A napi hírekből is érzékelhető, hogy a legkülönfélébb idő- és tértartományú természeti változások nem szűntek meg létezni. Folytonos változásban van a Nap, és a Föld belseje is. Ahhoz, hogy az ember éghajlat-befolyásoló hatását érdemben meg lehessen mondani, mindenekelőtt a természet sokféle változásait kellene jobban ismernünk. A tisztánlátást zavaros definíciók és természettudományon kívüli értékrendek és érdekek is nehezítik, irracionális energiapolitika felé sodorva a világot.
Jelen dolgozat célja, hogy erőműveinkre egy olyan életciklus alapú, átfogó komplex értékelési módszertant mutasson be, amelynek műszaki, gazdasági, ökológiai és humanoid szempontjaival számszerűsíthető a természeti és emberi erőforrásaink felhasználásának hatékonysága is.
Naponta zúdul ránk a híradás az energiatermelés, földgázfüggőség, palagáz, gázimport címszavakkal. Közismert, hogy a kérdéskörnek a gazdasági mellett katonai jelentősége is van.
Tóth Béla írása az alapokkal ismertet meg benünket, mindezt bennfentes információkkal érdekessé téve.
Kínában hálózatra kapcsolták a a világ első, negyedik generációs, gázhűtésű (HTGR) atomerőművét, amelynek reaktora golyós fűtőelemeket használ (PBR) – jelentette be 2021. december végén hivatalos WeChat-csatornáján keresztül a Kínai Nemzeti Nukleáris Társaság (CNNC).
Áramszolgáltatás megújuló energiaforrásokkal – a fantazmagória bukásra van ítélve. Még néhány év, és általános lesz ez a felismerés. De hol lesznek már akkor a célkitűzés megfogalmazói, és a dekarbonizálás erőszakos és megszállott hívei? Egy történelmi tévút szereplőiként hullnak ki az emlékezetből. Amit itt hagynak maguk után: romhalmaz és gigantikus adósságok.
A németországi Zöldek kivételével már mindenki tudja: Az ún. megújuló energiaforrások (szélturbinák, napelemek) nem (csak) olyankor termelnek, amikor szükség volna rájuk, hanem olyankor (is), amikor csak úgy lehet a termelt áramtól megszabadulni, hogy egy kis pénzt is teszünk melléje. Ez a kis pénz az év első négy hónapjában több mint egymilliárd euró volt. Másik rossz hírünk: A Zöldek (a médiák segítségével) úgy rángatják a német belpolitikát, mint farok a kutyát.
Petz Ernő professzor úr újabb elemzést közöl a német energiatermelés, export, import számadatairól.
A német energiapolitikát így lehet összefoglalni:
Méregdrágán termelünk, olcsón eladunk (vagy teszünk hozzá egy kis pénzt, csak vigye valaki) és drágán vásárolunk.
A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.
Az USA és Japán jó példa a racionális klíma- és energiapolitika követésére az ideologikus, és a tudomány által nem igazolt klímavédelmi politika helyett, Láthatjuk továbbá, hogy az ENSZ tagországok többsége sem akarja, ill. nem is tudja az ENSZ klímavédelmi célokat teljesíteni. Gondoljunk csak Kínára, Indiára és általában a fejlődő országokra. Még az ENSZ klímacsúcsokra is egyre kevesebben mennek el, különösen, ha még meg is sértenek egyes országokat. Megrendült világrend? – kérdezhetjük. Igen az, főleg, ha nem csak a félrecsúszott klímapolitikára gondolunk.
Vajon az EU-direktívák nyomásának engedve,
• tegyük-e félre a józan észt mindenestül,
• s temessük mellé akár Kandó Kálmán tetteit/emlékét is?