Tervjavaslat: Tennivalók Hazánk Vízháztartása körül

Dr. Fuggerth Endre vegyész és vízügyi szakember egy részletes tanulmányt nyújtott be a 3. Vízgazdálkodási Tervhez 2020.06-21-én. A beadvány eredeti megjelenési helye:
https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/terv-javaslat.html

Jelen írásunk a beadványt tartalmazza némi stilisztikai illesztés mellett. Az írás nem kifejezetten az éghajlattal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Megjelenését nálunk az indokolja, hogy az emberi tevékenység nem a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén, és így a levegő CO2-tartalmának növelésén keresztül, hanem a mezőgazdasági területek alakításával és vízgazdálkodásával alakíthatja a csapadék-és talajvíz viszonyokat, azaz az éghajlatot.

Tervjavaslat: Tennivalók Hazánk Vízháztartása körül

Az élhetőség és a fenntarthatóság irányába.

Jelen írás a 3. Vízgazdálkodási Terv (VGT3) elé bocsátott Jelentős Vízgazdálkodási Kérdéseink (JVK) vitaanyagához hivatalosan elküldött elemzéseken alapuló javaslat.[Beküldési-határidő: 2020.06.22; elküldve 2020.06.21]

Tartalomjegyzék

I.) A koncepció súlya és helye

II.) Az alkalmazandó kritérium-rendszer

III.) Negatív példák – korrekciók indikálásával

1.) Öntözéses-gazdálkodás intenzifikálása

2.) Vész-tározók stratégiája az árvízi-események kivédésére

3.) A szennyvíztisztítás továbbfejlesztése abba az irányba, hogy a mára mindinkább jelentkező gyógyszermaradékoktól is mentesíteni igyekezzen az élővizeinket – ahova telepeik végvizei (sok-minden más-egyébbel is terhelten) befolyatnak.

Továbbvivő kritika:

4.) A csatornázottság mértékének a növelése.

IV.) Primer jellegű javaslatok

1.) A HAZAI VÍZHÁZTARTÁSI MÉRLEGBE TÖRTÉNŐ JAVÍTÓ CÉLZATÚ, HALMOZÓ, VISSZAPÓTLÓ BEAVATKOZÁS TŰNIK VOLUMENÉBEN A LEGNAGYOBBNAK

1.1.) Diszkusszió:

1.1.1) Szükség van-e valóban a beavatkozásra?

1.2.) Javaslatok a megoldásra

1.2.1) Módszerek a lakossági, életvitel-célzatú föld-alóli víz-kivétek talajvízszint-csökkentő hatásának a tompítására

Megoldások:

1. 1. 1. a) A Szürkevíz helyben-tartása
      2. b) Ugyanaz, de vízkitermelés nélkül.

1.2.2) Elrendezés az eddigi víz-veszteségek pótlására puffer-kapacitások létesítésével, az évszaki-fluktuációkból eredhető mindkét szélsőség (árvíz & aszály) kivédésére.

A probléma

Megoldás

A Tervezet: Minden jelentősebb vízhozamú folyó szakaszolása

2.) A VÍZ TISZTASÁGÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSKÖR

A.) Alapvetés:

B.) Tennivalók:

C.) Az eutrofizációról

D.) Tisztasági alapkövetelmény

3.) A MEZŐGAZDASÁG KÍVÁNATOS ALAKULÁSA

V.) Néhány megjegyzés

1.) A Termálvíz kitermeléséről-használatáról.

2, Szócséplés

3, A jogi átalakulások nem fognak eredményt hozni

4, A megmaradó alternatíva tragédiához fog vezetni.

I.) A koncepció súlya és helye

Sürgős tennivalók lennének Magyarország teljes vízháztartása körül, mert az ezer sebből vérzik. Apadnak a vízkészleteink; aszályok által sújtottak a mezőgazdasági művelés alatt álló területeink; elszennyeződőben a talajvizeink; romlófélben a felszíni-vizeink zömének az állapota.*

*Ne tévesszenek meg senkit

1. a) „siker-jelentések”. A Balaton kitűnőnek mondott vizét épp tavaly augusztusban borzolta meg a Tihanyi-félszigetig is kiterjedő intenzív algavirágzás[1] – melynek nyomán a rendre kitűnő-minősítéseket kiállító Limnológiai Intézet reagálása mindössze arra szűkült le, hogy több (pénz)forrást igényel (de azonnal) alapvető kutatásokra.
2. b) Se pedig a katasztrofális közeli eljövendő tompított hangú kerülgetése: JVK[2] p20
   „A Ráckevei-Soroksári-Duna (RSD), mint a Duna-Tisza-közi vízpótlás, valamint az Alsó-Dunavölgy vízellátásának meghatározó eleme, sajátos, egyedi problémákkal terhelt. Állapotát, üzemeltetését a Duna felől bevezetett és oda visszavezetett víz, valamint a befogadott és kiemelt egyéb vizek mennyisége és minősége határozzák meg. Vízminőségi szempontból meghatározó a nagy mennyiségű (80.000 m3/d) budapesti csapadékidei [a szó értelmezéséért nem felelhetek] kevert tisztított szennyvíz-, illetve túlfolyó terhelés, annak ellenére, hogy a szárazidei csapadékvizek két lépcsőben kapnak harmadfokú biológiai szennyvíztisztítást, illetve bővült a csapadékidei puffer tározótérfogat. A víztestben lévő tápanyag-túlkínálat és a vízszint csökkenésével együtt járó egyre erőteljesebb benapozódás az algaszám növekedését, valamint az oldott oxigéntartalom csökkenését eredményezi, ami az elzáródott vízterület vízi és vízszéli élővilágára katasztrofális következményekkel járhat.”
3. c) S keltsen végre visszacsatolással bíró gondolatokat is egy eleddig csak eulógiákkal körüludvarolt tevékenység:

• JVK p21 „Hévíztárolók túltermelése: Az utánpótlódást meghaladó hévízkitermelés esetén az egyensúly felborul, vízszint- vagy nyomásszint-csökkenés jön létre. Hosszútávon a túlzó kitermelés jelenlegi mértékének fenntartása nem lehetséges…”
• p8 a geotermikus energia kapcsán „A termálvíz-kitermelés ennek megfelelően növekszik, így jelentős a készletoldali kockázat és a felszíni vizek hőterhelése, sóterhelése Amennyiben a visszasajtolás aránya növekszik, akkor ez a terhelés csökken.”
• p26 „A termálvízben a mezőgazdaság számára semmiképp nem előnyös alkotóelemek lehetnek, mint pl. magas Na, magas oldottanyag tartalom, NH4 stb. A használt termálvizek felszíni vízbe való bevezetése a hő-, a só- és nehézfém terhelés miatt vízminőségi kockázatot jelent.”

Ám a negatívumok jelenségköre ezekkel még távolról sincs lehatárolva.
Talajaink minőségi-állapota is több mint aggasztó. Továbbá, itt van a nyakunkon a hol globális felmelegedés hol klímaváltozás nevezéktan alól ránk-sandító fenyegetés – melyet az a média kürtöl nap, mint-nap szerteszét, amely sem magát a jelenséget nem képes értelmezni, a mögöttes mélyebb/valódi összefüggéseket látni/láttatni pedig még kevésbé. Pedig, a potenciálisan érdemleges tennivalók csakis a valós összefüggések helyes értelmezése nyomán bukkanhatnak elő, követelhetnek maguknak teret.

Alább ezek bemutató felvonultatására teszek kísérletet.

Előzetesen azonban máris ki kell emeljem egy részletét annak a felhívásnak, amellyel maga az OVH indította útjára körlevelét[3], melyben kéri a kialakítandó országos-tervezethez a külsős szakmai észrevételeket, javaslatokat.

Idézem: „Miután a klímaváltozás hatásainak kb. NYOLCVAN SZÁZALÉKA vízzel, vízen keresztül és víz által manifesztálódik, a fenntartható vízgazdálkodás, vizeink védelme az emberiség és életfenntartó ökoszisztémái fenntarthatóságának kulcskérdése…” Elszólás-e vagy a figyelem-átirányítás nyomatékosítása a vizes-problémák fajsúlyosságára, a kijelentésük kiemelt-része fölött semmiképp nem szabad elsiklani. Ugyanis, talán a leglényegesebben teszi a helyére a dolgokat, s szabja meg ezáltal a tennivalók keresgélésének az irányát. Azaz:

Nem a klímát kellene „helyreállítani”,* hanem a vízháztartásban előidézett degenerációkat lenne szükséges hathatósan orvosolni.

* Kismillió törekvés észlelhető erre, hatalmi-struktúrákból leágazóan vidéki-fejtágítókig egyaránt.

Mindössze arra nincs vállalkozó senki [Tisztelet a kivételnek: Zágoni Miklós – ld. pontosabban a lábjegyzetben mutatott cikkben] hogy Miskolczi Ferenc mérésekkel alátámasztott eredményei[4] átnézésére időt szakítson.

Az általam legutóbb észlelt elhárítást az a Hetesi Zsolt tette, aki ugyan saját bevallása szerint már 3 éve szeretne nekifeküdni MF dolgozatának, de még arra sem tud időt szakítani, [5] hogy elemzésem tükrével megvilágított tarthatatlan lektori-érvelését egy cikk kapcsán [6] visszavonja, vagy érdemleges cáfolattal álljon elő – miközben a közmédiában nyilatkozatai rituális sűrűséggel ismétlik azt, amit az előzőek ismeretében már régóta illett volna átgondolnia, magányos elvonulások mellett.

Ugyanis maga a víz nagybani jelenléte az, ami automatikus puffer-hatásával meghatározóan képes szabályozni bármely általa érintett régió lokális/mikro-klímáját. Ezen negligált ám sarkalatos törvény felől közelítve, hazánk (feltéve, ha meglépi a jelen javaslatban megjelölt lépéseket) akkor is fellélegezhetne a globális klímaváltozások kiszámíthatatlan következményeinek a zöme alól, ha a nagyvilág más tájékain (egyezkedés-képtelenség és eltérő koncepciók erőltetése okán) más mércék uralkodnak továbbra is.

Hozadék: Nem kellene hát erőink megosztásával a globális klíma-probléma felé fordulva sem tanácskozni sem lehetetlen vállalkozásokba bonyolódva azokban elmerülni [7]; elegendő lenne a hazai víz-problémáink kezelésére adekvát elgondolásokkal és követő kivitelezésekkel bírni – összehangolt odafigyeléssel.

II.) Az alkalmazandó kritérium-rendszer

Alapvető kritérium az kell legyen bármely javaslattal szemben, hogy megvalósításakor ne ütközzön egyetlen olyan elgondolással sem, amelyek egymáshoz már életszerűen és a többi kedvező-hozadékainak a megzavarása nélkül illeszkednek, valamint nem lehet a javaslatnak olyasféle mellék/utó-hatása amelyről máris tudható hogy az kerülendő.

Irányadó kritériumként pedig az kell kiegészítésképp szolgáljon, hogy az ágazati területek igényeit ne ún. konszenzusos vagy optimalizálási hátterű alkuk szerinti engedmények alakítsák, hanem mindenütt a Természet működésével harmonizáló természettudományos elvek mentén a rehabilitációhoz vezető, és annak jövőbeni fenntarthatóságát biztosító primer-feltételek abszolút-dominanciája kell teljesüljön – mindenfajta korlátozás* vagy engedmény nélkül.

*Ideértve mind a jogi mind az aszfalt-ökológiai eredetűeket, tekintet nélkül azok hatályos-voltára vagy zöldsarki média-túlsúlyára.

• A pusztán hatályosságuk nehézkedése folytán az átalakítási-teendőket ellehetetlenítő paragrafusokat és törvényeket tehát mielőbb törölni/érvényteleníteni lenne szükséges – amely papírmunka lényegesen egyszerűbben végrehajtható mint bármilyen, a kitűzött cél érdekében szolgáló műszaki/terep-objektum létrehozása.
• A nemkívánatos média-túlsúlyból fakadó bárminemű aberráció kezelésére adandó fogódzókra még csak nem is utalhatok: azok messze kivezetnének e jelen témából.

Az ezek nyomán fakadó természetes következményekre épülhet majdan rá minden egyéb másodlagos szektor/elgondolás – mondani se kell: csakis olyan keretek közt, amelyek nem indíthatnak be még kicsiben sem rombolást a primer-folyamatok által már létrehozott állapothoz képest.

III.) Negatív példák – korrekciók indikálásával

Illusztrációképpen pár ma is a tervezőasztalon heverő támogatott, ám alapjaiban hibás grandiózus célmegjelölés:

1.) Öntözéses-gazdálkodás intenzifikálása.

Vízpazarló vízigényessége okán tovább rontja a vízháztartásunk negatív-mérlegét. Súlyosbodó ez a negatív-hatás, amennyiben az öntözési vízkitermelés a föld alól történik – merthogy a felszíni-párolgás által vész el hasznosítatlanul annak jelentős hányada. Távlati súlyos következménye pedig a talajok szikesedésbe-fordulása. Ugyanis a mélységi-kőzetállománnyal egyensúlyt-tartó rétegvizek sótartalma jelentékenyen magasabb mint az optimális esővízé; miáltal a kitermelt rétegvizekre támaszkodó öntözéses-gazdálkodás akár ezerszeresére is gyorsíthatja a talajfelszíni só-szaporulat következtében előálló kedvezőtlen folyamatokat. [A mezőgazdaság hatékonyságának a stabil alapjait a talaj vízháztartásának rendezésében kell keresni. Ld.: IV.)1.)B.)2) alatt.]

 2.) Vész-tározók stratégiája az árvízi-események kivédésére.

A koncepció abban az értelemben tekinthető félresiklottnak, amennyiben a tározókba felhalmozott víz az ár levonultával a folyóba visszaürítésre kerül. Mely által cél s haszon nélkül elfolyatik az a vízkincs, amely már csaknem „elmentésre” került.[A „vész tározása” helyett a víz beszivárogtatása a talajba lenne az elsőrendű cél, befogadó-célzattal kialakított terepi-mélyedésekbe.]

3.) A szennyvíztisztítás továbbfejlesztése abba az irányba, hogy a mára mindinkább jelentkező gyógyszermaradékoktól is mentesíteni igyekezzen az élővizeinket – ahova telepeik végvizei (sok-minden más-egyébbel is terhelten) befolyatnak.

A törekvés minden irányból tekintve visszás. Dokumentáltan is kudarcra-ítéltek az efféle próbálkozások.[8] Amellett, a legjobb esetben is, a szerek vízből történő sikeres eltávolításával együtt jár azok akkumulációja a képződő iszapban. Másrészről, ezek erőszakolt keresztülvitele méregdrága utóelrendezések folyamatba-iktatását követeli.

Továbbvivő kritika:

A szennyvíztisztítás uralkodóvá válása egyébként az egyik legnagyobb civilizációs félresiklás. A lazán és gondatlanul létrehozott szennyvíz ürgetésével (tömörítésével) a nagymellényű metodika eleve csakis a kéretlenül előállt probléma UTÁN kulloghat – mellesleg, működési következményeivel újabb súlyos megoldandó problémákkal terheli úgy e Természetet, mint a Társadalmat.

Ha csupán az organikusan-kötött nitrogén anorganikumokká degradálását vesszük, a módszer primátusa megkérdőjelezhetetlen a második-helyre rangsorolt globális környezeti-katasztrófában, a Földi nitrogén-ciklus degeneratív megbontásában.[9]

Lecserélésére ma már lenne mód: a szennyeződés problémáját a forrás-oldalon kezelő, azaz a nagybani-szennyeződés előállta ELŐTT közbelépő Vízgazdai-elrendezések[10] adhatják. S akkor még nem is érintettem afféle apróságot, amit a vágyálmokban ekként szerepel: JVK p8 „Több ágazat (vízügy, víziközmű, energetika) szempontjából is fontosnak tartjuk a szennyvíztisztítás energiahatékonyabbá tételét.” Ugyanis, a mai szennyvízipart leváltani hivatott Vízgazda-rendszer használtvíz-kezelő elemei külső-energiát alig követelnek. Vagyis, a mai szennyvíztisztítás (s vele annak energiafaló manőverei) múzeumba helyezésével a területen praktikusan 100%-os energia-redukció valósulhatna meg.[11]

4.) A csatornázottság mértékének a növelése.

Ha pusztán a ~60 évben számított élettartam felőli amortizációból fakadó megújítási kényszer-lépéseket vesszük is, a feladat nagysága praktikusan felőrli a (máshova fordítandó) forrásokat. Jelenleg hazánk szennyvíz-elvezetési célzatú föld-alatti csatornahálózata hosszabb 67 ezer km-nél – ami a Föld egyenlítőjének a másfélszeresét is meghaladja. Ennek a karbantartására sincs meg a financiális fedezet, nemhogy az ismétlődő megújítására. Ha pedig alant valami tönkremegy azt nemigen észleljük; miáltal az eltemetett Szennyvízipari megoldás láthatatlan veszedelmét kell a mérlegre tenni, amikor azt más koncepcióval párhuzamba állítva kívánjuk vizsgálni, előbbit az utóbbira lecserélni.

IV.) Primer jellegű javaslatok

Alább tehát gondosan ügyelek arra, hogy kizárólag egymással maradék nélkül összeilleszthető elemek javaslataival álljak elő, lehetőség szerint rávilágítva azok primer jellegére is.

Ugyanakkor ki kell emeljem azt is, hogy az alant következő tömörebb megfogalmazások csak akkor és csak azok számára lesznek érthetőek, akik veszik a fáradságot hogy megismerkedjenek a Vízgazda-rendszer alapelemeivel, valamint alaposabban megrágják az adott részlet megvilágításául szolgáló hivatkozásaim tartalmát.*

* Ugyanis – hogy egy más-oldali példával éljek – nem lehet kérdéses, hogy a kijelentés, miszerint ahol egy (folytonos) függvény első deriváltja zéró és az a hely környezetében előjelet vált, ott a függvénynek szélsőértéke van, csak annak közvetít értelmet (mégpedig megfellebbezhetetlent) aki járatos a függvény-analízisben (valamint az ahhoz vezető előzetes felépítményekben). Belátható hát, hogy súlyos, ám ismeretlen háttérre támaszkodó érvelés elé [mint amilyenek következnek] nehézkes lenne előzetes magyarázó aláfestésként mindannyiszor betálalni a szükséges előismeretek nagyobb felépítményét.

1.) A HAZAI VÍZHÁZTARTÁSI MÉRLEGBE TÖRTÉNŐ JAVÍTÓ CÉLZATÚ, HALMOZÓ, VISSZAPÓTLÓ BEAVATKOZÁS TŰNIK VOLUMENÉBEN A LEGNAGYOBBNAK.

Ennek hogyan-s-mikéntjét vázolnám.

1.1.) Diszkusszió:

1.1.1) Szükség van-e valóban a beavatkozásra?

A sok helyütt idézett adatok tükrében [miszerint a bejövő (114 km³/év) és a kimenő (120 km³/év) vízáramok hiányt mutatnak] a válasz egyértelműen igenlő. Pedig ennyiből még ez nem egyértelmű. Ugyanis, éppenséggel a vízben bő területek jellemzője az, hogy (csapadékfölösleg okán) egyensúlyi helyzetben több kell legyen az elfolyás. Ha viszont az előbbi vízáramokhoz hozzávesszük azt a tényt is miszerint a talajvizeink szintje mindeközben tévedhetetlenül egyirányú süllyedést mutat, akkor a halmozódó vízhiány már valóban kétségbevonhatatlan.

1.1.2) A hiány visszapótlása kétoldali feladat összehangolását kívánja.

1. a) növelni a lesüllyedt talajvíz-szintet
2. b) csökkenteni a kimenő vízáramot.

A két effektus annyiban összedolgozik, hogy b) megvalósulása elősegíti a) teljesülését, hiszen a határainkon-belül tartott extra-vízmennyiség (el nem párolgó részének) sorsa csakis a talajba-ivódás, a lefele-vándorlás lehet. S mivel a Kárpát-medence, mint egykori beltenger bír a környezetben a legmélyebb szilárd aljzattal, az így lefele-áramolt víz a rétegvizek feltöltése után is alattunk marad. Mindeközben nem szabad semmiféle a)-val ellentétes-hatású nagybani tevékenységet szorgalmazni. [Ez az egyik alapvető összeegyeztethetetlenség, ami miatt fel kell végleg adni az öntözéses-mezőgazdaság illuzórikus tervét – egy másik tényezőt, a szőnyeg-alá söpört talaj-szikesítési mellékhatását III.)1.) alatt már említettem.]

1.2.) Javaslatok a megoldásra:

1.2.1) Módszerek a lakossági, életvitel-célzatú föld-alóli víz-kivétek talajvízszint-csökkentő hatásának a tompítására.

A probléma: A jelenlegi víz-ügyetlen elrendezés a háztartások kommunális végvizeit földalatti labirintusokon átvezetve összetereli, majd bizonyos kétséges eredményű behatásokat követően azt élővizekbe, rendszerint folyókba továbbítja. Az ennek nyomában járó, az eutrofizáció különféle stádiumaihoz vezető kóros állapotok előállásán túl [megvilágítása IV.)2.)C.) alatt] az itteni kártétel annyiban áll, hogy e vizek szabad folyásával a talpunk-alól kitermelt víz a határainkon-túlra kivezetett vízmennyiséget növeli – miközben maga a vízkivét a talajvíztartalék apasztásával jár.*

* Midőn kongruens rendezőelvek keresése és tesztelése mentén vizsgálódunk jövőnk nagybani alakításához, utalást kell tegyek kitérőként arra a maximális kuszaságra, ami úgy tűnik nem érkezett el még sem az észrevétel sem a latolgatás szintjére, sem a hajóhídon sem a gépházban. Az Alaptörvény[12] ugyanis egyfelől rögzíti:

Alapvetés P) cikk (1) „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a VÍZKÉSZLET, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való MEGŐRZÉSE az állam és mindenki kötelessége.”

Ezzel szemben, a kommunális végvizeink kényszer-összeterelését (törvényi-támogatással!) kierőszakoló szennyvízipar e vizeket folyóvizekbe tessékelve aktívan hozzájárul azok határon-túlra távozásához. Vagyis: a Szennyvízipar, törvényadta jussával élve Alaptörvénybe ütköző tevékenységet folytat – büntetlenül. És sem az ebből-adódó vízháztartásbeli kártétel, sem az Alaptörvény-ellenes cselekedet észlelésére az égvilágon nincs sehol se vevő, se velő.

Másfelől, mikor a telkemen dokumentáltan és demonstráltan minőségi és használati vonatkozásban is kedvező-hozadékokat biztosító használtvíz-kezelő elrendezés[13] [megjárva (eredménytelenül) az OVF berkeit is[14]] működtetése miatt kellett bírósági-aktus[15] elszenvedője legyek, mellékkörülményként utaltam a Szennyvízipar eme nagybani „csekélységére” – ám az ott semmi visszhangot nem keltett. Olyannyira nem, hogy maga az Alkotmánybíróság is [ahova a bírói-mulasztás okán kénytelen voltam magam megismételni az előterjesztést] úgy ment el a részletekbe-menően kidolgozott beadványaim mellett, hogy azokat a mindig kéz-közeli „formai-okokra” hivatkozással be sem fogadta.[16]

Fel kellene tehát több helyen is kötni a gatyát – vagy a gatyákat más bérlőkkel tölteni fel…

Már, ha komolyan gondolja bárki is ezt a vízügyi-nekiveselkedést.

E több-felől is káros gyakorlatot felül kellene tehát írjon valami-másféle működőképes-elrendezés. Körbetekintően újravizsgáztatva a legszélesebb áttekintés mentén a módszereket, kettő lehetséges elrendezést vázolok. [Mindkettő kulcsa a Vízgazda-rendszer egy-egy eleme.]

Megoldások:

1. a) A Szürkevíz helyben-tartása.

A közületi (vezetékes) vízszolgáltatást követő vízhasználat során keletkezett kommunális vizek legközvetlenebb visszavezetése oda ahonnan vétetett: a talajba. Falusi viszonylatban ez a saját lakó-ingatlanhoz tartozó telket/parcellát jelenti. Ha a vezetékes-víz folyamból (parti-szűréssel) vétetett, akkor a talajba visszajuttatása a szaldót a semlegesből a pozitív-irányba tolja.

Peremfeltételként ez bizonyos változtatást követel meg a vízhasználatkor. Nevezetesen: Tevékenységeink okszerű szétválasztásával kell garanciálisan biztosítani azt, hogy az azonnali elbocsátásra kerülő vízhányad* ne tartalmazzon se vizeletet se fekáliát.

* Az ekként előálló használtvíz [nemzetközileg már bevett terminológiája: Szürkevíz] már nem fertőző-forrás. Magas szerves-anyag tartalma miatt azonban elhelyezése csakis a talajba kívánatos.

• A víz ilyetén visszatöltődése messzemenően összhangban van annak természetes körfolyamatával.
• Szerves-anyag tartalma pedig elsőrendű táplálék a talaj felső-szintjét benépesítő mikroorganizmusoknak.
• Melyek szerepe (populáció-nagysága és diverzifikáltsága) vitális a talaj minősége (termékenysége, víz-tartó kapacitása, erózió-állósága, stb.) szempontjából.
• Nem pedig – a közhiedelemmel ellentétben – „szennyező”, amely gonosz eltökéltséggel alávándorol. (Efféle csak azokkal a jobbára természet-idegen molekulákkal történhet, amelyek kiegyensúlyozatlan, leromlott-állapotú talajra kerülnek – bőséges beáztatással.)

Tanulságos itt párhuzamba állítani a JVK p28 következő megjegyzését:

„A megfelelően tisztított szennyvizek elvezetésénél jobb megoldás a helyben, öntözéssel történő hasznosításuk, ami olcsóbb, kevesebb vízminőségi problémát jelent, a vízfolyások ökológiai állapota és a felszín alatti vizek szempontjából is kedvezőbb.”

• Izgalmat ez azokban kelthet, akik házilag tisztított szennyvizeik elengedését követően borsos (1200-3600 Ft/m³) un. „talajterhelési-díjat” kötelesek fizetni. Ők tehát nem a premizált-oldal.
• Mindazonáltal a kijelentés nem igaz. Éspedig amiatt nem, mert a szennyvíztisztítókból kijövő „tisztított szennyvízben” a nitrogénformák zöme nitráttá lett oxidálva, ami a talajban a leggyorsabban mozgó ion, s éppen emiatt forrása lehet a felszín-alatti vizek elnitrátosodásának. Miről is beszélnek akkor a JVK bölcsei? Tapintható a legelemibb tudáshiány.

Ennek a szétválasztásnak a leghatékonyabb és legletisztultabb lehetőségét nyújtja kicsiben az Alomszék, nagyban az Alomátitató-telep használata. Mindkét elrendezés a Vízgazda-rendszer része, s egyik sem az ördögtől való: működésük hatékonyságát és hosszú-távú „következmény-mentességét” a Természet már évmilliók óta hibátlanul-működő rendszere garantálja. [Mellesleg említem, hogy ezen elrendezések összhangban vannak mindazokkal is, amit III.)3.) alatt a víz-begyűjtést számonkérő majd azt követő tetteiért felelősséget nem-vállaló Szennyvízipar kapcsán már elmondtam.]

1. b) Ugyanaz, de vízkitermelés nélkül.

A szintén Vízgazdai Teleső-rendszer használatakor a keletkező végvizekre szintén az a) alattiak vonatkoznak. Maga az esővíz-gyűjtésre alapozott vízhasználat* pedig további előnyökkel jár:

• praktikusan hálózat-függetlenné tehető az objektum (tanyavilág revitalizációja);
• a használatba-vett esővíz jószerivel ásványisó-mentes.

Ez utóbbi tény jelentős megtakarítást tesz lehetővé a mosáskor: harmad-annyi mosószer is elegendő, semmi vízlágyító-adalékkal. Ebből adódóan az elbocsátásra kerülő használtvíz sótartalma minimális a vezetékes-vízen alapuló háztartáséhoz viszonyítottan: Kevesebb ugyanis mind az esővízzel készen-kapott (gyakorlatilag zéró) mind a használat-során hozzáadott (mint láttuk: bizonyos tevékenységek általi terhelés harmadolható) ásványi-só, miáltal pl. a szikesedési-lábnyom is a legminimálisabbra szorul vissza.

* A JVK vitaanyagának megalkotói itt is a sötétben botorkálnak. Az esővíz gyűjtéséről/használatáról a következőket tartja fontosnak rögzíteni.

p26: „A csapadékvíz-elvezetés Magyarországon nem a víziközmű-üzemeltetők feladata, az üzemeltetés lényegében megoldatlan.” Ez, eddig, csak szomorkodásra adhat okot. „A jövőben felértékelődnek a lefolyást szabályozó megoldások, melynek eszközei a záportározók.” Félig hideg (lefolyást szabályozni?) félig meleg (vajon miféle-célú tározás?). „A települési csapadékvíz-gazdálkodás területén az integrált települési megoldásokkal a helyben tartás, a lefolyás lassítása és a hasznosítás előtérbe kerülésével kell a helyes gyakorlatokat meghatározni és alkalmazásukat elősegíteni.”

Nagy igyekezettel próbál „integrálási” megközelítése hangsúlyozásával fölibénk magasodni, de képtelen a felsorolás mentén észlelni/eldönteni, mi kellene legyen a prioritás. Mindemögött az munkálhat, hogy lila gőze sincs arról, hogy az esővíznél nem létezik tisztább állapota a víznek. Neki ez is csak egy papírízű fogalom. Nem csoda hát a „vitaanyagból” mindenünnen visszaköszönő tanácstalanság.

Arról hogy ezen égi-áldás ésszerű hasznosítási lehetősége még ködösen sem merül fel a vitaanyag megalkotói agyában, beszédes a JVK p28 eme részlete: „A települési csapadékvíz-gazdálkodás esetén… a lakosság együttműködésére is szükség van, hogy az ingatlanokról kijutó csapadékvíz mennyisége csökkenjen, illetve a lefolyó csapadékvíz késleltetve érje el az elvezetőrendszert.” Lefordítom a tanácstalanabbaknak, mert a fenti-tétellel már több helyütt találkoztam. Az „együttműködés” sarokpontját képezi az a kérelem, hogy az ingatlanról szármaró esővíz ne kerüljön áradat-szerűen a szennyvizeket is szállító közcsatornába, mert akkor az vagy kiönt és felbugyog a rettenet, vagy a szennyvíztisztító-telep zsilipjeit kell szabadra állítva az érkező fekáliás anyagot egyenesen továbbengedni az élővizekbe, máskülönben ott ömlene ki a medencét túlcsordító mocsok.

Zsilip-nyitási esemény a Délpesti Szennyvíztisztító-telepen 2019. májusában
(foto: Rátkay András)
„A gép pihen, az áradat zubog…” (Modern Szennyvízipari Színjáték)

1.2.2) Elrendezés az eddigi víz-veszteségek pótlására puffer-kapacitások létesítésével, az évszaki-fluktuációkból eredhető mindkét szélsőség (árvíz & aszály) kivédésére.

A, probléma: Az átvonuló bőséges vizek ellenére a jelenlegi gyakorlatok összessége hazánkban fokozódó vízhiányt generál. A zömmel a XIX. századból öröklött jószándékú ám téves-elgondolású folyamszabályozások a nehézségek sorát determinálják. Amennyiben a Kárpát-medence elszenvedője lesz a kivédhetetlen globális éghajlatváltozással járó szélsőségeknek, úgy egyetlen eszköz marad a kezünkben azok hatásainak a tompítására: Víz-bőség, ha lehet mindenütt. [Halványan megismétlem: Nem pedig a légköri CO₂ molekulák elleni irtó-hadjárat.]

A víz ugyanis (a folyadékok közt kiemelkedően magas fajhője és párolgási-hője révén) a melegek beköszöntekor hűti a környezetét. A párolgásával előálló magasabb páratartalmú levegő kedvezőbb a növényvilágnak is, melynek transzspirációja emiatt nem lankad, s ép lombozatának mind a színével mind a talaj-felszín fizikai árnyékolásával növeli a terület-egységre jutó átlagos albedo értékét. Továbbá, az elpárolgással a felettünk-levő légkörbe jutó nagyobb-mennyiségű vízgőz magasabbra kerülve felhőt képez, amelynek albedo-hatása visszacsatolásként szintúgy csökkenti a Nap besugárzásából adódó meleg-hatást. De ugyanez a felhő (miután még-magasabbra emelkedve az ottani hidegebb-környezetben az alakzat instabillá válik – hiszen a képződményben-levő vízgőz állapota a lehűlés közben telítettségbe fordul) csapadékként visszajutva cirkulálhat, több-ízben is betöltve ezáltal a hűtő-funkciót a Kárpát-medencén belül, a felsőbb-légkör hűvösebb állományára támaszkodva. Mindez a kánikulai-időszak jelentős részében működőképes körforgás, mivel a Kárpát-medence viszonylagos zártságából adódóan az időszak jelentős hányadában meglehetős szél-nyugalommal számolhatunk. De csakis akkor képes ez a szállítószalag az effektív-működésre, ha elegendő az elindításához szükséges légkörbejutó vízgőz fluxusa. Ehhez kell a mainál határozottan nagyobb területi-felületi vízbőség.

Ehhez viszont nagyívű, leredőnyözött irodazugokból óvatoskodva kipislogva szokatlan elrendezések szükségeltetnek. Klozet-töltő/öblítő jellegű tartályként fungáló „vésztározók” miniatűrjei erre alkalmatlanok. A „régi-rend” – amit az alanti térkép[17] is tévesen sugall* – persze már nem állítható vissza; a területek belakottakká váltak.

* Ha a térkép a valót rögzítené, akkor bizony se közlekedni se háborúzni nem lett volna a múltban lehetőség. [Se töröknek, se viszont – azonban, sajnos, volt alkalom; túl sok is…] De ekkora (állandó?) vízbőség esetén az örök-szépségű Toldi eme sorai is az imaginárius-térből bújtak volna elő a korabeli magyar valóságba: „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben…” Feltehető, hogy a maximális vízborítások sok-évre visszanyúló adatainak összegzését rögzíti ez a szárazságtól-viszkető tudattal több helyütt felmutatott térkép.

Megoldás:

Be kell áldozni területeket.

Mivel a hazánkban kiaknázható magassági-differenciákból adódható tározás mélysége meglehetősen limitált, és a fentebb vázolt temperálási-célzatú szállítószalag hatékony működéséhez amúgyis a felületek nagysága a meghatározó, e felületekkel ekvivalens területek beáldozása nélkül nincs és nem is lesz a holtpontról elmozdulás.

A területek kiválasztásánál több tényező sorrendisége megfontolandó. Alkalmas mélyedést elsősorban a még lakatlan területeken kell keresni; ekkor mindössze művelés-feladással ill. művelés-váltással kell számolni. Állandó, mélyebb vízborítás majdani előállásakor később az extenzív halászati-lehetőség ad kárpótlást; sekélyebb/időszakos vízborítás pedig nagy-nedvesség igényű (pl. rizs) ill. időszakos-kultúrák termesztését segítheti egyéb-beavatkozásoktól mentesen elő. Minden ilyen mélyedést célszerű felkutatni és feltérképezni, ugyanis a ritka/rövid belvizes időszak miatt ezen területek kiszámítható agrárművelése amúgyis régóta problémás. E belvizesedésre hajlamos területek melegágyai éppen annak a gondnak amitől feltétlenül szabadulnunk kell; nevezetesen: a szivattyús átemelésekkel végrehajtott „mentesítések” víz- és energia-pazarló gyakorlatától.

A feltérképezéskor nem kell kizáró-szempont legyen a mélyedés folyam-közelisége, mint arra nemsokára kitérek. A mélyedés alatti geológiai rétegződés minősége sem perdöntő az alkalmasság szempontjából – kivételt képeznek a karsztos-területek. Ugyanis, ha a beszivárgás relatíve gyors, akkor ott a talajvízszint emelése zajlik majd hatékonyabban. Ha viszont a beszivárgás gátoltabb, akkor (a kialakuló vízmélységtől függően) a táj-átalakító beavatkozás állandósuló vízborításos rekreációs lehetőséget biztosít ember/állat/madár számára. A feltöltés intenzitását az empirikusan megállapított elszivárgás mértékéhez kell igazítani – az odaszállítás módozatáról szintén hátrébb szólok. A párolgást természetesen figyelembe kell venni a feltöltési vízáram kalkulálásakor, azonban az elpárolgó vízmennyiséget brutális félreértés lenne egyszerűen veszteségként könyvelni el. Mint már rámutattam, éppen ez szolgáltatja a kánikulát temperáló hűtőfolyamat szállítószalagját, amelyről az is elmondható hogy jószerivel „többször-használatos”.*

* Hogy a JVK anyagát összeállítók mennyire nem értik a lényeget, az tükröződik p23 ezen szöveg-részletéből is: „Egyrészt a talajadottságok nem mindenütt alkalmasak tározó kialakítására (elszivárgás), másrészt kellő mélység hiányában a víz jelentős része elpárologhat.” Tehát valóban csupán „klozet-jellegű” tározásban gondolkodnak, az elszivárgást egyenesen károsnak ítélik. Valamint, leckéztetni próbálnak párolgási-primitívisszimuszból.

Mindezt kiszolgálni relatíve nagy felület szükséges (de messze jóval kevesebb mint a fenti „látvány-térképen”), amihez viszont rengeteg vízre lenne szükség. Tekintettel arra hogy praktikusan csakis a folyamokkal beáramló vizekre számíthatunk, ezek intelligens megcsapolását kell kivitelezni. NINCS MÁS ÚT. Akkor sem, ha ennek vannak azonnal előrelátható természeti-következményei is.

N.B.: Ha nem lépjük meg, akkor is lesznek, mégpedig súlyosabbak: elsivatagosodás.

Érdemes azon is elrágódni (főleg a klímatizált, párásító-függönyös öko-folyosókon állandóan ellenkezéseket-szülő ténfergőknek) hogy időnként (valójában állandóan) maga a Természet is rendez „színpad-átalakításokat”, nagyobbat is mint amit alább jelzek – s a lakók (ember/állat/madár/halak) alkalmazkodnak az új „bútorokhoz”.

A Tervezet: Minden jelentősebb vízhozamú folyó szakaszolása.

Maguk a szakaszok – a befogadható vízmennyiség növelése érdekében – természetesen ismét birtokba kell vegyék a rendelkezésre álló szélesebb ártereket. Ekként, mint kvázi tó-jellegű igen-lassú vízfolyások, már önmagukban is jelentős puffer-kapacitással bírnak egy esetleges árvízi-esemény elé, s egyben ama temperáló szállítószalag működésének is elsőrangú peremfeltételét adják. A szakaszolással előálló állandósuló magasabb vízszint minden egyes szakaszon biztosítéka a de facto merülési-mélységet megkövetelő teher/személy-hajózás működtethetőségének. Másfelől, a stacioner feltöltődést követően, a szakaszok zár-elemeibe inkorporált vízi-erőműveket szünet-mentesen működtetné a már fölöslegben érkező víz átengedése (még a szakaszok közti kicsi, de stabil vízszint-különbség esetén is).

A szakaszolt részekből, a kellő-mértékű vízszint elérését követően, minél többfelé kiáramlást kell biztosítani potenciális befogadó-területekre. Ezen újabb láncolatai a csatornákkal összekötött tavi gyöngysoroknak mellékesen növelik a hűtési-célzatú szállítószalagot szolgáló légkörbe-kerülő vízgőz-fluxust, éspedig a folyamok fölötti koncentráltabb hatás diffúzabbá tételét előmozdítóan. Fő-feladatuk azonban a víz-beszivárogtatások eljuttatása oda, ahova a tó-szélességű szakaszokká-szélesített folyam vizének a tőle távoli talajvízszintre gyakorolt hatása már elenyésző vagy rendkívül késleltetett. Természetesen e tavi/csatornai-láncolatok abból is képesek kivenni a részüket, hogy az érkező vízáradatok hullámait ha kell még-tovább mérsékeljék.

A szakaszolt folyómederből a víz kijuttatása elvezető-csatornákba, főleg messzebbre, nem sűrűn fog kézenfekvő, gravitációs elfolyatásra módot kínálni az adott terepviszonyaink közt – még akkor sem ha a főmeder vízszintje a szakaszolások általi duzzasztással magasabbra kerül. Ezt hidalhatja át az a megoldás, amely jószerivel haszontalan másutt. A napelemekkel termelhető elektromos-energiáról lenne szó.

• Arról, amelyik napszakonkénti természetes-irregularitása valamint a változó időjárási-tényezők okán alapvetően kiszámíthatatlan[18].
• S amely emiatt a stabilabb energiaszolgáltatást megkívánó nagyobb hálózatok rendszerébe betáplálva inkább az általa bevitt és kiküszöbölendő zavarokat növeli[19], semmint az energiaárakat tenné olcsóbbá.[20]

Ha azonban nem a nagybani elektromos-hálózatba betáplálás a cél, akkor érdemes felfigyelni arra a körülményre, hogy nyaranta a nappali időszakokban hazánk területén belül elég-rendszerességgel képes áramot termelni. Mivel a párolgás okozta vízveszteségek ugyanezen periódus alatt jelentősebbek, a párosítás nemcsak kézenfekvő, de működőképes elrendezéssé fejleszthető. Amennyi áramot a meder-szakasz mellé telepített törpe naperőmű megtermel, azt egy az egyben közvetlenül ráfordíthatja arra a hidraulikai-munkára, amivel a duzzasztott folyam-szakaszokból a nála terep-szinten magasabban-fekvő kiáramoltató-csatorna végébe emeli/pumpálja a vizet.

A víz-továbbítás napelemekre-hárított átemelési-munkáját követően a szakaszolt meder-részletekből kikerült víz ismét gravitációs-úton folytathatja a főmedertől való távolodását. S a már kiemelt víz ekként tetszés szerinti távolságra (és az ésszerűség határain belüli terep-akadályokon át) eljuttatható, lokálisan-telepített törpe-naperőművek által biztosított hidraulikai-emelés + újabb gravitációs-szakaszok révén. Megfontolások tárgyát a gravitációs-továbbítású meder ill. nyomvonal megtalálása/kialakítása képezi; amiben részint az elérendő beszivárogtatási-centrumok helyszíne diktál, részint az a megfontolás hogy legyen-e útközben is beszivárgással dúsított az áthidalt terep (nyílt-csatorna), vagy egyéb tényezők miatt az kerülendő (cső-jellegű zárt műtárgy).

Amint ezzel meglennénk, a talaj garantált vízellátottsága mint kitűzött cél messzemenő biztosításán túl, egyszerre tűnne el a képből mind az aszály mind az árvizek fenyegetése – anélkül hogy egyiket a másik ellen kellene bizonyos érdekeknek alávetve kijátszani, feláldozni. Az a szellemiség[21], amelyet őszinte természetbarát-mozgalmak és elkötelezett tagjai régóta hirdetnek, miszerint adjuk vissza a vizeknek a régi tereit[22], indulásképpen helyes elképzelés, minderre azonban nem lenne képes. A boruló éghajlati események szélsőséges-fluktuációiból adódó esetlegességek változatlanul kiszolgáltatottá tennék a tájhasználatot, a természetes-vizek szűkebb környezeténél távolabbi régiók pedig alig éreznék meg a rakoncátlanabbra engedett víz-szabadság előnyeit.

Remélem hogy elég érthetően fogalmaztam, eléggé megvilágítottam az egyetlen kínálkozó útvonalat. S hogy egyben sikerült tartalommal feltöltenem a JVK p18-on megjelölt Távlati célt is, mely szerint: „…a várható, jövőbeni természeti adottságokhoz alkalmazkodó… vizes élőhely-hálózat helyreállítása és kialakítása, szükség szerint mesterséges vízpótló rendszerekkel is.”

2.) A VÍZ TISZTASÁGÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSKÖR.

Most, hogy feltárultak a folyamok vázolt szakaszolásából várható hatalmas előnyök, mint

• garantált aszály-mentesség & árvíz-biztonság,
• talajvíz-szint feltöltése/állandósítása,
• folyami-hajózás biztosítása,
• stabil lehetőség vízi-erőművek létesítésére/működtetésére,

rá kell mutassak arra, hogy mindezeknek van egy rendkívül-fontos, megkerülhetetlen előfeltétele: A folyók és felszíni-vizek minőségének olyan tisztasági-szinten kell állniuk huzamosan, amely kérlelhetetlenül megköveteli a már egyéb okok miatt is régóta esedékes átalakítást. A víz-tisztaság felé irányuló törekvések rákfenéje a Szennyvízipar léte és működése – amely még ma is terjeszkedni akar.

Hogy eljussunk a dolgok velejéhez, az eutrofizációról kell néhány alapvető dolgot elmondjak.

A.) Alapvetés:

Ideje lenne tudatos-szintre hozni végre egy az anyagmegmaradás központi-erejű törvényén alapuló összefüggést: Amennyi fölös tápanyag megjelenik az élővizekben, annyi fog hiányozni a talajokból.

Ez akkor is igaz, ha a tápanyag [szükségtelenül] hatalmas kerülőutakat jár be. A globalizációs élelmiszer-vándoroltatás és az ürülékeinket nagyvonalúan menedzselő egy-kaptafára működő Szennyvízipar szerepe csupán annyi, hogy a talaj-kimerülés és az előálló eutrofizáció ekkor általuk térbelileg jelentősen elválasztott.

Aki eme meghatározó összefüggést nem képes a helyére tenni, s inkább egyéb direktívák mentén kutatgat, annak nem lenne szabad helye legyen a vízügyes-szakma közelébe sem lenni – de ennyi talán még a sóhivatalba is gyönge ajánlólevél lehet.

A vízbe kerülő fölös-tápanyag a vízminőséghez-köthető összes paraméterre káros [fokozódó eutrofizáció], míg a talajok tápanyagvesztesége annak elsilányulásához vezet. A kerülendő tápanyag-átrendeződés folyamatait pedig két hatalmas iparági-szereplő idézi elő: a jelenlegi-elrendezésű Szennyvízipar, és a műtrágyákra építő (peszticidekkel/herbicidekkel is tovább-kemizált) mezőgazdasági-ipar. Mindkettő tehát erős kontrol alá vonandó.

B.) Tennivalók:

1,  A Szennyvízipar egészéről kijelenthető, hogy az általa eddig végzett szükséges teendők a Vízgazdai-elvű alomátitatás gyakorlatával teljesen új alapokra helyezhetők. Az átállás hozadéka mindkét oldalt előnyösen érinti. A vizeket illetően a távlatos tisztaság minden előnye jelentkezésével számolhatunk, hiszen megszűnik oda mindenfajta tápanyag-bevezetés. A talajokat érintően pedig annak gazdagodásával jár a folyamat: Az alomátitatással természetes-cirkulációs útjára indított növényi-hulladékkal kevert ürülékünk kiérlelt alom-komposzt formájában elősegíti a re-humifikációt, és hosszútávon is bőséges tápanyag-ellátást biztosít – miközben a patogének és a xenobiotikumok benne a marginális szintre vonulnak vissza[23].

2, A mezőgazdaság kemizálása pedig erősen leépítendő lenne.*

* Már a karbamid egyszerű példája is erre figyelmeztet.[24] Nehézkes nekiveselkedéssel és korlátolt képességeivel igyekszik eltüntetni a Szennyvízipar a hugyunkat (zöme karbamid), miközben hatalmas ráfordításokkal állítja elő a Vegyipar ugyanezt a vegyületet a mezőgazdaság számára, műtrágya-célzatú használatra.

Az anorganikumként ion-erősségüknél fogva talajszerkezet-romboló műtrágyák bevitele helyett (melyek túlnyomó-hányada a növényvilág által hasznosítatlanul lefele sodródik és a lenti rétegvizekben végzi – azokat hosszútávon elszennyezve), azok helyettesítésére a Szennyvízipart leváltó Vízgazdai alomátitatásból képződő károsanyag mentes, ám tápanyagban bő komposzt a legalkalmasabb. Hatásai hosszú-távúak és regeneratív+építő jellegűek.

Érdemes már most felfigyelni arra, hogy az alapjaiban némely felületes megítélő szerint talán túlontúl egyszerű princípiumokon nyugvó Vízgazda-koncepció miként képes mindenből a maximálisan kihozható előnyöket kínálni. Ugyanazzal az aktussal amely lehetővé teszi elkerülni vizeink további tápanyag-terhelését, szolgálja a talajok regenerálódását, kiutat kínál a mezőgazdaság kemizálásából, a Szürkevíz használati-hely közeli talajba-szivárogtatásával hozzájárul a talajok vízháztartásához, és nem-kevés energia megspórolására ad alkalmat: a Szennyvízipar egészét, valamint a vegyipari műtrágya-gyártás szintén jelentős igényeit lehetne vele kiváltani. És külön-elrendezés nélkül képes elvégezni azt a feladatot, ami megfoghatatlan a Szennyvízipari-szakma számára: a xenobiotikumok hatékony leépítését (ld. ref.23).

C.) Az eutrofizációról

Ha a vízben (bármilyen oknál fogva) megnő a tápanyagok mennyisége, akkor az mint éléskamra vonzza a táplálék-kínálatra vevő élőlényeket: részint a már jelenlevő állomány szaporodik, részint újabb fajok költözhetnek oda. A szaporodás azonban nem aránytartó. A primitív anorganikumok – mint a nitrát és foszfát – csak az alsóbb szerveződési-fokon álló mikroorganizmusok számára ínyencség, így ezek elszaporodása mértéken-felülivé válhat. Az eredmény: megboruló ökoszisztéma.

Ez persze önmagában korántsem természetellenes állapot; csupán a vizek tisztább állapotára bazírozó élőlények szembesülnek nehézségekkel (mint mi, emberek), vagy maradnak ekkor éhkoppon (vég-stádiumban belepusztulnak a tülekedés következményeibe – miként a halak, a fokozódó mikrobiális élettevékenység nyomán fellépő oxigén-hiányba).

Maga az eutrofizáció fellépése egyébként kikerülhetetlen, természetes folyamatok eredője: a kőzetek geológiai-időléptékű ám folyamatos eróziójával s a vizek lankadatlan útjaival minden születésekor kristálytiszta tó előbb-utóbb „elöregszik” a belé-hordott tápanyagok által beinduló és előrehaladó eutrofizációval.

Túlélési óhajaink szempontjából azonban messze nem közömbös, hogy ez az elöregedési-folyamat az évmilliók során haladgat apránként előre, avagy hamis-dicséretek fényében tetszelgő, tudatos és provokatív természet-borító, nyakló-nélkül terjeszkedő cselekedeteink következményeként robban mindennapjainkba, akár 5-20 év alatt teljessé és visszafordíthatatlanná válva. Éppen ezért, minden mozzanat amellyel lassítható az elöregedési-folyamat nemcsak megfontolást de mielőbbi megvalósítást is kíván. A tápanyagok vizekbe érkezését a lehető legerőteljesebben és a legelső pillanatban (azaz: a „forrás-oldalon”) zárja el a Vízgazda-koncepció. Emiatt nemcsak megkerülhetetlen, de versenytársa sincs.

Arról, hogy milyen állapotra jutottak az áramló felszíni-vizeink, elég világos képet ad a kölcsönzött ábra[25]:

Azt, hogy a háttérben munkáló kéretlen tápanyag-bevezetésért eredendően éppen melyik szektor a felelős – a Szennyvízipar avagy a kemizált mezőgazdaság – pusztán a kép alapján nem lehet megítélni. A tennivaló viszont világos; kiolvasható IV.)2.) B.) alól.

D.) Tisztasági alapkövetelmény

Cél: A vizek minél-jobb tisztasági-foka nem pusztán önös cél, bár kétségtelen előny. Az elérendő minél hatékonyabb tisztasági-állapot állandósulása előzetes fő-követelménye annak a meder-szakaszolási projektnek, amely biztosítja számunkra a kijelölt vízgazdálkodási-lehetőségek hosszú-távú stabil realizálását.

Ugyanis, a szélesebb mederben tárolt nagyobb víztérfogatokban az áramlás rendkívül lelassul (mértékét a tervszerű elszivárogtatás vázolt kiterjesztése az „edény-méretekből” kalkulálhatónál is erősebben csökkenti). Megnő ezáltal a jelenlevő víz tartózkodási-ideje, s a kvázi tó-jellegű állapothoz újonnan-érkező hígító/frissítő víz hatása a töredékére csökken. Mivel azonban maga a „hígító” víz is már tó-szerű állapotból érkező, így kiáltóan fontos hogy az a lehető legteljesebb mértékben tápanyag-mentes legyen; azaz mindenféle ilyen rizikót hordozó tevékenység maximálisan kerülendő. [A határainkon eleve beérkező terhelés kezelésére ezen előzetes-tanulmányban nem térhetek ki.] Ez pedig önmagában is perdöntő érv amellett, hogy szűnjön meg végre a „tisztított szennyvizek”* élővizekbe vezetése, egyszer s mindenkorra.

* Valójában papír-alapú, üres, hamis, félrevezető frázis. A tisztított szennyvíz MINDIG tartalmaz oldott nitrogén- és foszfor-tartalmat, amelyek az eutrofizáció primer beindítói. Ezeken felül tartalmaz változó-mennyiségű szerves-anyagot is (labor-jellemzői: KOI, BOI), melyek mint könnyen-fogyasztható szén-alapú táplálékforrások rásegítenek az eutrofizáció folyamatára.

Megvalósítás: Szerencsére nem kell semmi, még nem-létező eljárás után kutatgatni, keresgélni-kapkodni. Mint fentebb már többször is rávilágítottam, a Vízgazdai-elrendezés tálcán kínálja erre a megoldásait.

S az is idekívánkozhat, hogy valahány helyszínen eleddig alkalmazásába vonta bármely elemét a vállalkozni nem rest gazda, az működőképesen visszaigazolta a teóriát. (Saját eredményeim egyik vetületét mérésekkel-igazoltan dokumentumba-rögzítve is elérhetővé tettem: TREND (ld. ref.13)

Mivel a Vízgazda-elvű szerves-hulladék kezelési folyamatai során az élővizek semmilyen formában nem érintettek, az eutrofizáció azokban a jelenlegi-szinten megáll. [Effektív csökkenés önmagában sohasem várható, hiszen az elhaló élőlények minden alkotóját újfent táplálékként magukhoz veszik a túlélő mikroorganizmusok.] A káros eutrofizáció visszaszorítására két alapvető módszer alkalmas:

1) Az üledékben rendszerint erősebben felhalmozódott fölös-tápanyag óvatos letermelése.

Példa is van már rá. JVK p20: „a „Komplex-Tisza-tó” projektben 291.000 m³ iszap eltávolítását végezték a tóból és az öblítőcsatornákból”

A kivitelezés nagy körültekintést kíván és nem is olcsó, viszont hatékonysága mellett egyéb hasznot is hajthat: A kitermelt, tápanyagokban dúsabb iszap kitűnő talajjavító lehet homokos/gyöngébb talajok revitalizálásakor.

Ugyanez a metodika – ám a rögtöni szétterítéssel egyetemben – alkalmas a nagyobb kártételekből eredő meder-rehabilitáció lépéseként is, ha biztosíttatik a kitermelt és vékony-rétegben kiterített elszennyeződött iszap aerálása növényi-hulladék alá/fölé terítésével kellő-ideig. Ez lehetne a kitörési sarokpontja az elhúzódó Gyálai kezdeményezésnek[26] is, amely az óvatoskodó próbálkozások küszöbén áll jelenleg.

(Ott a tét kb. 100-180 ezer m³ iszap-jellegű anyag.)

2) Extenzív halászati-körülmények biztosítása.

Mihelyst a halak számára van ismét elegendő oldott-oxigén a vízben, a maradék-táplálékon a halak osztozni kényszerülnek a többi (mikroorganizmus/növényi) élőlénnyel. Amennyiben a halak gyérítése ezek-után folyamatos, úgy húsuk partra ma/jd étkeinkbe kerülése egyben azzal ekvivalens N+P+szerves-anyag kivonását is jelenti az adott élővízből – miáltal az eutrofizáció némi hátrálásba szorul.

N.B.: Ugyanezt a lassító-folyamatot látják el „öntudatlanul” a halakat fogyasztó vadmadarak is – már ősidők óta…

Van ugyan egy harmadik módszer is az eutrofizáció megfékezésére; mi több, alapos elsőbbséget élvez ma a fentiekkel szemben. Ez pedig a még nem-túlzottan eutrofizált vizekben a növényvilág tudatos erősítése, mely által a fölös tápanyagok szervezetbe beépítése arányaiban megváltozik. Leggyakrabban ez a már tradíciókkal is bíró nádtermelés felé irányított, melyek időszakos learatásával (a használható terméken túl) szintén tápanyag kerül ki a vizekből.

Érdemi összevetésre az előbbiekkel akkor kerülhet sor, ha a letermelt nádrész és a kifogott halhús N és P tartalmát ismernénk. Annyi mindenesetre tudható, hogy az eutrofizáció beindításához nélkülözhetetlen foszfor, valamint az azt támogató nitrogén aránya az állati-szervezetekben jóval magasabb, mint az ezekkel az elemekkel spórolósabban élő, jobbára csak szén-tartalmú cellulózba/ligninbe építkező-raktározó növények szöveteiben. S az sem elhanyagolható, hogy míg a növényi-részek zöme a légköri CO₂ asszimilálásával jön létre (ami tehát nem befolyásolja a vízben-levő tápanyagok mennyiségét), addig az asszimilálásra képtelen halak minden porcikájukat effektív vízi-tápanyag fogyasztásból nyerik.

Következmények: A felszíni vizek állapotjavítása előmozdítására szolgáló módszereket fentebb már kibontottam. Az ezekkel élés nemcsak tehermentesíti az összes vízminőség-javításra irányuló eddigi tevékenységet, de messze nagyobb, mint járulékos-haszonnal megteremti azokat a feltételeket is, amelyek a leromlott-állapotú talajok felerősítésén keresztül mindenfajta azokon folytatott tevékenységet könnyebbé, termelékenyebbé, vegyszer-mentesebbé tesz.

A felszín alatti vizek állapota kapcsán pedig a következők mondhatók el:

a) Odalent – ahol a mélységgel párhuzamban mind ritkább és csekélyebb-számú élőlények léteznek, valamint ahol már az oxigén-ellátás is a minimális – jobbára csak anaerob ill. reduktív folyamatok mentén, lassú-ütemben zajlanak a változások. Amit lehet úgy fogalmazni hogy „van remény a lassú tisztulásra”, ám praktikus ráhatásaink nem lévén inkább a türelmünkre kell hagyatkoznunk az elromlott/elrontott alsóbb vízkészletek minőségi-javulása terén.

b) A Vízgazda-rendszerre alapozó kiterjedt életvitel ugyanakkor garancia arra nézve, hogy a felszín-alatti vizek minőségében további romlás nem áll elő.

c) Addig is amíg a lenti vizek bizonyos-tekintetben közvetlen-fogyasztásra alkalmatlanok (s vegyük ide az extrém-nehezen kezelhető eseteket is, mint pl. a geológiai meghatározó tényezőkből adódóan menthetetlenül arzén-tartalmú vizeket), meg kellene barátkozzunk egy kézenfekvő gondolattal. Éspedig különbséget tenni az étkezéssel a szervezetünkbe kerülő víz és az egyéb-használatra befogandó víz minősége közt. Amint ennek a jelentőségét valaki felfogja, észlelnie kell a horderejét is. NEM szükséges ugyanis a drága víztisztítás nagyban, elegendő lenne minden háztartás egyetlen kifolyóját felszerelni egy olyan portábilis egységgel (aktív szűrőbetéttel, vagy a faksznisabb fordított-ozmózis elvén működővel), amely az össz-vízhaszálathoz képest töredéknyi mennyiségű ivóvizet állítja elő az immár jóval-olcsóbban szolgáltatható ám mégis biztonságos-ellátást nyújtó használati-minőségű vízből.
Jeleznem kell: ez a partikuláris részlet is a Vízgazda-rendszer alapvető eleme.

d) Fellélegezve az immár perspektívákat adó kilátásokon, nem lenne szabad elfeledni az esővíz kínálta lehetőségekről. Az erre alapozott vízfogyasztás ugyanis nemcsak hallatlan egészségügyi vetülettel bír, de a hálózat-függetlenedést is elősegítő metodika egyben tehermentesíti azt a rétegvíz-kitermelést is, amelyről lépten-nyomon már megállapíttatott, hogy fenntarthatatlan.

A módszer, természetesen, a Vízgazda eleme: a „Teleső-rendszer”.

3.) A MEZŐGAZDASÁG KÍVÁNATOS ALAKULÁSA.

Nem kifejezetten vízügyi-kérdés, ám mégis számos szállal kapcsolódik ide a mezőgazdaság helyzete. Amelynek két meghatározó elemével foglalkoznék itt egy csöppet: a vízzel és a talajjal.

Látszólagos kitérő:

A másik kettőre (fény+meleg; légköri komponensek) csak abban a vonatkozásban térnék röviden ki, ami a légköri CO₂ megnövekedett mennyisége kapcsán a közhiedelembe utat talált. Miszerint: nagyobb légköri CO₂=nagyobb-hozam. Ami rendkívüli szimplifikáció. Megfelelően fejlett gyökérzet nélkül ugyanis nincs intenzív növekedés a talajszint-felett sem. A gyökérzet fejlődésének a záloga pedig az intenzív talajélet megfelelő-állapotú talajban, nem pedig a gyökérzettől téren s határfelületek-által meglehetősen izolált bármiféle légköri ágens.

Az viszont igaz, hogy a jó-talajon terebélyes gyökérzetet fejlesztő növény mohóbban fogyasztja az asszimilátumai képzéséhez nélkülözhetetlen és szükséges légköri CO₂-t. S ezt az effektust szokás mutogatni mint zöld-hüvelyű véres-kardot abban az értelemben, amely ma oly sok előkelő helyen kívánatos mint háttér-freskó, miszerint: „ezzel csökkenthető a légköri káros széndioxid-felesleg”.

S ha már elvitt az érvelés a klíma-mentő kiáltványok idézése felé [dacára hogy I.) alatt már mintha sikerült volna megállapodnunk: ha létezik egyáltalán ráható-beavatkozás a Földi klíma alakulásába, akkor azt mi, emberek, csakis a víz oldaláról kezdhetjük kontrollálni] rá kell mutassak: Az efféléket prédikáló szónok hasonlatos ahhoz a fennhéjázó harcoshoz aki fordítva ül a lován.

A valódi nyereség ugyanis abból fakad, hogy a növényi-szövetbe épített szénatom – megfelelő talaj-garanciák fennállásakor – a növény életciklusa lejártát követően talajbeli szén-szaporulatot okoz, éspedig humusz-jellegűvé alakulót. Ami viszont tovább serkenti a követő növényi ciklusok fejlődési-dinamikája intenzifikálódását, mely nyomán az előálló rendre növekvő albedo és légkör-párásítási hatások messze felülmúlják azt a parányi effektust, amit egyesek ki-nemforrott teóriákat öklendezve fel a légköri CO₂ infravörös-abszorpciójának óhajtanának kizárólagosan és felnagyítva tulajdonítani.

Természetesen, a légköri CO₂ mind-mohóbb fogyasztása előbb-utóbb auto-regulációval fékezni fogja a leírt folyamatot, s ezáltal (ha nem történik nagyobb borulás, mondjuk a talaj-felőli oldalon) be fog állni az új egyensúly – amihez ha tetszik, ha nem, alkalmazkodnia kell minden Földi rezidensnek.

Szabadjon remélnem hogy nem esik le a székéről senki mikor jelzem: A vázolt irányból tervezetten végrehajtott, okszerű talajerő-növeléssel mintegy gerjesztett növényi élet intenzifikálással klíma-pufferoló hatást célzó eljárás szintén a Vízgazda elvein alapuló tevékenység. – Melynek egy kontrolláltabb, ám a nagybani élelmiszer-termelés vonatkozásában igen hatékony módszere az a Talajmegújító-mezőgazdaság[27] [TMMG], aminek az országos-szintű felkarolása szintén a legfontosabb meglépendő döntés kellene legyen.

Mivel a módszer eltökélt [28] és áldozatos [29] terepi-művelői több irritáló támadásnak lettek kitéve, midőn ismeretterjesztő anyagaik online közrebocsátásával nyitottak a zártabb elmék felé – mely helytelenséget közbenjáró próbálkozásommal [30] sem sikerült orvosolni – az eljárás [31] – ha úgy tetszik tudományos foglalata kimunkálásával az érkezhető bírálatokat is lehet ezentúl felém adresszálni.

Érdekfeszítő lenne megismerni annak a hátterét, ugyan mi akadályozza a TMMG jelentősége felismerését az igazgatási szférákban, midőn az Olvasó szembesül a JVK vitaanyagban (p22) ezzel a részlettel: „A talaj humusztartalma mind a vízháztartás, mind a felszín alatti vizek minőségének védelme szempontjából jelentős szerepet játszik. Az éghajlatváltozás és a nem megfelelő talajművelés miatt a talajok degradációja fokozódik. Emiatt csökken a termőképesség, a talaj vízmegtartó és a szennyezéseket kiszűrő képessége. Növekszik a termésfokozó anyagok használata iránti igény, miközben romlik a tápanyagforgalom és a talaj által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatás minősége.”

Valószínűleg elhanyagolták a kirakós-játékokat. Inkább verbális integrálásba fektettek.

A 1.2.2) alatt vázolt általános és kiterjedt talajvíz-szint eredményes feltöltését követően szinte bármiféle pazarló agrártevékenység folytatható lenne, merthogy a víz ismét bőséggel rendelkezésre áll – ám ez mégsem lenne célszerű irány. Jeleztem ugyanis, hogy a használtvíz-kezelésben feltétlenül bekövetkezendő 180^o-os irányváltás azt is eredményezni fogja, hogy az érett alom-komposzttal ellátott földek állapota minden tekintetben jobb lesz. A CO₂ kapcsán beiktatott eszmefuttatás végén pedig remélem sikerült odáig vezetnem a figyelmet, hogy láttassam: termelési-módszerként a TMMG²⁷ messze többet nyújt, mint élelmet mindünk asztalára.

• Tovább stabilizálja a javuló talaj-állapotokat,
• Kooperálóan erősítve ezzel a talajok víz-tározó képességét,
• S a klímára gyakorolt hatása is pozitív – akár érti ezt a városi szaki, akár nem.

Egy összesítő foglalat[32] már-már axiomatikus összevetését kínálja a köz-tudásba utat még nem-találó azon új módszereknek, amelyekről a fentiekben szó volt.

V.) Néhány megjegyzés

1.) A Termálvíz kitermeléséről-használatáról.

Viszonylag különálló és apróbb szegmensnek tekinthető a mélyről kitermelt melegebb vizek hasznosításának felfutó ágazata, amelyről éppen emiatt kevés az összegyűlt tapasztalat. Néhány ütközési-pont ugyan verbálisan már kezd felmerülni – jeleztem s szűken reflektáltam is rájuk már I.) ) alatt – azonban az ágazat rejtette veszélyek díszes álruhákkal leplezettek, s ez indokolja hogy még-egyszer kitérjek rájuk.

A mélységekből kitermelt víz kétféle tulajdonságot hordoz:

1. a) nagyobb hőtartalmat – merthogy a Föld méhében lefele haladva a hőmérséklet emelkedik,
2. b) szokatlan oldott-komponenseket, szélsőségesen-változatos minőségben és mennyiségben – az aktuális helyszín alatti geológiai rétegeknek/képződményeknek megfelelően.

A kitermelések zöme a hőtartalom hasznosítását célozza meg, ingyen-energiával növelni vállalkozása profitját. Mert a hűlő, számára már haszontalan termálvizet e profit-orientalisták nyomban ellökik maguktól (más asztalára) mint a kifacsart citromot. Ha mindössze a maradó hőmennyiség lenne az amivel a befogadására ítélt környezet meg kellene birkózzon, mondhatnánk rá: „üsse kő, több is veszett Mohácsnál” – bár a Paksi hűtővíz melegségének a problematikáján felrikkanó sikoltozás azért nem indikál konszenzusos hő-toleranciát.

Csakhogy, ritka mint a fehér holló az a termálvíz, amelyik messzalianszként ne sózna felhasználója nyakába egy rakás oldott-komponenst is, melyek közül az emberi-egészségre (limitált dózisban) legveszélytelenebb is az élő-környezet számára hosszútávon (és folyamatosan-érkező dózisban) kifejezetten ártalmas. Ilyen komponens a nátrium-ion, ami szinte minden termálvízben bőséggel leledzik. Amennyiben ilyet élővízbe bocsátanak, az rövidesen „tengervízzé” változik; ha pedig a talajra kerül, az előbb-utóbb szikesedéshez vezet.

Ha viszont (horribile dictu) mérgező-komponenst is tartalmazna, akkor vajon hogyan s hova legyen az elfolyatás?

Nem mintha ez mindenkinek akadályt jelentene. Egy meglehetősen magas fenol-tartalmú termálvizet folyatnak évtizedek óta egy felszíni állóvízbe – olyan hatósági-engedéllyel amely egyenesen a kibocsátó kedvéért lett testreszabva: az országosan hivatalosan megengedett kibocsátási-határérték többszörösére állították ki az egyedi-engedélyt.

Van persze a hévizeknek másfajta hasznosítása is: balneológiai. Itt a hőforrás és bizonyos-fajta só-komponensek együttes jelenléte az ami kiváltja a látogatók odacsalogatását. Az efféle élvezet valóban a Természet ajándéka – ha tudnánk vele mértékkel élni. Mert hiszen a használt fürdővíz az útjára-engedésen túl nemigen kínál alternatívát…

A hivalkodó-hangú klisé, miszerint „a használt termálvizek visszapumpálandók oda ahonnan vétettek”, hamvábaholt elképzelés. Ugyanis – a lenti állapotok megzavarása nélkül – csakis azt a használt hévizet lenne szabad visszapumpálni amely idefönti léte alatt megőrizte „szűzies tisztaságát”, máskülönben akaratlagosan szennyeznék el a mélységi-vizeket.

Namármost. Ha a felhasználás balneológiai, akkor a szűziség rég odavan. Ha pedig egyéb, akkor a kérdés eseti-vizsgálat tárgya. A fentebb-jelzett fenolos-termálvízzel fóliasátrait fűtő vállalkozásnál történetesen az az eset, hogy az elbocsátásra kerülő víz KOI értéke 1100 mg O₂/liter fölött van – ami a szokásos kommunális kimenő-szennyvízáram hasonló jellemzőjével azonos. [ennek közvetlen oka a mai napig nem tisztázott.] Annyi viszont nyilvánvaló, hogy ez a víz sem sajtolható vissza a földalatti rétegekbe. Emiatt is (a kiadott engedékeny tanúsítvány fedezékében) csordogál e víz a Gyálai Holt-Tisza Feketevizébe[33] – amelynek vöröses pírja elmúlt korok zászlaira emlékeztet, szaga pedig bejárja a közellakók házait, mint egykoron ama kísértet Európát.

2.) Logikus elmének félelemgerjesztő, reménykedő, bizakodó betekintőnek pedig lehangoló olvasni efféle ürességeket: JVK p13 alatt egy semmit-mondási bemutató: „A veszélyesanyag-szennyezés csökkentéséhez hozzájárul a szennyvíztisztítási programok tervszerű végrehajtása, a diffúz terhelések esetében az EU Közös Agrárpolitika végrehajtásában foglalt intézkedések betartása, a rendkívüli szennyezések megelőzésére tett hatékony intézkedések, a vízminőségi kárelhárítási tervek.”

Ítélje meg minden Olvasó: vezethet-e az efféle szó-parádé bármiféle konkrét eredményre?

3.) Eredményezhet-e bárminő előrelépést a feladatok áthárítása jog-igazgatta hatáskörbe? JVK p21: Ivóvízbázisok problémái címszó alatt: „Szükséges a védőterületek hatósági kijelölésének folytatása, valamint a védőzónákon belül az egyes környezetet terhelő tevékenységekre kiadott engedélyek hatóságok általi felügyelete.”

És? Javít-e majd bármit is az ebből fakadó papír-halmaz vagy esetleges büntetéstételi-áradat a fizikai-állapotokon?

4.) Vagy egyenesen elhajítani a gyeplőt, s olyasvalakit invitálni a bakra aki a rettenthetetlen mozdulatlanság eltökélt szolgálója? Törvényi felügyeletre és irányításra bízva azt a tennivaló-halmazt amihez hiányzik a mostani pozícióban-levők fejéből a tudás és az elképzelés?

JVK p25: „A tervezési rendszerek tényleges integrációját jogszabályalkotással szükséges elősegíteni. Ehhez azt kell biztosítani jogszabályi előírással, hogy az állami kötelezettségként készülő terveket a különböző felelős hatóságok közösen, „team” munkában készítsék el, a szakmai egyeztetéseket a tervezési folyamat részeként folytassák le. A résztvevő hatóságok, szakhatóságok már a tervezési folyamatban konstruktívan járuljanak hozzá a lehető legjobb terv megalkotásához. Mindez a megelőzésközpontú integrált vízgazdálkodás alapja. Ehhez szükséges a végrehajtásra vonatkozó jogalkotási, intézményi, szervezeti és technikai keret meghatározása.”

S ha ez az újabb jogszabály-sereglet majd mind megszületik és hatályba lép, ki lesz képes utána egyetlen épkézláb lépést tenni bármilyen irányba is? Csupán fogódzóul, egy társaság több évvel ezelőtti nem is ellenséges-hangú latolgatása így rögzült írásba[34]: „a szabályozások sűrűjében a továbbiakban nem nélkülözhető a jogszabályok betartásával kapcsolatos kompromisszumok lehetőségének keresése.”.

De kissé konkrétabban: Máris itt van – rögzítve erősen – az az árnykép, amelynek imperatív eltávolítására már II.) alatt Irányadó-kritériumként figyelmeztetést fogalmaztam meg.

——————————-

Ha a dolgok e legutóbb mutatott kísérteties hatalom-átruházást sejtető jogi-kommandírozású égisz alatt fognak zajlani, akkor tragédiát sejtek. És persze fölösleges volt erőlködnöm a fenti tartalom beterjesztésével is.

Dég, 2020. június 21.
dr. Fuggerth Endre

 

[1] Vizsgálni kell a Balaton újbóli algásodásának okát [2020.02.11]
(https://magyarnemzet.hu/gazdasag/vizsgalni-kell-a-balaton-ujboli-algasodasanak-okat-7764815/)

[2] Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések Vitaanyag [2019.12.22]
(http://vizeink.hu/wp-content/uploads/2020/01/JVK_vitaanyag_20191220.pdf)

[3] http://vizeink.hu/

[4] https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/rehabilitaciot.html

[5] http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=6831

[6] https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/tisztazandok.html

[7] Pontosan ebbe az irányba próbál terelni Szarka László cikke is a Magyar Tudományban [2017] „A Mai Globális Környezeti Kihívások Függetlenek Az Éghajlatváltozás Éppen Aktuális Tendenciájától” cím alatt (http://www.matud.iif.hu/2017/06/07.htm)

[8] Tényszerűen: Only Half of Drugs Removed by Sewage Treatment [Scientific American 2019.11.22] (https://www.scientificamerican.com/article/only-half-of-drugs-removed-by-sewage-treatment/);
áttekintésben: Deziel, Nicole (2014) „Pharmaceuticals in Wastewater Treatment Plant Effluent Waters,” Scholarly Horizons: University of Minnesota, Morris Undergraduate Journal: Vol. 1: Iss. 2, Article 12 (https://digitalcommons.morris.umn.edu/cgi/viewcontent.cgi?referer=&httpsredir=1&article=1017&context=horizons)

[9] Ld. pl. itt: J. Rockström et al. A Safe Operating Space for Humanity. Nature. (2011) 461, 472–475. DOI:10.1038/461472a (https://www.researchgate.net/publication/44160502_A_safe_operating_space_for_humanity)

[10] A Vízgazda-rendszer mind a jelen cikk vonulatában mind a megteendő lépések racionáléjában végig fontos, praktikusan központi szerepet játszik. A rendszer megalkotója a magyar-származású Országh József.
Életműve foglalata elérhető on-line 7-nyelven (http://www.eautarcie.org/) valamint magyarul könyv-alakban is:
(Országh József A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]).

[11] Ez a jelzésem az ETE egy plenáris előadásán nem talált befogadó fülekre:
https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/hozzaszolas.html

[12] Magyarország hatályos alaptörvénye: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100425.atv

[13] TREND [Szenny és Víz (https://www.omikk.bme.hu/ 425.015) pp189-212]
(https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/trend.html)

[14] Ld. Zsákutcák 6. lábjegyzetében [Szenny és Víz (https://www.omikk.bme.hu/ 425.015) p159];
(https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/zsakutcak.html)

[15] Veszprém: 11.K.27.416/2018/23 bírósági-ítélet

[16] Beterjesztve 2019.jan. 31-én; be-nemfogadás véglegesítése 2019.03.27. (Alkotmánybíróság IV/311-4/2019)

[17] forrás: Magyarország Nemzeti Atlasza p73 (http://www.nemzetiatlasz.hu/MNA/MNA_2_6.pdf)

[18] https://klimarealista.hu/meneteles-a-megbizhatatlan-energiatermeles-fele/

[19] https://klimarealista.hu/a-napenergia-hasznositas/

[20] Ld. Dr. Petz Ernő vonatkozó írásait a https://klimarealista.hu/category/petz-erno-dr/
és http://energiaakademia.lapunk.hu/ online felületeken.

[21] https://baloghpeter.eoldal.hu/

[22] http://www4.vizugy.hu/taxonomy/term/600

[23] Friss elemzés, az ekörül toporgók figyelmébe is, eredeti publikációk gondos elemzésén alapulva.
(https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/drogok-artalmatlanitas.html)

[24] Figyelmeztetés erre 2017.04.20. előadáson, (https://youtu.be/u3gURZ3PHOE),
és nyomtatásban: SUMMA 9.) fejezetében [Szenny és Víz (https://www.omikk.bme.hu/ 425.015) p39]
(https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/summa.html )

[25] Felszíni És Felszín Alatti Vizeink Állapota Csegény József, Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (https://www.muszeroldal.hu/measurenotes/vizekallapota.pdf) p7(13)

[26] Eddig úgy fest, hogy sem a teljes-leírás (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html),
sem a figyelem-felhívás (https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/holt-tisza.html),
sem a segítőszándék (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/hatter-levelezes.html)
nem volt képes elmoccantani a pilot-projekttel próbálkozó vállalkozást az evidens megoldás irányába.

[27] https://talajreform.hu/

[28] http://www.hermanottointezet.hu/sites/default/files/2019%2002%20Sikeres%20mintill%20%C3%A9s%20notill_v1.pdf

[29] http://www.hermanottointezet.hu/sites/default/files/2019%2001%20Kl%C3%ADma%20%C3%A9s%20mez%C5%91gazdas%C3%A1g.pdf

[30] https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/credodb.html

[31] https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tmmg.html

[32] https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/rend.html

[33] HOLT-Tisza (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html)
A cikkben fellelhetők a jelzett tevékenységhez köthető konkrétumok (II. fejezet);
Egy komplett fejezet (III.) a termálvizeket is körbejárja – tágasabb perspektívában az itteninél;
A fő-motívum (az indulásakor is már problematikus rehabilitáció) pedig bemutatja az értelemszerű, biztonságos, és hatékony megoldás vázlatát (IX.) – friss tudományos publikációk eredményeivel támasztva alá (VIII.) a Vízgazdai alapokon nyugvó elképzelést.

[34] Eredet:Maszesz, 2016. október 31. Átütő siker a komposzt szakmai napon (http://www.maszesz.hu/hireink/aktualis-hirek/atuto-siker-a-komposzt-szakmai-napon) ;
Kontextusban: TEHER [Szenny és Víz (https://www.omikk.bme.hu/ 425.015) pp100-104]
(https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/teher.html)

a

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.