködésével 2019-ig 43 milliárd Ft értékű szegedi fejlesztés valósult meg. Jelenleg többek között a

  • Zöldváros fejlesztések
  • közlekedésfejlesztés
  • kerékpárút fejlesztés területen folynak munkálatok.

Egy közbeszerzési eljárás keretében a Creative Elephant Studio Kft nyert el egy munkát:

Fenntartható városi közlekedésfejlesztés Szegeden – II. ütem című, TOP-6.4.1-16-SG1-2018-00002 azonosító számú projekt keretében kötelezően előírt szemléletformáló tevékenységek megvalósítására bruttó 14 236 700 forint értékben. A pénz nagy része az EU Európai Regionális Fejlesztési Alaptól jön a Széchenyi Terven keresztül.

Ennek keretében készült el a

SZEGED 2050-BEN – JÖVŐKÉPEK A KLÍMAVÁLTOZÁS ÁRNYÉKÁBAN

honlap.

A honlap üzenete: Kiszáradó Tisza, porvihar, gyilkos hőhullámok, tűzvész és élelmiszerválság, nyomor – lesújtó képet festhet Szeged 2050-ben, ha bekövetkezik a klímakatasztrófa.

Elöljáróban:

Nem rójuk fel a honlapot készítő Kft illetékeseinek, hogy egyoldalú riogató, pánikkeltő, de evvel egyidejűleg tudományosan megalapozatlan kliséket alkalmazva tárják elénk, mi lesz, ha nem töltjük adóforintjainkat a fenekelten klímahordóba. Amely hordó alatt ott vannak a klímahisztérián nyerészkedő vállalkozások feneketlen zsebei.

Hiszen egy honlapkészítésben, látványtervek alkotásában profi cég nem feltétlenül kell, hogy otthon legyen a klímaváltozással kapcsolatos tudományos kérdésekben.

Annál nagyobb felelősség terheli azokat a többségében szegedi tudósokat, akik hamis hírek, hamis statisztikák alapján, de az IPCC-narratívát 100 %-ban követve súgtak a honlap készítőinek, és ezen keresztül Szeged lakosságának:

  • nagyon nagy a baj
  • a Tisza kiszáradhat 30 év alatt
  • a klíma sivatagossá válhat a városban
  • az ivóvizet méregdrágán, kis egységekben kiszerelve lehet majd megvásárolni
  • gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási események, a villámárvizek
  • luxus lesz a sör
  • a svédektől importálunk bort
  • élelmiszerválság
  • szárazság és villámárvizek
  • munka nélkül, nyomorban.

Mindennek az oka pedig az ember (így, általánosítva*), aki felelőtlen módon a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével elérte, hogy a levegő CO2-tartalma 150 év alatt 280 ppm koncentrációról 400 ppm-re növekedett, ami pedig az atmoszféra üvegházhatása következtében az átlaghőmérséklet emelkedését okozta. Talán ha egy fokkal.

*Nem lehet egy kalap alá venni egy amerikai, egy nyugat-európai, egy kelet-európai és egy afrikai ember CO2-kibocsátását. Óriásiak a különbségek! Még ha hinnénk is a klímarögeszmében, akkor is azt mondanánk, vagy redukálják a fejlett nyugati államok saját CO2-kibocsátásukat a mi szintünkre, vagy ki ne nyissák a szájukat addig, amíg mi el nem érjük az ő szintjüket. Látjuk ugyanis, hogy fejlett ipar elképzelhetetlen magasabb CO2-kibocsátás nélkül. Az 50 %-os redukálás tekintet nélkül a kibocsátás szintjére azt jelenti ugyanis, hogy az is a felére csökkentse napi étkezését, aki naponta egy marék rizst eszik, meg az is, aki reggeltől estig dúsan étkezik. Amitől az első éhenhal, az az utóbbinak meg sem kottyan.

I. Mindenekelőtt: Nem vitatjuk, hogy az ember a következményeket előre nem látó vagy felelőtlen gazdálkodásával befolyásolhatja a csapadék mennyiségét – tehát az éghajlatot, továbbá a talajvízszintet.

Erre az alábbi példákat hozzuk.

1, Folyóink 19. századi szabályozása egy jó indulatú kezdeményezés volt, a mezőgazdaság számára kívántak területet nyerni és egyúttal az árvizek ellen is védekezni. Az elképzelések azonban nem vették figyelembe, hogy
Amíg az Alföld nagy részét vadvizek, mocsarak, lápok borították, a helyi csapadékképződésre mindig jutott elégséges víz. A folyószabályozások, a mocsarak, lápok lecsapolása ezt a természetes víztartalékot megszüntette, a térségnek fokozatosan a téli–tavaszi csapadék által biztosított vízmennyiségre kellett átállnia.
(https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/1997-11FD1/a-fold-es-a-vilagegyetem-12C9F/meteorologia-12E00/legkori-gazok-12E16/a-talajvizszint-alakulasa-12E7F/)

Természetesen a folyószabályozás összességében pozitív eredményeket hozott, úgy a mezőgazdasági terület, mint az árvízvédelem kérdésében, de lássuk: Az ember beleavatkozott a természetbe, és ez a talajvízszint, illetve a csapadék mennyiségének csökkenését okozta. Természetesen a korábbi állapotot nem lehet már visszahozni.

2, A talajvízszint csökkenésének másik oka a csatornázás elterjesztése. Bármilyen elegáns dolog is, hogy kommunális szennyvizeink egyre nagyobb arányban folynak a település szennyvíztisztítójába, majd onnan általában élővízbe (Szegeden a Tiszába), nem csukhatjuk be szemünket a nemkívánatos mellékhatás, a talajvízszint csökkenése előtt. Felelőtlen dolog ezeket a következményeket a levegő CO2-koncentrációja növekedésének tulajdonítani. Egyrészt, ha behunyjuk szemünket a tényleges okok előtt, és egy fiktív ok ellen hadakozunk, akkor ugyan elköltöttünk milliárdokat, de egyrészt a tényleges okok ellen nem tettünk semmit, másrészt a feneketlen hordóba (a klímalobbi feneketlen zsebeibe) töltött pénz hiányozni fog a tényleges problémák megoldásánál.

3, Nem feledkezhetünk meg a talajvízszint süllyedés másik fő okáról, az öntözési célú vízkivételről.
A talajvízszint csökkenése az Alföldön 1,5 – 2 m közé tehető 1960 és 1990 között. Pl: http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/FE2001/FE20011-4_115-126.pdf és http://www.forrasfolyoirat.hu/1007/rakonczai.pdf

4, Ugyancsak szerepet játszik a talajvízszint csökkenésében a belvizek levezetése.
Természetesen a gazdálkodók tavasszal minél teljesebb belvízelvezetést követelnek, nem gondolva arra, milyen jól jönne néhány hónap múlva, ha lenne egy kis tartalék a növényeknek. Nem, ehelyett megy a siránkozás, és az ártatlan CO2 bűnbaknak történő kinevezése.

5, Nem elhanyagolható a rétegvíz, kitermelés és a talajvíz öntözési célú kitermelése. Pl. https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9tegv%C3%ADz

Ide tartozik még közvetetten, nem mint éghajlati tényező, de mint a mezőgazdasági területek kérdése: A talaj minőségét rontja a nagy sótartalmú termálvizek visszasajtolás nélküli kitermelése.

6, Számos tudós az erdőterületek növekedése helyett a XV. századtól kezdődő erdőirtásokat hozza összefüggésbe a talajvízszint krónikus változásával. Ahogyan csökkent az Alföldön erdővel borított terület nagysága, azzal együtt a vízkörforgásban fontos szerepet játszó területi párolgás is mérséklődött, a hasznosítható vízkészlet nagysága pedig jelentősen visszaesett.
https://www.agrarszektor.hu/noveny/kiderult-nem-az-erdotelepites-all-az-alfold-elsivatagosodasanak-hattereben.23428.html
Tudományos vizsgálatok szerint az erdők alatt a talajvíz szintje 0,8–1,1 m-rel mélyebben helyezkedik el, mint az erdőn kívül. A vizsgált erdőfolt tényleges évi evapotranszspirációjának (transzspiráció, intercepció együttesen ET) értéke (712 mm/év) az erdő 15–20 éves korától kezdődően kb. 130 mm-el meghaladja az évi csapadékösszeget.
http://erdo-mezo.hu/2020/01/02/az-erdok-vizfelhasznalasa-es-vizpotlasi-lehetosegei/

7, Tartsuk szem előtt: Magyarország csapadékainak jelentős részt az Atlanti Óceán felől kapja. A csapadék mennyisége folyamatosan csökken, amelynek okai közt ott van az erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás megváltozása a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban, amelyekben a vízgazdálkodás hasonló problémákkal néz szembe, mint nálunk, mégha nem is olyan súlyos mértékben. Ezek az országok közelebb vannak az óceánhoz, tehát, ha a korábbi bőséges csapadékmennyiség csökken valamelyest, marad még bőven, a nálunk hiányzó csapadékmennyiség viszont jóval súlyosabb hatású.
Hogy hasonló problémákkal kell szembenéznie a német vízgazdálkodásnak is, álljon itt ez a cikk: “Németország elsivatagosodik? A németek maguk szárítják ki területeiket” https://www.eike-klima-energie.eu/2020/08/21/wird-deutschland-versteppen-die-deutschen-legen-ihr-land-trocken/
8, Végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg arról, hogy a Magyarország és az Atlanti-óceán közötti területeken szélturbinák tízezrei lassítják a nyugati szelet, amely eddig hozta a csapadékot. Néhány számadat erről:
Ausztriában 1313 szélturbina található, ezek többsége a Magyarországgal határos terülteken van.
2019 végén Németországban csaknem 30.000 szélerőmű működött.
Egy ábra ezek elhelyezkedéséről:

Az európai szélturbinák száma 100 ezerre tehető, ezek túlnyomó része Nyugat-európában van.

Hogy összefüggés van a szélerőművek számának és az aszály által sújtott területek nagyságának növekedése között, erre lassan Németországban is rájönnek, de a főáramú média ezt nem veri nagydobra.

Windkraft und trockene Böden: Kommt zusammen, was zusammengehört?

II. Számoljunk le ezek után néhány népszerű, elterjedt, de minden tudományos alapot nélkülöző tévhittel:

Az ember a 19. század közepe, az iparosodás kezdete óta 280-ról 400 ppm-re növelte az atmoszféra CO2-koncentrációját. Ez az ún. üvegházhatás következtében 0,8 – 1 fokkal emelte a Föld átlaghőmérsékletét. Az emberi kibocsátás további növekedése a Föld átlaghőmérsékletét olyan mértékben emelheti meg, amely ökológiai katasztrófával jár.
A Föld éves CO2-kibocsátásának csupáncsak kb. 5 %-a antropogén eredetű. A 95 %-ot maga a Föld (természetes kibocsátás, mint vulkánok + állatvilág, tengeri élőlények) termeli. És ha a vulkáni tevékenység növekszik (márpedig növekszik), akkor semmit nem segít, hogyha a maradék 5 %-ot rengeteg pénzt elköltve néhány ezrelékkel visszafogjuk. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, a világ többi részén pont ugyanolyan szemellenzős módon gondolkodnak, mint nálunk.
Nem.
A kínaiak, japánok, de általánosságban az ázsiaiak nagyon pragmatikusan közelítik meg a kérdést. Első a gazdaság, és ha kapnak valamit a fehér emberek lakta országokból klímamegmentés címén, azt mosolyogva elfogadják. De a saját költségvetést sohasem fogják erre áldozni.
A vírushisztériának nem sok pozitív hozadéka volt az elmúlt hónapokban. De egy önkéntelenül szemünk elé tárt grandiózus, világméretű kísérlet megmutatta, hogy hiába csökkent le az antropogén kibocsátás, a Föld kibocsátása vígan tovább növekedett. Magyarul: Az emberi tevékenységnek gyakorlatilag nincs ráhatása a Föld CO2-koncentrációjának növekedésére.
Ehhez lásd:
https://www.eike-klima-energie.eu/2020/07/29/co2-und-corona-update/
https://www.eike-klima-energie.eu/2020/06/06/co2-und-korona/
https://www.klimarealista.hu/korona-es-klima-a-dogmak-megrendulesenek-korat-eljuk/

Az üvegházhatás elmélet csak akkor működik (a számítógépes modellekben), ha alapvető fizikai-kémiai törvényszerűségeket figyelmen kívül hagyunk. A CO2 nem okozhat átlaghőmérséklet növekedést.
Lásd: https://www.klimarealista.hu/gondolatok-a-klimarol-az-antropogen-klimahatasrol-akh/ V. pont

A legfontosabb klímagáz a víz, amelynek negatív visszacsatolása van. Ha növekszik az atmoszféra hőmérséklete, akkor növekszik víztartalma is, jóval nagyobb mértékben, mint a CO2-tartalom. Arról már nem is beszélve, hogy a víz jóval nagyobb spektrumban képes az infravörös sugarakat abszorbeálni, majd újra kibocsátani, mint a CO2. És ne feledjük: A víz nem csak a Földfelszínről visszasugárzott IR-sugarakat abszorbeálja, és bocsátja ki újra, hanem a direkt, a Napból érkező IR-sugarakat is. Magyarul: több víz a légkörben = légkört hűtő hatás.
https://www.klimarealista.hu/klimarealista-kontra-meteorologus/
https://www.klimarealista.hu/wp-content/uploads/2020/02/KL%C3%8DMA-KOMPENDIUM1.pdf

Nota bene: Az elmúlt 2000 év hozott kis jégkorszakokat és meleg időszakokat. Az ember saját – mai szemmel nézve – primitív eszközeivel mindkettőhöz tudott alkalmazkodni. Szeretnénk azonban felhívni a figyelmet, hogy a kis jégkorszakok termésátlag csökkenéssel, életszínvonal eséssel, éhínséggel jártak együtt, míg a melegebb időszakok magasabb termésátlagot, békés, nyugodt fejlődést eredményeztek.

Az ábrához annyi megjegyzést szertnénk hozzáfűzni, hogy a trendek ugyan helyesek, de az abszolút értékek az itt közölteknél magasabbak. A hamisításnak ideológiai oka van: Ha szembesül a 21. század embere avval, hogy az elmúlt 2000 évben több fokos értékű kilengések voltak mindkét irányban, akkor nem lesz vevő a klímariogatásra.

III. Nézzünk rá ezek után a kreatív elefántok néhány víziójára
(dőlt betűvel az idézetek a “szegedvision” honlapról)

Luxus lesz a sör
Az árpa különösen érzékeny az időjárás változásaira, a melegre és a szárazságra, ezért harminc év múlva kevés helyen érzi majd jól magát a növény. Árpából készül a maláta, ebből pedig a sör, ami ha nem is tűnik el teljesen, 2050-re biztosan luxuscikké válik.

Először is:
A kiirthatatlan téveszmék közt szerepel, hogy a magasabb átlaghőmérséklet kevesebb csapadékot jelent. Pont fordítva van. Minél magasabb a hőmérséklet, annál több víz párolog el, ami pedig a légkör azonnali telítődése után le is esik. A trópusi területeken magasabb a levegő páratartalma és több csapadék esik, mint a sarkvidékeken.
Hogy a klímagázoknak, de mindenekelőtt a CO2-nek nincs sem számítható, sem mérhető hatása az átlaghőmérsékletre, lásd itt:
https://www.klimarealista.hu/gondolatkiserlet-a-co2-klimaszenzitivitasarol/

Az éghajlat természetesen változhat az elkövetkezendő 30 évben, de nagy ugrások nemigen várhatók. Kicsit furcsa továbbá ez a definitív kijelentés: Luxus lesz a sör. Még ha el is hinnénk a klímahisztériát: Magyarországon biztos nem lesz 30 év múlva olyan meleg, mint most Olaszországban. Na és? Luxus a sör Olaszországban? Nem. Ne siránkozzunk tehát, hanem nézzük meg, mi az a növény, amit esetleg a megváltozott éghajlati viszonyok között lehet termelni.

Bor a svédektől
A borvidékek biztosan átalakulnak, ahogy változik az időjárás, könnyen lehet, hogy inkább svéd borokat fogunk kortyolgatni. Persze csak, ha lesz rá pénzünk, ugyanis valószínűleg a borok is inkább luxusterméknek fognak számítani. Ha sikerül egy kicsit lassítani a felmelegedésen, lehet, hogy elég időt adhatunk a gazdáknak és a növényeknek is az alkalmazkodásra.

A hallucinációval ellentétben azt tudjuk csak mondani: Ha nő az átlaghőmérséklet, olcsóbb lesz a bor termelése. Lásd Olaszország, Dél-Franciaország.
A felmelegedést nem tudjuk lassítani. Rajtunk kívülálló okok miatt emelkedik vagy csökken a Föld átlaghőmérséklete. Az elmúlt 2000 évről viszonylag pontos adataink vannak. Ezidő alatt voltak a mainál 2-3 fokkal hidegebb és 2-3 fokkal melegebb időszakok. Az ember az iparosodás előtti időszak viszonylag kezdetleges eszközeivel is tudott ehhez alkalmazkodni. Ma fejlett iparunk és technológiánk számára az alkalmazkodás gyerekjáték. Megjegyezzük azért, hogy az elmúlt évszázadokban a hidegebb időszakok terméskiesést, éhínséget okoztak, a melegebb időszakok pedig jólétet, fejlődést. Klímapánikra tehát semmi ok.
Amit viszont képes az ember megtenni, az a talajvízszint csökkentése, illetve ennek megállítása. Az értelmetlenül elpazarolt milliárdok viszont pontosan ettől a területtől vonják el a pénzt. 

Fogjuk be a szelet!
A szél ereje fontos eleme lehet a város energiaellátásának. Csongrád megye területének 10 százalékán már elég szél fúj ahhoz, hogy erre áramot fejlesztő technológiát telepítsünk, persze a Kisalföldön található szélkerekeknél jóval kisebbeket. Bár a szélenergia ára az elmúlt két évtizedben meredeken zuhant, és már állami támogatás nélkül, piaci alapon is gazdaságossá vált, a telepítés még mindig költséges.

Szomorú, ha hozzá nem értő személyek megszólalnak energetikai ügyekben. De legalább tájékozódnának!
Még szomorúbb, ha 20 szegedi tudós között egy sem akad, aki kiigazítaná az ilyen blődségeket, hogy a szélenergia már állami támogatás nélkül, piaci alapon is gazdaságossá vált.
Ezek az álhírek arra szolgálnak, hogy tévhitbe ringassák és megnyugtassák a lakosságot, már nem tart sokáig adóforintjaink milliárdjainak feneketlen hordóba töltögetése. Népgazdaságunkat súlyos milliárdokkal terheli az ún. megújuló energiaforrások támogatása. Ezt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal honlapján közzétett adatokkal támasztjuk alá:

Vagyis mi adófizetők 16,68 Ft/ kWh piaci átlagárnál (2018) körülbelül ugyanannyit hozzáteszünk még támogatás címen a megújuló elektromos energia árához. Ha valaki nem értené: Az ún. megújulók kétszer olyan drágán termelnek, mint a hagyományos áramforrások. Eredmény természetesen semmi. És ez évente 40-50 milliárd Ft-tal csapolja meg költsévetésünket. Egyetlen jövőbe mutató megoldása van az energiatermelésnek, az atomenergia. Ebben még óriási tartalékok vannak. Ha egyszer elfogynak a földről a fosszilis energiahordozók, a nukleáris nyersanyag még tízezer éven keresztül rendelkezésre áll.
Ajánljuk az érdekeltek figyelmébe:
https://atombiztos.blogstar.hu/
https://www.klimarealista.hu/tag/atomenergia/
https://nuklearia.de/

A szél- és napenergiát el kell felejteni, mint kisded játékokat. Az ún. megújuló (helyesen: véletlenszerűen rendelkezésre álló) áramforrások sarokköve a megtermelt és éppen fölösleges energia tárolása. A probléma annál súlyosabb, minél nagyobb a véletlenszerűen termelő energiaforrások aránya. Ez Németországban olyan súlyos, hogy az állam (az adófizető) tesz hozzá egy kis pénzt, csak hogy vigye valaki a fölöslegesen termelt áramot. Az államilag kiírt pályázaton – ki mennyit kér, hogy átvegye a hulladék-áramot – az egyik nyertes a német vasút (Deutsche Bundesbahn). És mit csinál a vasút az így kapott árammal (ami mellé pénzt is kapott)? Fűti a váltókat fagy ellen. Májusban. Júniusban. Lehet még fokozni az agyrémet?

Természetesen, ha valakinek az a vesszőparipája, ám csinálja. De el a kezekkel az állami költségvetés kifosztásától.

Szárazság és villámárvizek
Bár csapadék nem lesz sokkal kevesebb, az eloszlása sokat fog változni: ritkán fog esni, de akkor nagyon. Egy hónap forró, csapadékmentes időszak után, akár egy-két óra alatt leeshet a havi csapadék többszöröse is. A rengeteg víz elárasztja az utcákat, villámárvizeket okoz, majd gyorsan távozik a talajba és a csatornába, ismét víz nélkül hagyva minket. Erre a helyzetre nehéz jól reagálni: valószínűleg mindent meg fogunk próbálni, hogy a lehullott csapadékot összegyűjthessük, és szürkevízként, például öntözésre felhasználjuk.

Az Elba Drezdánál, 1904

Csak hogy a konkrétumoknál maradjunk. A Magyarországon lehulló csapadékmennyiség évek óta csökken. Ennek oka feltehetőleg a tőlünk nyugatabbra fekvő országok mező- és erdőgazdálkodásának változása. A levegő CO2-tartalmának és az átlaghőmérséklet minimális emelkedésének ehhez semmi köze nincs. Mivelhogy az átlaghőmérséklet emelkedése inkább a csapadék mennyiségének növekedését, mint csökkenését okozza, lásd fentebb.
Csapadékvíz összegyűjtése: Végre találunk helyes megállapításokat, helyes célkitűzéseket is.

Élelmiszerválság
2050-re nemcsak a vízhiány okozhat konfliktust, az élelmiszerhiány is egyre nagyobb probléma lesz, az egyenlőtlenségek pedig akár háborúhoz is vezethetnek. A ma elpazarolt élelmiszer egynegyede elég lenne, hogy a körülbelül 800 millió éhező jól lakjon. 2050-ben már biztosan nem engedhetünk meg magunknak ilyen mértékű élelmiszerpazarlást, ráadásul az emberi tevékenységből származó üvegházhatást okozó gázok 8 százaléka azon élelmiszerek előállításából származik, amelyek a szemétben végzik, vagy el sem jutnak a fogyasztóhoz.
Nehéz megmondani, hogy alakul a jövőben Magyarország élelmiszerbiztonsága, hiszen 2050-re nemcsak a termőterületeink jelentős részétől kell elbúcsúznunk, de elképzelhető, hogy az öntözésre sem lesz elegendő vizünk. Az szinte biztos, hogy étrendünkben megjelennek a rovarok, ahogy az is nagyon valószínű, hogy földjeinken már túlnyomórészt génmódosított növényeket fogunk termeszteni.
Meglehetősen idegesítő ez a mantra az üvegházhatású gázokkal. Ilyen megállapítást tenni, hogy 2050-ben kisebb mértékű lesz az élelmiszer pazarlás, illetve, hogy “az emberi tevékenységből származó üvegházhatást okozó gázok 8 százaléka azon élelmiszerek előállításából származik, amelyek a szemétben végzik, vagy el sem jutnak a fogyasztóhoz” – meglehetősen felelőtlen dolog. Minden alapot nélkülöz.
Mi magyar emberek eddig is takarékosan éltünk, eddig sem jókedvünkben dobtunk ki élelmiszert. De ha egyszer a legnagyobb elővigyázatosság mellett megromlott valami, azt ezután sem fogjuk megenni.
Nem, biztos, hogy nem kell elbúcsúznunk termőterületeinktől. Természetesen meg kell adni a válaszokat a I. pont alatt felsorolt kihívásokra, mint a csapadék mennyiségének és a talajvíz szintjének csökkenése. És ha ezekre helyesen reagálunk, akkor megmaradnak termőterületeink.
A problémát jó foglalja össze
Fuggerth Endre https://www.klimarealista.hu/tervjavaslat-tennivalok-hazank-vizhaztartasa-korul/ c. írása.
És biztosak vagyunk benne, hogy senki nem fog Magyarországon rovarokkal táplálkozni, akármekkora is a CO2-mérlege. És ez nagyon helyes így.

Luxus lesz az autó
Az eladott autók száma évről évre növekszik, jelenleg is a személygépjárművek okozzák a városi közlekedésszervezés egyik legnagyobb kihívását. Az autókkal nemcsak az a probléma, hogy környezetszennyezők, hanem az is, hogy nagyon sok helyet foglalnak el az utakon és parkolókban, pedig átlagosan csak 1,2 ember ül bennük. Bár a szakemberek régóta javasolják a sokkal hatékonyabb és fenntarthatóbb közösségi közlekedést és a kerékpározást, a nagy dugókat végül lehet, hogy pont a klímaváltozás fogja megszüntetni. 2050-re ugyanis az emberek nagy része egyszerűen nem lesz képes kifizetni az üzemanyagot, legyen szó akár benzinről, akár elektromos energiáról, így az autózás újra luxusnak fog számítani, és az utakon valószínűleg inkább az állami szervek járművei közlekednek majd.

A kreatív elefántok magabiztos orákulumairól a Római Klub 1972-es prognózisa jut eszünkbe, mely szerint a kedvezőbb forgatókönyvet alapul véve 2003-ra fogy el a kőolaj a Földön, kedvezőtlenebb prognózis estén pedig 1992-re. Nyugodjunk meg. Van még olaj. 2050-ben is lesz. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne bánjunk takarékosan a Föld energiakészleteivel.

Látjuk persze, hogy a von der Leyen – Soros tengely minden megtesz azért, hogy megkeserítse az autósok életét. De ennek más okai vannak, mint az aggodalom a Föld olajkészletei miatt.

Munka nélkül, nyomorban
Jelenlegi életmódunk ökológiai szempontból káros és nem fenntartható, ennek következményei fokozatosan meg fognak jelenni a gazdaságban is. A gazdaság szerkezetének átalakulása válságokat, eltűnő iparágakat és hatalmas munkanélküliséget hozhat magával. Az automatizáció következtében is sok munkahely szűnhet meg: a mesterséges intelligencia segítségével rövid távon valószínűleg több ember munkáját tudjuk kiváltani, mint ahány új munkahelyet teremthetünk a segítségével.
A nyomornegyedek valószínűleg megszokott részeivé válnak a 2050-es városképnek.

Hogy féltek a lyoni géprombolók a textilipari gépektől! Az automatizálás elképzelhetetlen jólétet hozott, persze csak ott, ahol a fejlődést nem az ideológiához igazították.
Ha társadalmunkban megmarad a klímahisztéria, vírushisztéria, mint a gazdaság kerékkötői, továbbá a hisztériákból hasznot húzó lobbik, mint az emberi tevékenység gyümölcsének lefölözői, akkor csakugyan számíthatunk a nyomornegyedekre.
Pragmatikus gazdaságpolitika esetén viszont a kínaihoz hasonló fejlődés jöhet el hazánkban is.
Hogy lesznek-e nyomornegyedek 2050-ben, kizárólag attól függ, felelős, a közjót szem előtt tartó politikai csoportosulást választ magának az ország népe, vagy bedől a hangzatos, tetszetős jelszavakat kiáltóknak. Nota bene: Minél többet töltünk a feneketlen klímahordóba, annál nagyobb az esélye a nyomornegyedeknek.

Szeméthegyek
Egyetlen magyar ember átlagos éves szeméttermelése 380 kg. Ha belegondolunk, mennyien is élünk a Földön, már nem is olyan meglepő, hogy Franciaország méretű szemétszigetek úsznak a Csendes-óceánon, vagy hogy évente 1 000 000 000 000, azaz egybillió darab műanyag zacskót dobnak ki az emberek. Mivel évről évre egyre több szemetet termelünk, a problémát egyre nehezebb és drágább lesz eltüntetni a szemünk elől, így 2050-re valószínűleg hozzászokik a szemünk a szemetes közterületek látványához. A szelektív hulladékgyűjtés 2015 óta kötelező Magyarországon, ami önmagában még nem oldja meg a problémát, de fontos első lépés a hulladékmennyiség csökkentésében. Bár a gyártók felelőssége óriási ebben a kérdésben, legalább ugyanennyire fontos, hogy átgondoljuk saját fogyasztásunkat is, hiszen rengeteg műanyagot csupán néhány percig használunk, mielőtt eldobnánk. Ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot, és kerüljük az egyszer használatos műanyagok használatát, egy fontos lépést tettünk a fenntarthatóság felé.
Evvel a ponttal annyiban lehet egyetérteni, hogy természetesen figyelmet kell fordítani a hulladékgazdálkodásra. Már csak azért is szükséges volna a klímahisztériától búcsút venni, és az ilyen címen a feneketlen hordóba döntött pénzeket ésszerű módon felhasználni.
Továbbá: az embereket nem nevelni kell (alaptalan riogatásokkal), hanem gazdaságilag kell őket érdekeltté tenni. Nem a felelőtlen gyártókon kell elverni a port, hanem gazdasági szabályzókkal kell őket is a kívánt irányba mozgatni. Németországban méregdrága betéti díja van a PET palackoknak (25 cent, kb. 85,- Ft.). Iparkodik is mindenki visszavinni őket. Csupáncsak politikai akarat kérdése, hogy itt is bevezetésre kerüljön.

Energia mindenáron
A klímaváltozás hatásainak komolyra fordulása után megjelenhetnek az olyan kétségbeesett megoldások a megújuló energia hasznosítására, mint ezek a vízturbinák. Energiaválság idején az országos energiaellátás akadozása, megbízhatatlansága miatt a lakosság egyéni megoldásokkal is megpróbálkozhat: a lakóövezetekben valószínűleg sűrűn egymásra pakolt napelemekkel és egyénileg tákolt szélkerekekkel találkozhatunk majd.
A megújuló energia használatának is vannak korlátai és környezetszennyező hatásai, ezért csak a megfelelő hatástanulmányok elvégzése után, a területhez igazítva érdemes befektetni a technológiába.
Energiaválság csak is és kizárólag ott lesz, ahol az ideológia, hisztéria és nem a gyakorlati szempontok határozzák meg az energiagazdálkodást. Szélturbinák, napelemek szubvenciója csak elvonja a pénzt a pragmatikus megoldásoktól. Csak ismételni tudjuk magunkat: Óriásiak a lehetőségek még az atomenergia területén. A vízturbinákat pedig, mint folyamatosan termelő áramforrásokat, természetesen figyelembe kell venni az enerigagazdálkodás tervezésénél.

Gyilkos hőhullámok
A forró és száraz nyári időszakok az időseket, betegeket veszélyeztetik a legjobban, hiszen a szervezetüket legyengíti a szélsőséges időjárással való küzdelem. 2003-ban a különösen meleg párizsi nyárban majdnem 15 ezren vesztették életüket az extrém meleg miatt.
Különösen meleg nyarak mindig is voltak. A párizsi nyárban valószínűleg pont ugyannyian vesztik életüket, ha néhány fokkal alacsonyabb a hőmérséklet. És hát télen sem kellemes fagyhalált szenvedni. Nincs összefüggés az átlaghőmérséklet és az életkor között. Érdekes módon nyári szabadságukra az emberek nagy része délebbre fekvő országokba (Horvátország, Olaszország, Spanyolország) utazik.

Összeomló társadalombiztosítás
Hazánkban 2050-ben 8,3 millió ember fog élni az ENSZ becslései szerint. A csökkenő népesség a társadalom elöregedésével is jár, ami komoly terhelést jelent a nyugdíjrendszernek és az egészségügynek is. A társadalombiztosítás ma ismert rendszere 2050-re fenntarthatatlanná válik, az Y-generáció tagjai valószínűleg állami nyugdíjrendszer nélkül és fizetős egészségüggyel futnak neki az időskornak. Mivel a klímaváltozás nem nagyon úszható meg jelentős gazdasági válságok nélkül, valószínűleg 2050 magyar nyugdíjasainak jelentős része mélyszegénységben, egészségügyi ellátás nélkül fog élni.
Mindez csak akkor lesz így, ha továbbra is kergetjük a klíma megmentése nevű fantomot és töltjük milliárdjainkat a feneketlen klímahordóba. Ha ezt most azonnal berekesztjük, jólét, fejlődés, erős népgazdaság fogja hazánkat jellemezni. Lehet, hogy pont ezt nem akarják a pánikkeltés mögött álló erők?

Szárazság és villámárvizek
Bár csapadék nem lesz sokkal kevesebb, az eloszlása sokat fog változni: ritkán fog esni, de akkor nagyon. Egy hónap forró, csapadékmentes időszak után, akár egy-két óra alatt leeshet a havi csapadék többszöröse is. A rengeteg víz elárasztja az utcákat, villámárvizeket okoz, majd gyorsan távozik a talajba és a csatornába, ismét víz nélkül hagyva minket. Erre a helyzetre nehéz jól reagálni: valószínűleg mindent meg fogunk próbálni, hogy a lehullott csapadékot összegyűjthessük, és szürkevízként, például öntözésre felhasználjuk.
Az extrém időjárási elemek gyakoriságának növekedésére semmi bizonyíték nincs, de tudományos magyarázata is hiányzik.
A lehullott csapadékvíz összegyűjtése és kezelése a legkritikusabb felhasználás (ivóvíz) felé helyes út. Bár ezt nem szürkevíznek nevezzük. Szürkevíznek a vonatkozó szakirodalom a fekália- és vizeletmentes kommunális használtvizet nevezi. A csapadékeloszlás változása egy tetszetős teória, minden bizonyíték nélkül. Ha visszatekintünk az elmúlt ezer évre, bőségesen volt példa a szélsőséges időjárásra Európában, minden éghajlati övezetben.

Folyóból patak
Amennyiben hagyjuk, hogy a globális felmelegedés meghaladja az 1,5 fokot az iparosodás előtti szinthez képest, felborulhat bolygónk klimatikus egyensúlya, ami veszélyes láncreakciókat indíthat el, és szélsőséges időjáráshoz vezethet. Mivel a probléma nagyságához képest az emberiség egyelőre meglehetősen keveset tett annak elhárításáért, jelenleg valószínűbbnek tűnik az igen veszélyes, akár 3 fokot is elérő felmelegedés is.
A klímakatasztrófa egyik jellemző és emlékezetes jelensége a többhetes nyári szárazság lesz: az akár egy hónapig is elhúzódó csapadékmentes időszak végére akár ilyen alacsony vízállás is elképzelhető lesz a Tiszán. Az aszályos időszak nemcsak a folyókból csinál patakot, súlyos károkat okoz az élővilágnak, a mezőgazdaságnak, és komoly vízhiánnyal is fenyeget.
Az aszályos időszak valóban visszavezethető az emberi tevékenységre. Csak ennek semmi köze a levegő CO2-tartalmához. Lásd: I. pont.
Csak ismételni tudjuk magunkat: Az átlaghőmérséklet eddig is az emberi tevékenységtől függetlenül, valamint a levegő CO2-tartalmának változásától függetlenül változott. Mindkettő változik ezután is, függetlenül tőlünk.

Sorban állás vízért
Az ivóvíznek nincs alternatívája, 2050-re pedig az egyik legnagyobb kincs lehet a Földön. Az unokáink biztosan nem fogják elhinni, ha azt meséljük nekik, hogy 2020-ban ivóvíz folyt a csapból, és még a vécét is ivóvízzel öblítettük. Vízügyi szempontból – a közhiedelemmel ellentétben – hazánk kifejezetten veszélyeztetett országnak számít, a nálunk megtalálható vízkészletek 95 százaléka származik országhatárainkon túlról, így szükséghelyzetben nagyon kevés befolyásunk lehet csak arra, hogy mennyi és milyen minőségű vízzel gazdálkodhatunk. Bár a sorbanállás a vízért számunkra félelmetes jövőképnek tűnik, sok helyen ez már most is így történik: a világ népességének kétharmadát fenyegeti vízhiány.
Igen, sürgető szükség van vízgazdálkodásunk új alapokra helyezésére. Csak ennek az égvilágon semmi köze nincs az antropogén CO2-kibocsátáshoz

Felsővezeték
Jelenleg a troli és a villamos is felsővezeték segítségével halad, ám az elektromos közlekedés fejlődése nyomán ezek a vezetékek vagy a sínekbe kerülhetnek, vagy egyáltalán nem lesz már rájuk szükség. Az SZKT által átalakított, jelenleg is üzemben lévő Ikarus-Skoda trolibuszok már most is képesek “önjáró üzemre” és a menet közbeni töltésre is. Az elektromos járművek 2050-re már jóval nagyobb távolságokat tudnak megtenni akkumulátorral, és bizonyára hatékonyabban tudják majd tölteni is magukat.
A troli- vagy villamosvezetékek lecserélése akkumulátorokra nem fejlődés, hanem visszafejlődés. Minden áramátalakításnak forintban mérhető veszteségei vannak. Az elektromos energia tárolásának fizikai-kémiai korlátai vannak, és ezt a végső korlátot már nagyon megközelítettük.
Az akkumulátoros autó CO2-mérlege semennyivel nem jobb, mint a fosszilis üzemanyagot használó járműveké. Az elektromos energiát ugyanis elő kell állítani, szállítani, tárolni kell. Ezek a járulékos tevékenységek, ill. költségek olyan szinten növelik a CO2-kibocsátást, hogy a mérleg semennyivel nem jobb. Csak éppen a kibocsátás nem a városokban történik.

Elektromos busz: kicsi, olcsó
A hagyományosan kertvárosi övezetekből 4-8 főt szállítani képes, kis méretű, önvezető elektromos buszok viszik majd az utasokat. A városi forgalmat a legjobban megterhelő egyedül autózóknak ezek a buszok 2050-re olcsóbb és gyorsabb alternatívát fognak nyújtani, mint ha a saját autójukba ülnének be.
Elektromos busz: drága! Akár kicsi, akár nagy.
Az elektrokémiai potenciálsor fel van állítva, az elektromos energia tárolásának fizikai-kémiai korlátai vannak, amely korlátokhoz a jelenlegi technológiák már elértek. Az akkumulátort – mai tudásunk szerint mindig is jellemezni fogják hátrányai, nevezetesen
• nagy tömeg
• kicsi áramsűrűség
• töltési ciklusok véges száma
• csökkenő kapacitás az élettartam során
• lassú töltési idő.
Ha Szeged rendelkezik troli- és villamoshálózattal, az akkumulátor ehhez képest visszalépést jelent. Arról már nem beszélve, hogy még mindig nincs megoldva az elektromos autók spontán kigyulladása, ami a tűzoltókat megoldhatatlan problémák elé állítja.

Németországban Burghausenben a garázsban gyulladt ki az elektromos busz. A kár több mint 1 millió €.
Részletek a közösségi közlekedés számára rendelkezésre álló alternatívákról itt:
https://www.klimarealista.hu/dizel-troli-cng-elektromos/

Rovarfinomságok
Jelenleg is 2 milliárd ember eszik rendszeresen rovarokat, bár ez Európában még nagyon idegen nekünk. Az állati fehérjét ilyen formában előállítani sokkal környezetbarátabb, gazdaságosabb megoldás, és más tápanyagokban is gazdagok ezek az ételek. Több mint 1900 ehető rovarfaj létezik, és bár nekünk valószínűleg egyik sem tűnik túl gusztusosnak, feldolgozhatók olyan formában, hogy észre se vegyük, miből készült az ebédünk. A rovar alapú ételek piaca óriási növekedésben van, számíthatunk rá, hogy nemsokára nálunk is megjelennek az első ilyen finomságok, hiszen míg egy kilogramm rovar előállítása 2 gramm szén-dioxid-kibocsátást eredményez, ennyi sertéshús 1130 gramm, ugyanennyi marhahús pedig 2850 gramm szén-dioxid-kibocsátással jár.
Meg vagyunk győződve róla: Mi magyarok 2050-ben is nevetünk a rovar alapú fehérje fogyasztásán, az ehhez kapcsolódó CO2-mérlegen, és továbbra is sertés-, baromfi-, ill. marhahúst eszünk. És ez így nagyon helyes. A hústermeléshez kapcsolódó CO2-kibocsátásokról pedig Churchill híres mondása jut eszünkbe: Nem hiszek semmiféle statisztikának, csak amit magam hamisítottam. Mert mi is történik pl. a brazíliai esőerdők faállományával (a “Föld tüdejével”)? Többek között a rovarok eszik meg. Miközben szépen annyi CO2-t termelnek (elégetik a faállomány szénelem tartalmát), amennyi O2-t a fák termeltek.

Szeged, 2020. szeptember
Király József
okl. vegyészmérnök
(A vízgazdálkodással kapcsolatos szakmai tanácsokért ezúton mondunk köszönetet Fuggerth Endrének.)

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151(OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.
Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Vélemény, hozzászólás?

(Az eltérő véleményeket megjelentetjük, az útszéli stílust töröljük.)

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük