Szerkesztői levél

A 2010-es évek közepéig nem törődtem az éghajlat kérdéskörrel. Ismereteim a 40-50 évvel ezelőtt tanultak szintjén rekedtek meg. Tudomással bírtam tehát róla, hogy van mérsékelt égövi, mediterrán, sarkvidéki, trópusi, esetleg zord és kellemes klíma. Ha megkérdezték volna tőlem, mi a véleményem a klímaváltozásról, csak bámultam volna, mint borjú az új kapura, ugyanis semmilyen véleményem nem volt. Nagy nehezen azért kicsikartam volna magamból 1-2 mondatot, felidéztem volna, milyen telek voltak a hetvenes-nyolcvanas években, és avval zártam volna le a kérdéskört, hogy itt már semmi sem olyan, mint régen, sem a virsli, sem a párizsi, és így a klíma sem.

De ha valaki tovább faggatott volna, és szembesített volna avval, hogy egy lassú felmelegedés fázisban vagyunk, és ennek az antropogén CO2-kibocsátás az oka, akkor ennek zsigerből ellentmondtam volna. Egyetemi tananyagomban szerepelt ugyanis az infravörös sugárzás, annak gerjesztő hatása bizonyos típusú molekulákra, illetve később a környezetvédelemben eltöltött éveimre visszagondolva bátran mondhattam, sok légszennyező anyag van, de a CO2 nem az. Hiszen a növények nem tudnak létezni CO2 nélkül, az ember pedig növények nélkül. Sőt avval is tisztában voltam, hogy magasabb CO2-koncentráció jó hatással van a terméshozamra. Egyértelmű volt továbbá számomra, főleg a németalföldi festők képeire gondolva, hogy az elmúlt évszázadokban voltak a mainál jóval hidegebb időszakok, amik aztán egyszer csak elmúltak. Volt némi fogalmam továbbá arról, miért is hívják Grönlandot „Zöld Földnek”. És mivel párhuzamba tudtam állítani a víz és a CO2 koncentrációját az atmoszférában, illetve tisztában voltam vele, a sugárzás mellett létezik még a hővezetés és hőáramlás, mint az energiaátadás fajtái, itt le is zártam volna a kérdéskört.

De aztán a tízes évek második felében egyre inkább kezdett idegesíteni a ma jól ismert klíma-narratíva. Ha az ember úgy érzi, egy téma a médiában jóval nagyobb teret kap a megérdemeltnél és csak egy bizonyos megközelítés megengedett, akkor fölteszi magában a kérdést: MIÉRT? Elkezdtem olvasni tehát a vonatkozó irodalmat. Az EIKE fölfedezése a reveláció erejével hatott.

Gyakorlatilag párhuzamosan olvastam (faltam) a friss írásokat és az archívumot. Ott fedeztem föl, milyen súlyos hatásai vannak egy nemzet gazdaságára, ha figyelmen kívül hagyjuk a kérdést.

Aztán ahogyan elközelgett nyugdíjba vonulásom, számba vettem a kérdéskör legsúlyosabb ellentmondásait, és keresni kezdtem az interneten egy megfelelő fórumot, ahol ezeket közzétehetem. Így bukkantam 2018-ban a Reális Zöldek Klubjára és személy szerint Juhos Lászlóra. Írásomat megjelentette a klímaszkeptikusok honlapon. Elkezdtem járni a kérdéskörrel foglalkozó rendezvényekre, megismerkedtem azokkal a szakemberekkel, tudósokkal, akik kivétel nélkül kiváló képviselői voltak saját szakterületüknek, és a saját szemszögből járultak hozzá a közös álláspontállásponthoz. Ez dióhéjban így foglalható össze:

  • A globális fölmelegedés nem tragikus mértékű. Úgy az elmúlt ezer, tízezer évre, mint a földtörténeti korokra visszatekintve bőségesen találunk példákat a hideg és meleg időszakok változásáról.
  • Ezeket a változásokat nem az atmoszféra CO2-koncentrációjának változása váltotta ki.
  • Ha elfogadjuk az ’emberokozta globális fölmelegedés doktrínáját, ez gazdaságunkat kényszerűen egy megsemmisülési spirálba viszi, ugyanis az éghajlat szuverén módon változik, viszont én, mint klímarögeszme hívő az erőfeszítések fokozásával, értsd, további gigantikus összegeknek a feneketlen hordóba töltögetésével tudok csak reagálni az éghajlat szuverén, embertől független változására.
  • A politika érthetetlen módon csak ennek az önpusztító látásmódnak adott megszólalási, érvényesülési lehetőséget.
  • Ugyancsak érthetetlen a sajtó, a média csaknem egyöntetű állásfoglalása a klímarögeszme mellett.
  • Kialakult egy tudós kaszt, amelynek tagjai a legelemibb ellentmondásokkal sem törődve erősítették a pánikkeltő narratívát. Ez néha már olyan nyakatekert magyarázatokat szül, hogy az embernek a Karinthy Frigyes által kitalált játék – A Főherceg vizsgázik – jut eszébe. Tudvalevőleg akármilyen blődséget mond a főherceg a vizsgán, nem bukhat meg, mert az a tanár állásába kerülne. A tanárnak meg kell magyaráznia, hogy a főherceg által mondott ostobaság miért volt mégis helyes.
  • És ami különösen tragikussá teszi a történetet: Mindez – úgy az országok számát, de különösen a világ népességét tekintve – csak a világ egy kis részében nyert polgárjogot. Ezt a tömböt általában úgy hívjuk, hogy fejlett nyugati államok. Magyarul a világ nagy része szemernyit sem törődik globális fölmelegedéssel, ’emberokozta éghajlatváltozással. Éli világát, teszi dolgát, fejleszti gazdaságát a józan ész, logika és gazdasági szükségszerűségek mentén. Nem kell jóstehetség hozzá, hogy lássa az ember: ez a folyamat a rögeszmét elfogadó országokban általános gazdasági válságba fog torkolni. Az energiatermelés megdrágul és bizonytalanná válik, és ez automatikusan negatív hatással lesz a többi iparágra is.
  • Született egy jól definiált tulajdonosi körű vállalkozói réteg, amely gigantikus pénzeket keres az éghajlat megmentésén. Ez a kör igen jól tudja érdekeit érvényesíteni, és megtalálja a megfelelő kapcsolatokat úgy a politika, mint a média, illetve a tudósok felé.
  • Nemzetközi szervezetek, egykor jó hírű tudományos intézetek is beálltak a klímapánikot keltők sorába, még avval sem törődve, hogy sokszor hamisításokkal, ordító, mindenki által könnyen nyomon követhető ellentmondások árán tudták csak a doktrínát fönntartani.
  • A narratíva buzgó követése súlyosan megterheli hazánk államháztartását, elvonva evvel a forrásokat olyan területektől, amelyeken valóban katasztrofális a helyzet. Szakembereink évek óta kongatják a vészharangot, vízgazdálkodásunk állapota tragikus.

Mivel úgy éreztem, egy felhasználóbarát honlap segíthetne nézeteink terjesztésében, egy párbeszéd kialakításában és folytatásában azokkal a személyekkel, akik meg vannak győződve az ’emberokozta éghajlatváltozás veszélyességéről, valamint a politika döntési pozícióiban lévő személyek tájékoztatásában, 2019 októberében létrehoztam a www.klimarealista.hu honlapot, mint a Reális Zöldek Klubja harmadik fórumát a már említett kettő mellett. Az elnevezés mögött az a megfontolás áll, hogy mi már rég nem vagyunk szkeptikusok. Magabiztos, tudományos alapokon álló realista gondolkodóknak tartjuk magunkat. Az elmúlt 3 évben csaknem 190 írást tettem közzé, részben a hasonló, reálisan gondolkodó hazai szakemberek, tudósok tollából, részben külföldi, elsősorban német, és angol nyelvű írásokat lefordítva.

Célom a bonyolult, csak szakemberek által érthető összefüggések kommunikálása közérthető formában.

Mivel a honlap technikai fenntartása a jövőben több anyagi ráfordítást igényel, kénytelen vagyok a honlapot kivenni a Reális Zöldek Klubja égisze alól, és azt a magam személyében fönntartani, bízva az olvasók alkalmankénti hozzájárulásában. Juhos László helyzetemet megértette, baráti kapcsolatunk továbbra is megmarad.

Miért nincsenek hirdetések?

Mintegy két évvel ezelőtt megkerestük a Google vállalkozást hirdetések közzétételére. A Google ezt egy udvarias levélben megtagadta. A többi média- és egyéb vállalkozáshoz hasonlóan ők sem akarják ilyen módon támogatni a „klímatagadókat”.

A rögeszmés körökben elterjedt legendával ellentétben a fosszilis energia területén működő vállalkozások sem járulnak hozzá honlapunk fönntartásához, azok is a klímahisztériát erősítik. Így olvasóinkhoz fordulunk. Ha elégedettek honlapunk, egy-egy cikkünk tartalmával, fejezzék ezt ki egy kávé árával.

Ezúton kívánunk olvasóinknak kegyelemteljes áldott Karácsonyt, eredményekben gazdag, riogatásban, pánikkeltésben, vírusokban pedig szegény Újesztendőt.

2022. december
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámom: – Király József –
10205000-12199224-00000000 (K&H)
A közleményben kérjük megadni: klímarealista.

 

Print Friendly, PDF & Email
Updated: 2022-12-06 — 07:52