Jelenleg nincs olyan bizonyított és költségekkel alátámasztott energiatárolási megoldás, amely képes lenne egy szél- és napenergiát hasznosító villamosenergia-termelési rendszert a nettó nulla kibocsátás megvalósításáig, vagy akárcsak annak közelébe juttatni. A kormányok egyszerűen vakon indulnak el, anélkül, hogy valódi elképzelésük lenne arról, hogy az általuk előírt rendszer végül hogyan vagy egyáltalán működhet-e, vagy mennyibe fog kerülni. Az igazság az, hogy – hacsak nem történik valami csoda – nincs rá esély, hogy bármilyen megfelelő tárolási technológia megvalósítható legyen, nemhogy megfizethető áron, de lehet, hogy sohasem. Jelen tanulmányunk az energiatárolás kritikus aspektusaira kíván rávilágítani, amelyeket a kormányok szándékosan figyelmen kívül hagynak.
Címke: megújuló energiaforrások
A magyar hidrogén-svindli
Fenntartható?
Nem, ne higgyük, hogy a szélenergia termelés megfelel a fenntartható energiatermelés akárcsak egy kritériumának is. Gigantikus, örökre elvesző anyagfelhasználások, hulladéklerakókat megtöltő rotorlapok. Még siralmasabb a kép, ha mindezt egy MWh-ra vetítjük és összehasonlítjuk például az atomenergia-termeléssel.
Skóciai szélturbinák: Azért fizetik őket, hogy ne termeljenek
Ha nem fúj a szél, csak baj van vele, ha nagyon fúj, az állam – természetesen az adófizető pénzéből – azért fizet, hogy ne termeljék be az áramot a hálózatba. Itt egyetlen dolog újul meg: A napelem-bárók és szélkerék-lovagok pénztárcájának tartalma. Vastagon.
Természetesen a nemtermelésért való fizetés még mindig olcsóbb, mint bármi fantazmagória a lítiumakkumulátortól a hidrogén-stratégiáig.
Menetelés a megbízhatatlan energiatermelés felé
Áramszolgáltatás megújuló energiaforrásokkal – a fantazmagória bukásra van ítélve. Még néhány év, és általános lesz ez a felismerés. De hol lesznek már akkor a célkitűzés megfogalmazói, és a dekarbonizálás erőszakos és megszállott hívei? Egy történelmi tévút szereplőiként hullnak ki az emlékezetből. Amit itt hagynak maguk után: romhalmaz és gigantikus adósságok.
Újabb nehéz napok Németország áramellátásában
A németországi Zöldek kivételével már mindenki tudja: Az ún. megújuló energiaforrások (szélturbinák, napelemek) nem (csak) olyankor termelnek, amikor szükség volna rájuk, hanem olyankor (is), amikor csak úgy lehet a termelt áramtól megszabadulni, hogy egy kis pénzt is teszünk melléje. Ez a kis pénz az év első négy hónapjában több mint egymilliárd euró volt. Másik rossz hírünk: A Zöldek (a médiák segítségével) úgy rángatják a német belpolitikát, mint farok a kutyát.
Húsvéti energiatermelés – Németország, Ausztria, Franciaország
Megújuló energiaforrások: kaotikus, kiszámíthatatlan, véletlenszerű – és megfizethetetlenül drága
Bill Gates: „Hagyjuk már a bohóckodást a megújulókkal és az akkumulátorokkal.”
Újabb vihar Németország felett – az áramtermelés újabb vizsgája
A német média örvendezik: a februári orkánok során a szélenergia-termelés soha nem látott méreteket öltött. Amit elhallgatnak: Az így termelt váratlan mennyiségű energia a kutyának sem kellett. Hogy a német állam megszabaduljon a termelt plusz energiamennyiségtől, ez a német adófizetőnek 131 millió eurójába került. Ne kövessük a német példát!